A Berzsenyi Dániel Gimnázium (1948-1991)

Az 1948-as államosításkor, amikor a legismertebb egykori növendék, Berzsenyi Dániel nevét vette fel az iskola, már leépülőben volt a régi nyolcosztályos gimnázium, s az új tanév már csak a négy felső gimnáziumi osztállyal indult. Pár év alatt ezek párhuzamossá bővültek, majd 1963-ra elérte az osztályok száma a tizenhatot, vagyis évfolyamonként 4-4 osztályos gimnáziumi képzés folyt az iskolában. Az új típusú gimnáziumban évekig humán és reál tantervű osztályokban folyt a tanítás.1963 szeptemberében indult az első biológia-kémia tagozatos osztály. Sokak pályaválasztását, természetszeretetét motiválta a magasabb óraszámban tanított két tantárgy. Ehhez kapcsolódott a Kitaibel Pál Biológiai Tanulmányi Verseny indítása is, amely mára országos tanulmányi versennyé vált. A humán tantervű képzést szolgálta az orosz nyelvi tagozat indítása szintén 1963-ban.  A koedukált oktatás 1956-ban kezdődött, és nyolc év elteltével a lányok többségbe kerültek. Iskolánk biztosította a felnőttképzés bevezetését is, 1952-ben két tagozattal indult a tanítás. A levelező tagozaton eleinte heti egynapos oktatás folyt, tanév végi vizsgával. Az esti tagozat heti négynapos tanítással indult, amely 1959-től heti három napra csökkent. A két tagozat összevonása 1962-ben történt, s a heti egyszeri tanítás egységessé vált.

Diákjaink ebben az időszakban is bizonyították sokoldalúságukat, tehetségüket. Városi és országos tanulmányi versenyeken, kulturális seregszemléken, sportrendezvényeken öregbítették az iskola hírnevét, s méltó utódai lettek az előző évszázadok licista diákjainak. A tanítási órák mellett szakköri és tehetséggondozó foglalkozások, pályázati dolgozatok, diáklap-szerkesztés biztosította a diákok tudásának gyarapítását, kiteljesítését. Az iskolai énekkar 1965-ban alakult újjá, s azt követően városi, megyei és több országos megmérettetésen szerepelt kiválóan, évről évre gyarapítva az elismerések számát.

Az iskola életében meghatározó tevékenység volt a testnevelés, a sport is. Különösen a kosárlabda és a vívás, majd az atlétika területén értek el kiváló eredményeket sportoló diákjaink. Az ötvenes években újította fel az előző század végi vívóélet hagyományait Tóth Antal testnevelő tanár, s tehetséges vívógárdájából több aranyjelvényes sportoló került ki. A testnevelési órák tananyagában a többi sportág is fokozatosan helyet kapott. A 60-as, 70-es években erősödött meg a tömegsport-mozgalom, ennek keretében diákjaink több sportág városi, megyei bajnokságán szerepeltek eredményesen.

Az állami korszak iskolai életének része volt az ifjúság mozgalmi-szervezeti munkája. 1957 tavaszán az iskolában is megalakult a KISZ-szervezet. Tagjai részt vettek a kor társadalmi-politikai-gazdasági rendezvényein, megmozdulásain. A nyári építőtáborok, a diákparlamentek, a politikai vitakörök mellett KISZ-munkaként vállalták nyugdíjas pedagógusok segítését, nevelőotthonos gyerekek látogatását, részt vettek városszépítő akciókban, társadalmi munkákban.

Az állami gimnázium évtizedeiben több jelentős rendezvény, jubileumi ünnepség emlékeztetett a múltra, s bizonyította, hogy az iskola nem felejti az elődöket, őrzi a hagyományokat. 1960-tól a gimnázium felújította a szép szokást, s a Deákkút forrásánál tartják évről évre ballagási ünnepségüket a maturandusok. Az eltűnt serleg helyett 1982-ben, az iskola 425 éves jubileumi ünnepségének keretében adományoztak újat az öregdiákok, azóta ebből iszik társai képviseletében egy végzős diák.

1957 őszén az iskola fennállásának 400. évfordulóját ünnepelték. Köszöntötték az iskolát a minisztérium, az akadémia, az evangélikus egyház, a testvériskolák és a volt diákok képviselői is. A jubileumi eseményeket ünnepi előadással nyitották meg. Irodalmi-zenei műsor, iskolatörténeti kiállítás, hangverseny szerepelt a jubileum programjában. A rendezvénysorozat keretében öregdiák-találkozókat tartottak az iskolában. Ebben az évben a jubileum tiszteletére létesült az iskolamúzeum; anyagát az iskolai könyvtár, múzeumok és volt diákok gyűjtéséből, kölcsönzéséből szervezték. A későbbi évek tanteremhiánya miatt az iskolamúzeumot 1978-ban meg kellett szüntetni, de anyaga gondos megőrzés mellett várja az újranyitás lehetőségét.

1977-ben ünnepelte Sopron szabad királyi várossá válásának 700. évfordulóját. Az ünnepségsorozat részeként került sor az iskola 420. évfordulója keretében az öregdiákok találkozójára. Az egész napos program a régi szokások egy részének a felelevenítése, megtartása alapján zajlott le. Délelőtt a gimnázium udvarán találkoztak a résztvevők, meghallgatták a „beharangozást”-t, majd megkoszorúzták Berzsenyi Dániel és Kis János iskolai emléktábláját. Az ünnepi gyűlésre a Liszt Ferenc Művelődési Házban került sor, ezt követően a gimnázium diáksága és az öregdiákok együtt a Deák-kúthoz ballagtak. Délután az öregdiákok megkoszorúzták volt tanáraik sírját a temetőben.

Méltó módon ünnepelte az iskola a 425. évfordulót is. A jubileumi ünnepségsorozat 1982. szeptember 25. és október 3. között zajlott. Az egykori jeles diák, Mikola Sándor emlékét őrző fizikaverseny nyitotta meg az ünnepi programot, majd sportrendezvények, diákköri ülés, koszorúzások következtek. Október 1-jén ünnepi iskolagyűlésen idézték meg az iskola múltját a jelenlévők. Iskolatörténeti kiállítást rendeztek a könyvtár értékes anyagából. A Magyar Társaság jubileumi ülésén bevezető előadást tartott dr. Benkő László egyetemi tanár, az utolsó líceumi tanárelnök. Két licista diák, Gombocz Zoltán és Manninger Rezső emléktáblájának avatására is a jubileum idején került sor. Ünnepi hangverseny és irodalmi est zárta az ünnepséget. A jubileum tiszteletére önálló kiadvány jelent meg A Soproni Líceum címmel 1986-ban.

Az iskola gazdag múltjából is kiemelkedett az 1790-ben alapított Magyar Társaság, amely a későbbi századok folyamán is meghatározó szerepet töltött be az iskola szellemi életében.  1945. szeptember 28-án még megalakult a következő tanévre, de régi formájában már csak két évig maradt fenn. Az 1948/49-es tanévben az államosított és átszervezett gimnáziumban október 16-án alakult meg a „diákszövetségi mozgalom keretén belül” a társaság, Tóth Ferenc tanárelnökkel. 1949 márciusában a Diákszövetségen belül „irodalomtörténeti és esztétikai szakkör” néven működött. A következő tanévekben nincs írásos nyoma a működésnek.1956-ban Peéry Rezső igazgató szorgalmazta az újjáalakulást, a jegyzőkönyv szerint ez szeptember 30-án történt meg. A kilenctagú vezetőség megalkotta és elfogadta az alapszabályt, amely hat pontból állt. 1956. szeptember 30. és október 21. között hetente egyszer tartottak összejövetelt.  A következő évben a jegyzőkönyv bejegyzése szerint: „ A Berzsenyi Dániel Gimnázium Magyar Társasága 1956. október 21-től 1957. február 10-ig a forradalmi események és Peéry igazgató úr nyugatra távozása miatt nem tartott ülést…”   Az 1957/58-as tanévi működés 11 tagú vezetőséggel dr. Augusztinovicz Elemér igazgató irányításával indult. Az 1959/60-as tanévben 30 ülést és 2 szavalóversenyt tartottak. Az ülések igen látogatottak voltak, átlagosan 60 tag jelent meg. Főként irodalmi, művelődéstörténeti és társadalomtudományi témákról hangzottak el előadások, melyeket szavalatokkal és zeneszámokkal színesítettek. A jegyzőkönyv szerint az 1960/61-es tanévben még működött a társaság, a továbbiakról nincs írásos bejegyzés. Az emlékezések alapján 1961-1964 között voltak összejövetelek, majd ezek is abbamaradtak, s a Magyar Társaság hosszú időre megszűnt létezni.

A társaság életének új korszaka 1985 után kezdődik. 1987. február 12-én alakult újjá, s kívánt diákműhelye lenni a tanulók tudományos és művészeti tevékenységének. Felelevenítették a régi kereteket: társasági üléseken hangzottak el az előadások, pályázatokat írtak ki, a legjobbakat jutalmazták.

1990-ben nagyszabású ünnepség keretében emlékeztek meg a Magyar Társaság születésének 200. évfordulójáról. A program hosszas szervező és előkészítő munkájában aktív szerepet vállalt dr. Benkő László professzor, a Magyar Társaság utolsó líceumi tanárelnöke. Az ő szerkesztésében jelent meg az évforduló ünnepi kiadványa A soproni Líceumi Magyar Társaság Emlékkönyve (1790-1990) címmel. Az ünnepségsorozat 1990. október 19-21. között zajlott. A központi ünnepségen avatták fel az egykori diák, Döbrentei Gábor emléktábláját. Az emlékülés előadója dr. Benkő László egyetemi tanár volt. Az öregdiákok ekkor határoztak arról, hogy a második világháború licista áldozatainak nevét emléktáblán megörökítik. 1991. szeptember 1-jén, az ismét evangélikus gimnázium első tanévnyitójának részeként avatták fel az emléktáblát. Az emléktáblán 40 név olvasható.

Az iskola életének másik meghatározó szervezete a Líceumi Diákszövetség volt. A második világháború utáni nehézségek ellenére 1947-re a Diákszövetség újra megszervezte erőit, összegyűjtötte tagjait. Az éves közgyűlésen újjáválasztották az elnökséget és a választmány tagjait. A bizakodás légköre, az áldozatvállalás akarata volt ekkor is a meghatározó.   Az országban zajló változások azonban nem kímélték a Diákszövetséget sem. Először adminisztratív intézkedésekkel léptek fel ellenük, amivel a szervezeti életet lehetetlenítették el. A bizalmatlan, ellenséges hangulat közepette 1949-ben sem a választmányt, sem a közgyűlést nem tudták összehívni. Az 1950. március 21-én tartott, utolsó ellenőrzés a szövetség feloszlatását javasolta, aminek végrehajtására május 12-én került sor.   A szervezeti forma megszűnt ugyan, de az érzelmi kötődés, az iskola iránti elkötelezettség a későbbi években sem. Különféle rendezvények, találkozások őrizték a múltat, a hagyományokat, s az évek haladtával keresték a lehetőséget az újjáalakulásra.

Az iskola fennállásának 425. évfordulójával kapcsolatos ünnepségek keretében hozták létre az Öreg Diákok Baráti Köre Alapítványt 1982-ben.  Ebből jött létre a Berzsenyi-díj, a diákok legmagasabb szintű iskolai elismerése, amelyet először 1983. június 6-án ítéltek meg a legjobbaknak. 1983-ban Berzsenyi Baráti Kör néven a volt diákok egyesületet hoztak létre, amely azonban még laza keretek között működhetett, de már jelezte a változás irányát.

1991. július 1-jétől ismét egyházi gimnáziumként működhetett az iskola, s már szeptember 1-jén 53 volt licista és berzsenyista öregdiák aláírásával újjáalakult a Soproni Líceumi Diákszövetség.   A megalakulás napján elfogadták az alapszabályt és megválasztották az elnökség és a választmány tagjait. Az alapszabály hangsúlyosan fogalmazta meg azt a törekvést, hogy a Diákszövetség nemcsak a líceumi régmúlthoz, hanem a közelmúlthoz, tehát az állami Berzsenyi Dániel Gimnázium korához is kötődni akar, fő célja ezen intézmények „nemes hagyományainak ápolása”.

A fentiek mellett több emléktábla-avatásra, kiállításra is sor került. Az iskolai könyvtár alapításának 300 éves jubileumát gyűjteményes kiállítással ünnepelték 1966-ban. Magyar és szlovák nyelvű emléktábla került 1967-ben az iskolaépület falára, Martin Kukucin szlovák író, egykori líceumi diák emlékére. 1981-ben, Mikola Sándor születésének 110. évfordulóján emléktáblát avattak az iskolában.