De Isten engem kivált a holtak hazájából, és magához fog venni. (Zsolt 49,16)
Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, az is bizonyos, hogy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt. (1Thessz 4,14)




Deák-kút


Sopron legrégebben ismert és emlegetett forrása, amely régen is kedvelt kirándulóhelye volt a város lakóinak. A líceumi diákok is szívesen jártak errefelé; május elején ide kirándultak minden évben. Bármerre is vitt az útjuk, a régi leírások szerint mindig az Újkert (mai Erzsébet kert) fölötti erdõben levõ forráshoz tértek vissza, ezért a forrást mindenki csak „deákok kútjának”, Studentenbrunnen-nek nevezte.

1827-ben a líceumi ifjúság az erõsödõ nemzeti érzés ápolására egyesületet alapított Deákkúti Vármegye néven, amely elnevezését jelképesen a forrásról kapta. A forrás fölé faragott követ állítottak a következõ felírással:

”Deákkút! Légy forrása soká ártatlan örömnek!”

A fiatalok 1834-ben rendbehozták a forráshoz vezetõ utat, rendezték a kút környékét, gondoskodtak a víz lefolyásáról. A kút nevét ekkor „Magyarkút”-ra keresztelték. E néven szerepelt 1873-ig, amikor ismét Deákkút néven említik.
A szabadságharc bukása után a vármegye nem mûködhetett, így a diákság majálisai is elmaradtak. A környék azonban ekkor sem volt csendes és néptelen; kocsmárosok vették birtokba, vasárnaponként sört és bort mértek ki és táncmulatságokat rendeztek itt. A gazdátlanság, a felelõtlenség, a garázdaság azonban tönkretette a kút környékét és az oda vezetõ utat is. A Városszépítõ Egyesület 1876-ban olasz kubikusokkal hozatta rendbe a környéket.
1864-ben újraindult a Deákkúti Vármegye, s ez év május 31-én megtartották az elsõ majálist is. 1873-ban felújították a forrás felett levõ követ, s ismét rendszeresen itt tartották majálisaikat a diákok, melyekre a város lakossága is kilátogatott. 1883-ban a városi tanács megtiltotta a diákság rendezvényeinek megtartását a forrásnál, s ez a tiltás egészen 1922-ig érvényben volt. 
1918-ban megalakult a Líceumi Diákszövetség, amely a Városszépítõ Egyesülettel közösen 1922-ben felújította a kutat és környékét. A forrás fölé védõfalat építettek, az elmocsarasodott területet kitisztították, a vizet elvezették. Schneider Ferenc építõmester tervei alapján Hild Lipót kõfaragómester végezte a munkálatokat. A régi felirat mellett az egykori líceumi diák, dr. Pröhle Károly egyetemi tanár sorai kerültek az emlékkõre:

„Itt lobogott a Deákkuti Vármegye zászlaja egykor,
Szelleme mostan is int, ifju szeresd a hazát!”

A forrás fölött, a millenniumi fák megjelölésére szintén emlékkõ került a következõ sorokkal:

„Ég vándora, szellõ, mit e fák susognak,
Vidd hírül észak-, dél-, kelet- és nyugatnak,
Hogy ezeresztendõs régi hazájáról
A magyar le nem mond soha szent jogáról”
(Dr. Pröhle Károly)

1922-tõl 1948-ig a líceum végzõs diákjai itt tartották búcsúzásukat. 1960-tól a gimnázium felújította a szép szokást, s a Deákkút forrásánál tartják évrõl évre ballagási ünnepségüket a maturandusok.

 



Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium és Kollégium
Evangelisches Dániel Berzsenyi (Lyzeum) Gymnasium und Internat
H-9401 Sopron, Széchenyi tér 11. Pf.: 77
Telefon: (00 36) 99/512-430 , Fax: (00 36) 99/512-444