A Líceum értéket ment és értéket őriz

Szemerei János püspök áldotta meg a Líceum új közösségi épületét a Templom utcában, ahol a műemlékkönyvtár is helyet kapott. Prőhle Gergely országos felügyelő pedig azt a termet avatta, amit az egykori igazgatóról, Prőhle Jenőről neveztek el.

2018-ban vásárolta meg a Líceum a Templom utca 17. szám alatti, korábban a soproni gyülekezet tulajdonában álló műemléképületet. Az eltelt években kívül-belül megújult a középkori alapokon álló egykori barokk lakóház. A Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium és Kollégium saját forrásból és kis részben egyházi támogatás jóvoltából újíttatta fel a rendkívül rossz állapotú épületet, aminek ünnepélyes avatóját tartották csütörtökön.


Tölli Balázs, a Líceum igazgatója köszöntötte az egyház elöljáróit, a Prőhle család tagjait és azokat a soproni szakembereket, akik a műemlékkönyvtár méltó elhelyezésében közreműködtek. Szemerei János elnök-püspök értékmentő akciónak nevezte az egykor lelkészlakásoknak otthont adó épület felújítását.

- Értékmentésre rendkívüli helyzetekben van szükség. Küzdelmes időkben vagy katasztrófák után. Amikor nem is biztos, hogy a pénzzé tehető értékeket mentik, sokkal inkább az emlékeket - mondta avató beszédében az elnök-püspök, felelevenítve egy évekkel ezelőtti történetet is. A soproni gyülekezet másodfelügyelője, dr. Komornoki László küldött neki egy vaskos borítékot. Egy fotó volt a levélben, de mellette egy sor sem. A kép az evangélikus templom tornyából készült, és ez az épület volt rajta: romosan, méltatlan állapotban, részben ledőlt tűzfallal. "Olyan volt ez a kép, mint egy néma segélykiáltás. A gyülekezetnek nem volt forrása a ház megmentésére. A Líceum viszont kivásárolta és ezzel megmentette, sőt, mindenki számára hasznos közösségi térré tette. Isten áldása legyen a házon és annak értékein" - mondta Szemerei János. A néma üzenetet, vagy a régi fotót a püspök a Líceumnak ajándékozta.


A Líceum nemcsak értéket mentett az évekig tartó felújítással, hanem értéket is elhelyezett az épületben - folytatta az elnök-püspök. Ő is hallotta a történetet, miszerint a háború után, az államosítás éveiben Prőhle Jenő, a Líceum akkori igazgatója, talicskával tolta át a gimnázium értékes könyveit a védett egyházi épületbe, megmentve ezzel a líceumi öregkönyvtár több száz éves köteteit. Valódi értékmentés történt, aminek folytatása a Templom utcai épület megmentése. Külön üzenete van ebben annak a ténynek, hogy az új közösségi ház és a könyvtár félúton van a gimnázium és a templom között...

Az eső sem vehette el a résztvevők örömét, miután a püspöki áldást követően bejárhatták az épületet. Különösen a tetőtér kapott hangsúlyt, hiszen az itt kialakított terem Prőhle Jenőről kapta a nevét. Leszármazottai boldogan álltak a réztábla alá egy csoportképre.


- Az egyház nevében is köszönöm a Líceumnak és Tölli Balázs igazgatónak ezt az épületet és ezt a könyvtárat - ragadta magához a szót és a figyelmet Prőhle Gergely, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője, aki a terem névadójának szintén rokona. Ő az értékek teremtésére helyezte avatóbeszédében a hangsúlyt - ami egyháznak és iskolának is feladata.

- Jenő bácsi alkotó és teremtő egyéniség volt és sokakat inspirált. Egy mai fiatalnak is fontos lehet, ha betér ide, ennek a teremnek az üzenete. Talán utánanéz, ki volt Prőhle Jenő. Elhivatott pedagógus, aki bár lehetett volna tudós, kutató, mégis a tanári pályát választotta. Egész életében olyan értékeket adott át, amik generációk számára határozták meg a kultúrához való viszonyukat. Mélyen lutheránus keresztényként nem volt könnyű dolga. Amikor megtették igazgatónak, pontosan tudta, hogy ez nem az ő rendszere, de azt is tudta, feladata van. Nem megalkuvás, nem rossz kompromisszum vezette, hanem a közösségért vállalt felelősség - elevenítette fel Prőhle Jenő alakját Prőhle Gergely, Isten áldását kérve a legendás igazgató és könyvtáros emlékére.


Az avatóünnep résztvevői Tölli Balázs igazgató kalauzolásával ezt követően az épület minden helyiségét bejárhatták. Megcsodálták a fogadóteret díszítő Sulyok Gabriella-grafikát, a Munkácsy-díjas alkotó adományát, a biztonságos trezorokat, ahol az értékes dokumentumokat őrzik, a műemlékkönyvtár hangulatát nyújtó, de áttekinthető és korszerű új könyvtártermeket, a Kutas Emlékműhelyt, az előadótermet és a freskókat is őrző dísztermet, ahol majd az iskolatörténeti kiállítás kap helyet.

Ahol a lelkészek éltek

1481-ben már biztosan állt a ház, mert ismert a tulajdonosa. 1766-ban vásárolta meg az épületet Örtl (Oertl) Ábrahámné, egy evangélikus pap özvegye, s a család leszármazottaitól került 1831-ben az ingatlan a soproni gyülekezethez. Itt lakott Kolbenheyer Mór evangélikus lelkész és jeles költő csaknem negyven éven át, e tényt emléktábla is hirdeti az utcai homlokzaton. És itt laktak az elmúlt évtizedekben a soproni lelkészek és családtagjaik is.

Az eredetileg egyemeletes lakóház a tetőtér beépítésével ma már három szintes, a műemléki előírásoknak maximálisan megfelelő, a középkori hangulatot őrző, ugyanakkor a XXI. század elvárásainak is megfelelő épületté vált. Ide költözött a Líceum épületéből a mintegy 40 ezer kötetes műmlékkönyvtár, Magyarország egyik legrégebbi iskolai könyvtára. A gyűjteményben ősnyomtatványok, kódexlapok, 1607 előtt megjelent szépirodalmi és tudományos művek, kézirat- és iskolatörténeti dokumentumok is vannak felbecsülhetetlen értéket képviselve. A Líceum vezetése éppen azért vásárolta meg a Templom utcai ingatlant, hogy ez a különleges gyűjtemény méltó, és ami talán még fontosabb, biztonságos helyre kerülhessen. A különleges és ritka művek most már az állapotuknak és koruknak megfelelő körülmények között vannak és biztosított létük a következő századokra is. Természetesen továbbra is kutathatók.

A névadás főhajtás is

Prőhle Jenő 1909. augusztus 10-én született Sopronban, a Líceumban érettségizett, ott, ahol aztán egész pedagógus pályafutását megélte mint tanár és mint igazgató. Ötvenegy éven át volt Alma Matere a szó szoros értelmében a gimnázium: itt tanították és itt tanított évtizedekig. Latin-görög szakosként kezdett, de a matematika is erőssége volt, oroszból középiskolai tanári oklevelet szerzett, de tanított németet és angolt is, sőt, több más európai nyelven is olvasott.

Megjárta a háborút és túlélte a Don-kanyart, a hadifogságból visszatérve 1947-ben lett a Líceum igazgatója. Az iskolát egy évvel később államosították, majd őt is felmentették. De Prőhle Jenő nem ment el, tanárként maradt, majd az iskola függetlenített könyvtárában dolgozott, 1970 után még nyugdíjasként is. 1986-ban bekövetkezett halálakor nemcsak családja és iskolája, nemcsak az evangélikusok siratták; tudósok és költők búcsúztak emberi és szellemi nagyságától. Értékes tudományos és szakmai munkát végzett mint klasszika filológus, mint irodalomtörténész, pedagógus, könyvtáros és mint soproni helytörténész is, de jegyezték őt a modern európai nyelvek jeles kutatói és oktatói között is. A Líceum a könyvtárterem elnevezésével tisztelettel adózik emlékének.