Az I. világháború, államosítás

(Alpár Geyza, dr. Grüll Tibor)

 

Ez így maradt egészen az államosításig, 1948-ig. A nyilvánossági jogot azonban így is csak 1855-ben kapta vissza az iskola. A németesítõ törekvések ellenében 1860-ban sikerült elérni, hogy az intézetben a tanítási nyelv a magyar legyen.
     Jelentõs változás történt 1892-ben az iskola szervezetében. A 8 osztályos fõgimnázium és a 3 osztályos Theológiai Intézet, amely eddig közös igazgatás alatt állott, most különvált egymástól. A jelenleg Budapesten mûködõ Evangélikus Teológiai Akadémia azonban továbbra is a soproni Líceumot tekinti elõdjének, amit abban is kifejezésre juttat, hogy címere és az alapítási évszám a Líceuméval megegyezõ.
     Az I. világháború éveiben sokat szenvedett az iskola: az épület tantermeit, késõbb folyosóit is szükségkórháznak rendezte be a hatóság, s a tanárok és diákok közül is többeket besoroztak. Még a háború idején, 1918-ban alakult meg a Soproni Evangélikus Líceumi Diákszövetség, amelynek fõ célkitûzései között szerepelt az alma mater iránti ragaszkodás ápolása és a Líceumi Diákotthon létrehozása. Ez az elképzelés 1934-ben vált valóra. A Diákotthon épülete jelenleg állami tulajdon, általános iskola mûködik benne, a Líceumnak pedig 1993. december 2-án Szebik Imre püspök felszentelte az új diákotthonát. A Hetvényi Lajos Evangélikus Líceumi Diákotthon a Mátyás király utcában az egykori vallástanár nevét viseli, aki sokat tett a Diákszövetség és az elsõ Diákotthon létrehozásáért.
     A diákok részt vettek 1920-ban a város és környékének Ausztriához csatolása elleni küzdelemben, majd az 1921. évi népszavazás elõkészítésében, melynek végeredményeképpen Sopron városa véglegesen Magyarország területén maradt.
     A 30-as évektõl kezdve a Líceum tanári kara és diáksága sikeresen vette fel a küzdelmet az egyre jobban tért hódító nemzeti szocialista ideológiával szemben. Ennek a harcnak egyik legfontosabb fegyvere a CSABA József tanár által irányított Nyugati Õrszem volt, amely 1938-ban indult, és hamarosan a Líceum, a Tanítóképzõ és a Theológia közös ifjúsági lapja lett. Hangvétele a Márciusi Front, és a nép írók, mindenekelõtt NÉMETH László programja mellett szólt. 1993 januárjában jelent meg az Új Nyugati Õrszem elsõ száma.
     1944-ben elõször német, majd a város elfoglalása után orosz hadikórházat rendeztek be az iskolában, ahová csak 1946-ban térhettek vissza a diákok. Az 1948-as államosításkor az iskola leghíresebb diákjának, BERZSENYI Dánielnek nevét vette fel. Az új típusú, 4 évfolyamos, 16 osztályos gimnázium 1963-ra alakult ki teljesen. Ezekben évekig humán és reál tanterv szerint folyt az oktatás. Az országban másodikként itt vezették be a tagozatos oktatási rendszert: a diákok kiemelt óraszámban tanulhatták a biológia, a kémia és az orosz tantárgyat. 1952-tõl levelezõ és esti tagozaton megindult a felnõttoktatás is, amely 1959-tõl minden 20 évnél idõsebb dolgozó ember számára elérhetõvé vált. Ma már ez az életkori megkötés sincsen érvényben. A gimnáziumnak az elmúlt 50 év alatt is sikerült megõriznie, sõt gyarapítania a Líceum örökségét: a régi hagyományok (pl. a deákkúti ballagás) mellé újak is kerültek, tanulmányi versenyek, alapítványok, ösztöndíjak formájában.