A jó példa ragadós a véradáson is
Félszázan vettek részt a Líceumban tartott kihelyezett véradáson, közülük 32 diák először adott vért. Ha izgultak is, legyűrték félelmüket, a tűszúrás után pedig mindnyájan megállapították: nem is fájt.
Nem fájt, ezzel szemben jó érzés, hogy segítettek ismeretleneken, akiknek a gyógyulásához - vagy akár az életben maradásához - szükség van a vérre vagy vérkészítményre. A Líceum minden évben helyt ad a kihelyezett véradásnak, aminek egyik különlegessége, hogy a 18. életévüket betöltött végzősök itt adhatnak először vért. Oklevél és megkülönböztetett figyelem is jár ezért.
- Fontos, hogy segítsék egymást az emberek, akkor is, ha nem személyes ismerős az, akinek szüksége van a segítségre - fogalmazta meg a lényeget Hámori Borka (12.B). Azt is elárulta, hogy ki akarta próbálni a véradást, és ezt jobb megtenni az ismerős terepen. Osztályában többen is összebeszéltek és együtt vágtak neki az ismeretlennek. Így könnyebb...
Zsubrits Ida (12.C) orvosnak készül, így kötelességének is érezte a véradást. Ahogy a többiek, ő is tartott kicsit a tűszúrástól, de úgy volt vele, hogy ezt a félelmet le kell küzdenie. Később pedig örömmel jelentette: nem is fájt.
- Már a második véradásom lesz! - árulta el Varga Bernát (12.D), aki már tavaly megkapta az első véradóknak járó oklevelét.
- Jó légkörben, ismerősök között könnyebb volt, a vérellátós szakemberek is kedvesek és segítőkészek voltak, ez a pozitív tapasztalat hozott ide idén is. Jó, hogy erre itt az iskolában van lehetőség, azért egy kórházi környezet biztosan nem ilyen - vélekedett Bernát, aki rutinjával bátorította évfolyamtársait is.
Skultéti Lolát (12.C) nem kellett nagyon bátorítani, számára a véradás egyrészt a segítségnyújtásról szólt, másrészt százötvenszeres véradó nagymamája emlékének is adózott.
- Nagyszerű eredmény, hogy ötvenen adtak vért néhány óra alatt és különösen örülünk az első véradóknak - zárta a kihelyezett véradást a Vöröskereszt Sopron területi koordinátora, Nagy Erzsébet.