A költészet világnapjára

Az UNESCO (az ENSZ Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezete) 1999-ben jelölte ki ezt a napot „azzal a céllal, hogy költői kifejezés révén támogassa a nyelvi sokféleséget és növelje a veszélyeztetett nyelvek megismerésének lehetőségét”.  A világnap célja a költészet olvasásának, írásának, megjelentetésének és oktatásának előmozdítása az egész világon, és – amint ezt az UNESCO eredeti nyilatkozata is kimondja – „újra felismerni és lendületet adni a nemzeti, tájegységi és nemzetközi költészeti mozgalmaknak”.

A költészet világnapja március 21-én ünneplését Naima Tabet, a marokkói oktatási, kulturális és tudományos nemzeti bizottság főtitkára kezdeményezte 1998-ban egy UNESCO-hoz intézett levelében a nemzetközi költészeti nap kijelölését. 1999. november 18-án az UNESCO közgyűlésének 30. ülésszaka március 21-ét, az északi félteke tavaszának első napját nyilvánította A KÖLTÉSZET VILÁGNAPJÁvá, melyet minden ország a saját eszközeivel,  nyilvános és civil szervezetek bevonásával ünnepelhet meg. (Forrás: Wikipédia)

A költő a versben kimondja azt, amit mi gondolunk, így tesz Lackfi János is, egyik új versében: 

Lackfi János: Nem vagy egyedül

Nem vagy egyedül, mikor az égből

eső és napsütés helyett halál dől.

Nem vagy egyedül, mikor remeg feletted

az épület, por felhőz, veted a keresztet

Nem vagy egyedül, amikor bőg a sziréna,

s nem tudható, túléled-e még ma.

Nem vagy egyedül, mikor egy falat reményre

éhesen kutatsz, hátha maradt félretéve.

Nem vagy egyedül, mikor a szétrobbant

ablakok cserepei talpad alatt ropognak.

Nem vagy egyedül, mikor családi fotókra

vadászol, turkálsz a sitt között, zokogva.

Nem vagy egyedül, mikor tíz liternyi

benzint sikerült nagy nehezen szerezni.

Nem vagy egyedül, mikor lélekszakadva

viszed az ételt, s a bujkáló férfi harapja.

Nem vagy egyedül, mikor volna okod annyi

menekülni, de a társad nem tudod sorsára hagyni.

Nem vagy egyedül, mikor megmetszed a fákat,

legyen gyümölcs, az ember hátha nem hiába fárad.

Nem vagy egyedül, mikor feljajdulva nézed,

bezárt a bank, s benn rekedt kínnal keresett pénzed.

Nem vagy egyedül, mikor menekülsz, és a portád

jár eszedben, a hiénák talán már kirámolták.

Nem vagy egyedül, mikor idegen plédbe

burkolva vacogsz, hiába vagy megvédve.

Nem vagy egyedül, mikor idegen ország

fogad be, az adományokat hozzák.

Nem vagy egyedül, mikor a fejedben

még hullanak a bombák, ez elfelejthetetlen.

Nem vagy egyedül, mikor a naptár

fikcióvá foszlott, nem számolsz napokat már.

Nem vagy egyedül, mert ember vagy, s ezer társad

lövi a láthatatlan légvédelmi imákat.

Nem vagy egyedül, mert melléd állunk önként,

húsunkban hordozva azt, ami veled történt.