1848 a Líceumban

Az 1848-as év történelmi eseményeinek híre hamar eljutott Sopronba és a Líceumba is. Már március 15-én ismertette gróf Széchényi János, Széchenyi István unokaöccse magyar és német nyelven a főbb történéseket az összegyűlt tömegnek, köztük a líceumi diákoknak. Ezt követően a város hangulatát a diákok határozták meg 1848 tavaszán.

   A fiatalok fáklyás felvonulással és zenével fejezték ki örömüket és lelkesedésüket a gróf szavai után. Másnap nemzetiszínű szalagokkal és feliratokkal díszítették fel az iskola épületét. A pesti és városi alakulatok mintájára még aznap hozzáláttak saját nemzetőrségi századuk megszervezéséhez.

   Az egyetemi és főiskolai hallgatók körében gyorsan terjedtek a szabadság eszméi: röpiratokat, petíciókat szerkesztettek, adtak ki, s ezek hatására a soproni licisták is megfogalmazták követeléseiket. Április 2-án elhatározták, hogy követeléseiket röpiratként fogalmazzák meg, s már 5-én megszerkesztik, 6-án pedig kinyomtattatják azt. „Reform kivánatok a soproni evang. főiskola körében” (eredeti írással) címmel 15 pontban rögzítik az oktatással, a tanárokkal kapcsolatos észrevételeiket, illetve kívánságaikat a változtatások érdekében. Követeléseik között szerepelnek a tanrendre, az önképzésre, a fegyelmezésre vonatkozó megfogalmazások. A petíció végén kijelentik: „E pontokban adja a soproni evang, főtanodai ifjuság reform kivánatait, …hozzájok mindaddig rendületlen szilárdsággal fog ragaszkodni, míg az itt óhajtott intézkedéseknél is sikeresebbek által a főiskola felvirágzása nem eszközöltetik.”

    Müllner Mátyás igazgató, aki a nemzetőrség parancsnoka is volt, előbb szóban, majd írásban próbálta csillapítani a diákokat. A tanári testület „Felvilágosító jegyzések” címmel fogalmazta meg válaszát április 8-án. A testület, élükön az igazgatóval, kifejezte sajnálatát a vádak, bírálatok olvastán, de főleg a kíméletlen hangnem miatt nehezteltek. Április 12-13-án Haubner Máté superintendens is Sopronba utazott, hogy meghallgassa a diákokat és tanárokat, és megegyezésre jussanak, de nem járt eredménnyel a látogatás. A tanítás szünetelt, az ifjúság a pesti eseményeket követte.

    Április 16-án, az áprilisi törvények elfogadásának hírére a licisták színielőadást szerveztek, majd zenés fáklyás felvonulást tartottak a városban. Az esti órákban ismét kivilágították az iskolát, transzparenseket helyeztek el „sajtószabadság, korszerű nevelés” felirattal. Az épület előtt magyar és német nyelven tartottak buzdító beszédet, majd elszavalták a Nemzeti dalt. A következő hetekben is tartott a lelkesedés, és május 18-án a diákok újabb röpiratot szerkesztettek „Késő válasz a kora megtámadásra” címmel. Ebben még élesebb hangon adtak hangot elégedetlenségüknek, és utasították vissza a tanárok vádjait. Ennek fogadtatásáról nem maradt fenn dokumentum, ahogy a következő időszakról is keveset tudunk.

   Május 13-án a Magyar és Német Társaság helyébe a rövid életű Ifjúsági Kör lépett, amelynek bizottmánya így fogalmaz: „…jellemünk tisztaságára, s becsületünk szentségére fogadjuk, hogy az ifjúságnak mostanában kifejtett szellemét követve, a főiskolánk körében kezdett reformokat a jövő évi tanuló ifjúság életébe átvisszük, s bármilly áldozattal is létesíteni igyekszünk…” Érdekes adalék még, hogy – talán a diákok mozgalma, követelései nyomán – Tatay István tanár fogalmazott egy kiadványt „Protestans gymnasiumaink és főtanodáink gyökeres átalakítása iránti javaslat” címmel 1848 május végével, ami nyomtatásban is megjelent.

   A tanév korai bezárása, az országos események alakulása nyomán további részleteket nem tudunk a líceumi diákforradalomról. Az ifjakban égő lelkesedés azonban több diákot is a harctérre vezérelt, s hazaszeretetüket, hűségüket a szabadságharcban is megmutatta.