De Isten engem kivált a holtak hazájából, és magához fog venni. (Zsolt 49,16)
Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, az is bizonyos, hogy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt. (1Thessz 4,14)




Sportéletünk hagyományai és a közelmúlt


Sportéletünk hagyományai és a közelmúlt
 
Az 1889/90. évi Értesítőben olvasható Poszvék Sándor igazgató gondolata: „A testgyakorlat s testedzés a szellemi munkával igen megterhelt ifjúság érdekében kiváló tárgyát képezi a pedagógusoknak. Mi is tapasztalat útján meggyőződhetünk arról, hogy korunk nagy problémája: életrevaló, tudományos nemzedéknevelés csak úgy lesz megoldható, ha sikerül a szellem és test fejlesztését párhuzamosan, összhangzatosan eszközölni.”
   A korábbi években is történik utalás a testmozgásra, a rendkívüli tárgyak között találkozunk vele. Már az 1853/54. évi Tudósítvány Jegyzetek rovatában szerepel: „gimnasztikai gyakorlatokra hetenként 4 óra volt szánva, gyakorlatban részesült 82 fő Mauginet István gimnasztikai tanító – mint rendkívüli óraadó tanár – vezetésével. Nyáron úszásban gyakorolt az ifjúság nagy része.” Az 1853/54. tanévi, július 26- 28-án tartandó ünnepély és közvizsgák között szerepelt a Vizsgálati ünnepély programjában „az ünnepély bevégzése után, 6 óra tájban fog tartatni a gymnastikai próbatét a lyceum udvarában.”
A Tudósítvány Tanszerek rovatában felsorolást olvashatunk a gymnastikai szerekről. Ezek a következők: 2 karfa, 1 nyújtó, 1 bak, 1 magas kereszt gerenda, 1 kötél hágcsó, 1 csomós kötél, 1 sima kötél, 2 hurkos kötél, 1 függélyes lépcsődeszka, 2 vas karika, 1 hosszú nehéz hágcsó, 1 fogos állvány, 24 szökrud, 12 vivrud, 2 mászfa, 1 vékony kötél, 2 rövidebb kötél, 1 csiga.
   Az 1856/57. évi Tudósítvány már 174 tanulót említ a résztvevők között. Ekkor 18 csoportra osztották az ifjúságot, és a csoportok a legügyesebbek, a főtornászok segítségével gyakoroltak márciustól a tanév végéig.
  A testnevelés hazánkban 1868 óta „rendes” tantárgy, az 1868. évi XXXVIII. t.c. a testnevelés tanítását a nép-, a felső nép-, a polgári iskolák és tanítóképző intézetek tantervébe illesztette. Az 1883. évi XXX. t.c. pedig már a gimnáziumok és reáliskolák rendes tantárgyai között is felsorolja a „Testgyakorlatot”. Az 1869/70-es tanévben a gimnasztikát egyházkerületünk is kötelező tárggyá tette heti 2 órában.
   A helybeli „Torna és Tűzoltóegylet” Gőhring Teofil III. éves tanítóképezdés növendéket Nürtingenbe küldi, hogy onnan visszatérve – mint kiképzett tornász – a kiküldő egyletnél mint tanítót alkalmazzák. (Kivonat a Tanítóképezde 1870/71. évi Tudósításából) A következő tanévben már az ő vezetésével gyakorolnak az ifjak hetente kétszer a Papréti tornacsarnokban. Az évvégi „Közvizsgák” tárgyai között is megtaláljuk a „gimnasztikai próbatét”-et.
   1891-ben a Budapesten megrendezett országos tornaversenyen 20 tanuló vett részt, a következő évben a soproni versenyen szerepeltek. A „tornaversenyek” számai a következők voltak: gyorsfutás, magasugrás, távolugrás, szergyakorlatok: ló, korlát, nyújtó.
   A régi testnevelési tantervekben uralkodó helyen állt a torna, az elvégzendő anyag 60-80 %-át jelentette, főleg szabadgyakorlatokat tartottak és svédszereken végeztek gyakorlatokat. A tananyagban szerepeltek labdajátékok is, bár az anyagát csak általánosan írták elő. A Líceum lelkes tanára, Fejér Lajos 1890-ben az ifjakkal torna helyett „e nemes testedző labdajátékokat” gyakorolta. Sajnos, a megfelelő, tágas szabad tér hiányában a játékokat meghonosítani nem tudta.
   A tanári testület a torna iránti érdeklődés fokozására év végén a legjobb tornászokat megjutalmazta. 1894-ben rendkívüli tárgyként bevezetésre került a kardvívás 25 fővel.
   A Líceum épületének átépítésére 1894-ben került sor. Ennek során „300 négyszögméternyi telken”, az udvar végén egy tágas, impozáns tornacsarnok épült fel. Szeptember 11-én került sor az évnyitóval egybekötött felavatási ünnepélyre az akkori igazgató, Gombocz Miklós megnyitó beszédével, a kormány, a város és az egyházkerület képviselőinek jelenlétében.
   A terem ekkor és az utána következő évtizedekben is több funkciót látott el. A tornaórák megtartása mellett díszteremként is szolgált, iskolai, városi, egyházi ünnepségek helyszíne is volt. Az ifjúsági evangélikus istentiszteleteket is itt tartották meg. Az 1940-es években még látható volt a terem szélső oldalán egy szószék.
   A kötelező órákon kívül is tartottak testgyakorlatokat heti 1-2 órában Gecsányi Zoltán tornatanár vezetésével. 1897-ben megalakult a „Testgyakorló kör” 42 felső osztályos tanulóval. Az 1898. június 25-i VI. Országos Sportünnepélyen, melyet Sopronban rendeztek, a kör a VI. helyen végzett.
   1900-ban a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium előírta a kötelező játékdélutánokat – a mai tömegsport elődjét. E célból a tornatanárok őszi és tavaszi köznapokon - kedvező időjárás esetén - többször kirándultak a „Nyári tornatér”-re az egyes játékok begyakorlására. Heti két délutánt tartottak fel erre a célra. A tanév végén közös iskolai ünnepélyt rendeztek a gyakorlatokból.
   A század eleji tantervekbe a gyakorlatiasság érdekében speciális munka-, honvédelmi gyakorlatokat vezettek be. Iskolánkban 1909-ben katonai lövészeti tanfolyamokat szerveztek.
   Nagy lépést jelentett előre az 1912. október 31-én megalakult Lyceumi Ifjúsági Tornakör a III-VIII. o. tanulóiból, 89 rendes és 38 pártoló taggal. Alapszabályait 1913. február 21-én hagyták jóvá. A Tornakör a testgyakorlásnak úgyszólván minden ágát felölelte: a tornán kívül atlétikával, kerékpározással, úszással, korcsolyázással, labdajátékokkal foglalkoztak, versenyeztek Téby Mihály tanár elnök vezetésével.A következő évben már versenyeken is szerepeltek, pl. 1913. október 11-én a soproni középiskolások atlétikai versenyén. Október 26-án pedig a Pozsonyban rendezett országos ifjúsági atlétikai versenyen több I. helyet szereztek.
   1914-től, a háborús években a tornatanítás részben vagy teljesen szünetelt. Az iskolai Tornakör 1920-tól működött ismét aktívan, majd 1925-ben Líceumi Ifjúsági Sportkör néven szerveződött újjá 5 szakosztállyal: torna, hó- és jégsportok, atlétika, játék és vívás.
   A sikeres sportélet megteremtéséhez nagyban hozzájárult a saját sportpálya megépítése a mai Hunyadi János Ev. Általános Iskola helyén. Téby Mihály tanár kezdeményezésére 1925-ben indultak a terepmunkák. A munkálatokból a líceum ifjúsága is kivette a részét. 1929-ben készült el a „licista pálya”: futó-, futball- és atlétikai pálya, lelátóval, öltöző-mosdó helyiségekkel ellátva. A pálya az iskolától kissé messze esett, így főleg délutáni sportfoglalkozások megtartására használták.
   1928-ban a Vallás- és Közoktatásügyi minisztérium a heti tornaórák számát 3-ra emelte. A 3. órát hétfőnként tartották 40 perces időkerettel.
   Az Ifjúsági Sportkör a további években is aktívan működött, futball szakosztállyal bővült. Évenként házi atlétikai és tornaversenyeket rendeztek, városi és országos bajnokságokon szerepeltek.
   1945 után is folytatódott a sikeres sportélet az állami gimnáziumban. Itt talált helyet magának a meginduló soproni kosárlabdázás. Több kiváló, NB I-es, NB II-es, sőt nemzetközi hírű kosarast nevelt az iskola. Iskolánk csapatai több ízben is felküzdötték magukat a középiskolai bajnokságok során az országos döntőkig, Zombori István és Tóth Antal testnevelő tanár vezetésével. Az 1950-es években újította fel az előző századi vívóélet hagyományait Tóth Antal testnevelő tanár. Tehetséges vívógárdájából több aranyjelvényes sportoló került ki.
   A torna hegemóniájának megszűnésével a testnevelési órák anyagában a többi sportág is fokozatosan helyet kapott. A 60-as, 70-es években több kísérleti tanterv jelent meg. Az 1969-es tanterv például 3 testgyakorlati ág köré csoportosította az anyagot: torna, atlétika és tetszés szerinti labdajáték. Később még inkább bővült a lehetőségek köre, további sportágak anyaga is bekerült a tantervekbe. 1977-ben épült fel Sopronban a fedett uszoda, azóta tervszerűen szerepel a délelőtti órák anyagában az úszásoktatás.
   Az iskolai testnevelésnek a 80-as években 3 fő szervezeti formája alakult ki: heti 3 testnevelési óra, szakosztályi munka és a tömegsport.. A délutáni tömegsport-foglalkozások keretében sikerült sok diákot bevonni a rendszeres mozgás örömébe, a házi bajnokságok pedig a versenyszellemet is alakították. Az iskola élénk sportéletét jelzi, hogy szinte minden sportágban részt vettek a középiskolai bajnokságokon, kiváló eredmények születtek a versenyeken.
   1982-ben, az iskola 425. évfordulója alkalmából ünnepi sportműsort készítettek a testnevelők.
   Az 1980-as, 90-es években is aktív sportélet folyt az iskolában. A tanórai keretek mellett a versenysport is eredményesen működött: nagyon sok sportágban versenyeztek diákjaink a különböző szintű versenyeken, alapfoktól a diákolimpiai szintig. Az 1990-es években a legsikeresebb sportág az atlétika volt, országos döntőkig jutottak versenyző diákjaink. Az atlétika mellett megjelent az úszás, majd a kosárlabdázás, egyre több eredmény született ezekben a sportágakban is.
   1999-2000-ben kezdődött meg az új tornacsarnok kivitelezésének előkészítése. 2001. február 9-én került sor az új épületszárny alapkövének elhelyezésére. Az új tornaterem kivitelezésében a düsseldorfi Hermann-Niermann Alapítvány, a Magyarországi Evangélikus Egyház, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, Sopron Megyei Jogú Város és az Ifjúsági és Sportminisztérium vett részt.
   2002. március 7-én került sor az új tornaterem ünnepélyes avatására. Az iskolai tornacsarnokot dr. Pálinkás József oktatási miniszter avatta fel. Az avatáson Ittzés János püspök úr végezte az egyházi szolgálatot. Ünnepi beszédet mondott dr. Szájer József, Sopron város országgyűlési képviselője és Uwe Stiemke, a düsseldorfi Hermann-Niermann Közalapítvány ügyvezető elnöke. Köszöntőt mondott Tölli Balázs líceumi igazgató, az egyházi avatásban részt vett Solymár Mónika líceumi lelkész, Menke Volker lelkész és Jankovits Béla esperes.
   2004. október 21-én új épületszárnnyal bővült a líceum: felavatásra került a második tornaterem, illetve a tornaterem feletti tetőtéri tantermek. Az avatási ünnepségre az új tornacsarnokban került sor, ahol Tölli Balázs igazgató köszöntötte a nagyszámú vendégsereget. Uwe Stiemke, a Hermann-Niermann Alapítvány elnöke elismerését fejezte ki a líceumi német nemzetiségi oktatás területén végzett munkáért. Firtl Mátyás, a Győr-Moson-Sopron Megyei Közgyűlés nemzetiségi ügyekért felelős alelnöke ünnepi beszédében szintén kiemelte a nemzetiségi oktatás jelentőségét és líceumi eredményeit. Ezután következett az egyházi avatás. Az igehirdetést Ittzés János püspök végezte, a liturgiában Jankovits Béla esperes és Vincze Katalin iskolalelkész, valamint Menke Volker gyülekezeti lelkész vett részt.
  
(Összeállította Horváth Edit könyvtáros-tanár Tóth Sarolta és Horváthné Hartmann Rita testnevelők anyagából)

 



Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium és Kollégium
Evangelisches Dániel Berzsenyi (Lyzeum) Gymnasium und Internat
H-9401 Sopron, Széchenyi tér 11. Pf.: 77
Telefon: (00 36) 99/512-430 , Fax: (00 36) 99/512-444