A 12.C-vel "behavazódtak" a tanáraik

A 12.C osztály is megkapta az arany számokkal hímzett bordó szalagot, ami jelzi, körülbelül száz nap van hátra az érettségiig. Vidám szalagavatót tartottak.

A líceumi hagyományokat csúcsra járatta a 12.C a szalagavatóján; a tanárparódákat egy fiktív történetbe ágyazták, komplett kamaradarabot adtak elő vendégeiknek. A sztori szerint akkora hó esett a városban, hogy az iskola kapuját is eltorlaszolta, a pedagógusok bennrekedtek, ráadásul kívülről sem számíthattak segítségre. Ilyen kiélezett, bizonytalan helyzetben megmutatkoznak a rejtett személyiségjegyek is. A paródia persze akkor működik, ha túloz, ebben nem is volt hiba, de mindenki magára ismert, a nevetésekből legalábbis erre lehetett következtetni. A darabban egyébként valaki megdézsmálta az élelmiszerkészletet, de végül lebukott. Artúr volt az a 12.C-ből... (Aki tényleg Artúr, de Schmidel tanárnő kedvéért a paródiában Arnoldnak hívták.)


"Ebben az osztályban a válasz mindig cé" - hangzott az egyik spontán poén a műsor vezetését vállaló Juhász Flórától, aki társával, Svélecz Hannával olyan természetességgel koordinálták a paródiát követő kvízműsort, mintha ezt is tanulták volna. Tanári aranyköpések szerzőit kellett tippelni, illetve fel kellett (volna) ismerni az osztály tagjait kiskori fotóik alapján. "Nehéz volt!" - panaszkodtak ezúttal a tanárok, de nem bánták, jól szórakoztak. A versenyt a maximális húsz pontból 13-at elérő Győre Henriette, Kárpáti Orsolya és Szendrei Krisztina tanárnők triója nyerte.

"Évekkel ezelőtt, amikor kisebb vagy nagyobb újdonsült licistákként először léptünk be ebbe az épületbe, egyikünk sem gondolta volna, hogy ilyen hamar eljön a szalagavatónk napja. Az élet okot adott rá, hogy ne tekintsünk annyira előre, hanem az éppen előttünk álló megmérettetésre figyeljünk: felkészülni a következő matekdolgozatra, megtanulni bagettel varázsigéket szórni a diáknapi előadásunkra, vagy csak arra, hogy végre elérjük a nagyon hosszú, nagyon meredek emelkedő tetejét az esztergomi osztálykiránduláson" - kezdte az osztály nevében a szalagavató hagyományos diákbeszédét vállaló Czövek Minna.


"Ezek az élmények, és az összes többi is, amit az évek alatt szereztünk, megtanította, hogy bár különbözőek vagyunk, mégis képesek vagyunk igazi csapatként dolgozni. Támogatjuk és segítjük, adott esetben kijavítjuk és fejlesztjük egymást. Többek között ennek az együttműködésnek köszönhető, hogy itt lehetünk ma este. Az önök munkája nélkül viszont ez lehetetlen lenne. Köszönjük, hogy nem adták fel a néhol döcögő online oktatás, új érettségi rendszer, és az időnként a kelleténél hangosabb órai beszélgetések ellenére sem. Köszönjük az odaadásukat és elhivatottságukat, amellyel befogadhatóvá teszik a száraz tananyagot, legyen az akár egy körülményes nyelvtani szabály, egy bonyolult egyenlet, egy latin korál, vagy egy réges-régi zsinati döntés. Szeretnénk kifejezni a hálánkat! Mert önök nem csak diákokként, de emberekként is tanítottak bennünket. Hiszen végső soron a tisztelet, a segítőkészség és az emberség a legfontosabb. Ezeket pedig nem lehet tankönyvből megtanulni" - mondta Czövek Minna.

"Az elmúlt percekben megmutattátok nekünk, milyennek láttatok ti minket a közös munka során, hogyan éltétek meg az elmúlt éveket, milyen emlékeket visztek magatokkal. Most szeretnék én is néhány emléket felidézni az elmúlt évekből" - vette át a szót az osztályfőnök, Zsuppánné Cellik Barbara.

"Menet közben végeláthatatlan munkának tűntek az elmúlt évek: időpontok, határidők, vizsgák — beadni, leadni, kitölteni. Az legutóbbi ilyen nagy projekt a DSD volt, ami után épp csak fellélegeztetek a múlt héten, és most már itt vagyunk a szalagavatótokon. Kicsit távolabbról tekintve azonban az elmúlt évek nem is tűnnek komoly tanulásnak, inkább játéknak, még akkor is, ha ezt most épp nem hiszitek. Ha belegondoltok, sokszor játszottunk és nem csak játékokat. Mert mi is a játék? Az egyik meghatározás szerint ,mind a mentális, mind a fizikai fejlődés alapvető eszköze, mely ismereteket nyújt a világról, megtanulhatók belőle az élethez szükséges készségek, ugyanakkor az önfeledt szórakozás lehetőségét is megteremti" - fogalmazott az osztályfőnök, felidézve néhány játékot a sok közül.


- Köszönöm, hogy résztvevője lehettem a játékotoknak: hol játékosként, veletek együtt játszva, hol inkább játékmesterként titeket irányítva... De mi is volt a célja a játéknak? Tulajdonképp az, ami az iskolának is: hozzájárulni ahhoz, hogy általa a gyermek gondolkodó, cselekvő felnőtté váljon, akire nem csak a környezete hat, de ő maga is tud hatni a környezetére. Habe Mut, dich deines eigenen Verstandes zu bedienen, azaz: Merj a magad értelmére támaszkodni! - tanultuk Kanttól. Kértelek titeket, cselekedjetek eképpen: használjátok az eszetek, legyen bátorságotok gondolkodni - emlékeztette diákjait Zsuppánné Cellik Barbara.

"Hamarosan kiléptek az iskola világából, most még élvezitek a megszokott biztonságot, de már kezditek érezni, hogy ez a keret nektek szűk. Útnak indultok, új kihívások várnak rátok, akárcsak egy játék következő pályáján. Használjátok mindazt a tudást és képességet, amit itt elsajátítottatok és menni fog, habár azt nem ígérhetem, hogy könnyű lesz" - mondta az osztályfőnök, aki útravalóul Goethe szavait idézte: "Keresd az életben mindig a szépet / Ragadd meg azt, amit más észre sem vesz, / S hidd el, ha sokszor durva is az élet, / Mindig találni benne kellemest és szépet".

Tölli Balázs igazgató gratulált az osztálynak a kamaradarabhoz, amiből kiderült, "olyasmit is tudnak tanáraikról, amiről nekünk fogalmunk sincs". A tréfás megjegyzés után komolyra fordította a szót az igazgató, és a Tesszalonikaiaknak írt levélből idézett: "Mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg".

- Legyenek bátrak is, és amit itt kaptak, használják jól! - kérte Tölli Balázs a 12.C diákjaitól, akik a beszédek után megkapták szalagjaikat, amiről líceumi éveik száma is leolvasható.


A szalagavató ünnepélyes órája után már felszabadult mosolyokkal koccintottak tanáraikkal a végzősök. A pohárköszöntő szerepében Stinner Bálint őszinte örömmel kívánta mindenki egészségére a pezsgőt. "Ritkán adódik ilyen alkalom, hogy kötetlenül, finom falatok mellett beszélgethetünk Önökkel" - jegyezte meg.

A szalagavató egyszeri alkalom. A 12.C estje is megismételhetetlen.