465 perc ima és kosár

Imádkozni zenével és sporttal is lehet, a lényeg a kapcsolat, a lelki pusztaság felszámolása, a közvetlen "vonal" Istennel. Erről is szólt a "465 perc ima és kosár" a Líceumban.

- Tavaly márciusban megnyílt egy átjáró, és egy másik világba csöppentünk. Egy világba, ahol egymástól elszigetelten, önkéntes száműzetésben éltünk, s talán élünk azóta is. Többször volt reményünk, hogy sikerül visszacsúsznunk a megszokott valóságba, de nem megy. Miközben keressük az "átjárót" elkerüli a figyelmünket Jézus intő szava: Én vagyok az út, az igazság és az élet... - ezekkel a szavakkal invitálta a Líceum közösségét a szervező Babics Csaba tanár úr a 465 perc ima és kosár című rendezvényre pénteken délután. A 465 perc egyértelmű üzenet, hiszen a Berzsenyi Dániel Gimnázium (Líceum) és Kollégium a héten kezdte meg 465. tanévét. Evangélikus intézményként pedig az ima fontosságához sem férhet kétség, különösen ilyen nehéz időkben. Hogy hányféle úton-módon fordulhatunk "forródróton" az Atyához, az az iskola dísztermében és tornatermében is kiderült.


Mert az rögtön nyilvánvalóvá vált - a szervező akarata szerint -, hogy nem csak összekulcsolt kezekkel lehet imádkozni.

A tornateremben például labdákkal, akarattal és izommunkával is fohászkodtak. A jó hangulatú tanár-diák mérkőzésen derekasan helytálltak a Líceum pedagógusai - s amúgy sem a győzelem a lényeg... A kosárlabdák csaknem egész délután pattogtak, még a kerekesszékes játékosok kezében is.


A díszteremben avatottak és avatatlanok imádkoztak, énekeltek, muzsikáltak vagy csak egyszerűen beszélgettek arról a kapcsolatról, épülésről és feltöltődésről, ami a lelki elsivatagosodás legjobb ellenszere: a fohászról.


Az eseménynek saját imája is született, amit a résztvevők többször is együtt mondtak el a délután során:

"Annyi mindent hordozunk a világban, szívünk terhekkel teli. Te, aki annyi mindent adtál már nékünk, kérünk, adj még hálás szívet is! Hála legyen Néked mindenért; sötétségért, fényekért, dallamért, ritmusért, felkelő új napért. Hála legyen Néked mindenért; hétköznapi ünnepért, társaként, csendekért, hála Mindenkiért."