A licista kérdez, az író válaszol
Kortárs magyar szerzők műveiből olvastak fel kedden este a Líceumi Magyar Társaság tagjai a díszteremben tartott nyilvános irodalmi rendezvényen, a LíceumFest egyik programjaként, majd meghívott vendégükkel, Kemény Zsófival beszélgettek.
Magyar Júlia Ágnes, Molnár Anna Zsófia, Svélecz Hanna és Boros Luca olvasták fel az általuk kiválasztott szerzők műveinek egy-egy részletét, a technikát pedig Csuka Dóra kezelte. A lányok külön ügyeltek a zenei átvezetésre, a színpadi megjelenésre is. Az első sorból figyelte őket meghívott vendégük, Kemény Zsófi, aki a felolvasás után persze maga is a színpadra ment. A költő, író, forgatókönyvíró, dramaturg, slammer, rapper, dalszövegíró - és menyasszony - őszintén és rendkívül barátságosan válaszolt a kezdetben megilletődött, azután egyre bátrabb és oldottabb kérdezőknek.
Kemény Zsófi még csak harminc éves (ennyinek sem látszik), de kamaszkora kora óta ír, több verseskötete, regénye is megjelent, versenyeket nyert különböző műfajokban, számon tartja a kortárs irodalom legjava és számon tartják az irodalomra fogékony diákok is. Vagyis nagyon sokat elért már. A rá kíváncsi licisták, akik meghívták az irodalmi estre, joggal néztek fel rá és faggatták csillogó szemekkel.
Mi dönti el, hogy milyen műfajban valósítja meg öteleteit? - kérdezték például, de erre felelni egyszerű volt: az ötletek már a műfaj jellemzőivel születnek. Ahogy sűrűsödött a téma, úgy vált Kemény Zsófi is nyitottabbá. Kiderült, hogy ami kívülről irigylésre méltóan magas polcnak tűnik, az megélve nem is annyira az...
"Magyarországon regényt írni? Kinek? Kicsi ország, kicsi olvasótáborral. Harminc éves vagyok, írtam négy és fél könyvet. De minek?" - kérdezett vissza egy ponton az író, nem keserűen vagy csalódottan, hanem reálisan felmutatva a mai magyar irodalmi helyzetet. Sokan nem is ismerik a kortárs szerzőket, pláne a fiatalokat, az elismeréseket néha olyanok kapják, akiket az irodalmárok nem is ismernek, működik az öncenzúra, a versek kis példányszámban jelennek meg, úgy is ritkán, a rangsort nem a minőség, hanem az eladott példány szabja meg...
"Luxus lett a könyv. Aki mégis vásárol, igyekszik biztosra menni" - állapította meg Kemény Zsófi.
Mégsem volt ezen az estén szomorú az irodalombarát résztvevő (vagy csak egy kicsit). A szervező, felolvasó, kérdező licisták fiatal energikussága csak átragadt a főszereplőre és az őket hallgatókra is. Mert írni kell, olvasni meg jó. És még mennyire jó az, hogy tizenéves diákok forgatják a kortárs szerzők köteteit, ismerik és meghívják a fiatal szerzőket, felkészülnek az írásaikból és meg akarják mutatni őket másoknak is!
A LíceumFesten pontosan ez történt, így a végére mindenkinek őszintévé vált a mosolya.
