A 12.A sikeresen végigjátszotta a gimnáziumi évek című játékot

A díszterem színpadán egy számítógépes játék elevenedett meg, a karakterek adták elő a szalagavatók hagyományos tanárparódiáját, a gimnáziumi évek emlékezetes pillanatait. A 12.A kijátszotta a líceumi éveit, szintről szinte megmutatva az órák, szünetek, osztálykirándulások egy-egy jellegzetes jelenetét. Az utolsó, kilencedik szintet már vendégeikkel oldatták meg: a Kahoot-kvíz az osztály tagjairól és az elmúlt évekről szólt, tanáraiknak kellett ezúttal jól felelniük. A feladatok nehezek voltak, de viccesek, például, hogy mi a legtöbbet emlegetett mondat a történelem órán, vagy kiket kevert össze Locsmándi tanár úr következetesen. A tesztet Radasics Csaba tanár úr nyerte, jutalmat is érdemelt a teljesítménye.

A vidám műsort az osztály tagjairól készített videó zárta, majd komolyra fordult a hangulat. Boros Luca az osztály nevében mondott köszönetet a gimnáziumi évekért, az útért, amin vendégeik vezették végig a 12.A tagjait. "Most tudatosult bennünk, hogy nyolc év mennyire hosszú idő. Nyolc év alatt a csecsemőből írni, olvasni tudó gyermek lesz..." Jókait is idézte: "Csak az tudja, hogy meddig mentünk, aki azt látta, hogy honnan indultunk el".

- Önök látták, honnan indultunk el, látták, ahogy fiatal felnőttekké válunk, ahogy rátalálunk önmagunkra, ahogy különböző stílusú és színű fizurákkal kísérletezünk, megváltozik az öltözködésünk, új barátokat szerzünk, új dolgok felé fordulunk. Látták, hogy fáradozásaiknak köszönhetően egyre értelmesebbek leszünk, egyre önállóbbakká válunk... Még van egy kis időnk az iskolában, még érettségiznünk is kell, de igazgató úr gyakran mondja, hogy az emberi kapcsolataink a legfontosabbak az életben, így ezt a lényeges részt már magunk mögött tudhatjuk. Ismerjük egymást, közösség lett belőlünk. Megtanultuk, hogy számíthatunk egymásra, miközben egyénenként is fejlődtünk, formálódtunk. Ehhez önök teremtették meg a körülményeket. A Líceumban szabad kérdezni, saját véleményt formálni, új ötletekkel előállni. Itt hagyták, hogy szabadok legyünk. Önök mind formáltak bennünket; tanítottak, neveltek, ami meglehet néha falra hányt borsónak tűnt, de higgyék el, megérte. Önök mind lenyomatot hagytak bennünk az átadott tudással, tanácsaikkal, vagy akár egy vicces pillanattal, szállóigévé vált mondatukkal - mondta beszédében Boros Luca, majd társai nevében külön köszönetet mondott osztályfőnökeiknek, a hat éven át támogató Nagy Andrásnénak, és a két "legeseménydúsabb" esztendő irányítójának, Takács Andreának. A 12.A osztályfőnöke, ének-zene és magyartanára fel is elevenített néhány közös, kitüntetett pillanatot; a balatoni kirándulást, ahol a hideg eső miatt át kellett szervezni a programot, a székesfehérvári "nyaralást", ahol viszont a hőséggel kellett megküzdeni.

- De felidéződik bennem az is, ahogy bolyongunk az irodalom erdejében, néha eltévedve a szerzők, címek, múzsák sokasága között, s néhányan meg is botlanak egy-két verslábban. De Madáchtól megtanultuk: Ember küzdj... - kezdte az idézet a tanárnő és osztálya azonnal rávágta: "... és bízva bízzál!"

- Ti bíztatok - folytatta az osztályfőnök -, miközben a többi tárgyból is kemény próbatételeket kellett teljesítenetek: királyok, évszámok, logaritmusok, cooperek nehezítették éveiteket. De teljesítettétek a feladatokat és most hamarosan felkerül egyenruhátokra a szalag. Mit is jelképez? Színe azt, hogy a Líceum közösségéhez tartoztok, a számok azt, hogy egymáshoz kötődtök. Legyetek erősek, kitartóak, bízzatok magatokban és segítsétek egymást! - kérte az osztályfőnök, hangsúlyozva, a szalagavató még nem búcsú, de mégis egy kitüntetett, fontos állomás. Mielőtt mindenki egyenruhájára feltűzte volna a szalagot, Takács Andrea tanárnő Kosztolányit idézte: "De azt akarom, tisztán és fehéren, legyetek vígak és bársonyba-járók, a kezetekben egy nagy arany-érem s hódítsátok meg az egész világot".

A bordó szalag feltűzése közben már előkerült néhány zsebkendő, de csak a meghatódottságtól, a mosolyok fölött. Hiszen a szalag azt jelenti - hívta fel erre a figyelmet Tölli Balázs igazgató -, hogy száz nap múlva érettségi.

- A szalag hagyománya jelzés, amihez nem kellett ruhát kölcsönözni, költséges vacsorát rendezni. Intimebb és igazabb megélni így, önazonosan, egymásra figyelve. A teremtés csodája hordozza azt az üzenetet, amivel merhetnek szabadok lenni s valóban éretten továbblépni. Ha a választott útjukon még nem ismert konfliktussal találkoznak, csak gondoljanak vissza az itt töltött éveikre, s az itt tanultakra - szólt a végzős osztályhoz az igazgató. A szalagavatónak a komoly része ezzel lezárult, a pezsgős koccintás már azt jelezte, felnőttek, s lassan kirepülnek a líceumi fészekből a 12.A tagjai...