A Magyar Társaság Szombathelyen

Kedden délután nyolcan a Magyar Társaság tagjai közül Szendrei Krisztina tanárnővel a szombathelyi Weöres Sándor Színházban Hadar Galron Mikve című darabját tekintették meg.

Az alábbiakban Juhász Berta (12.B) gondolatait olvashatjuk az előadásról.

Mikve - vagyis a megtisztulás helye, de egyben a közösségi élet egyik színtere is.
Színtér, hiszen a nők még itt sem őszinték egymással - színészként önmagukat alakítva próbálják kizárni saját érzéseiket, így igyekezvén megfelelni a vallási követelményeknek és a férjek elvárásainak. Az elhallgatások és a férfiközpontú világ adja a dráma alaphangját, amiben az "erkölcsrendészet" diktálja a szabályokat. A törvények kényszeredett megszegése miatti büntetés pedig csak a nőket érinti, arról mindenki hallgat, hogy a feltörekvő politikus bántalmazza feleségét. A bántalmazott (mint minden bántalmazott) pedig szégyenli, és a Mikvében ilyen dolgokról beszélni egyébként is illetlenség. Az érzéseinkről őszintén beszélni illetlenség? Ez a gondolat merül fel az újonnan érkezett munkatársban is, a Mikve dolgozói között így már az első pillanattól kezdve erős ellentét feszül.
Ha a gondosan felépített kőarcok romba dőlnek, világossá válik az igazi én - de aki már belefáradt a játékba, önmaga álarcaiba, hova menekülhet? A darab keretes szerkezetét épp ők, az elkeseredett, végső megoldást a Mikve vizének legmélyén keresők adják.

A borítókép forrása: https://wssz.hu/hu (Mészáros Zsolt)