A remény gyertyája is lángra lobbant
Igazi adventi hangulatot varázsolt a pénteki nagyszünetben a 12.B a díszterembe.
Kosztolányi Dezső Téli alkony című verse megidézte a kinti hideg ellenére is családi - közösségi - együttlét melegét, Ézsaiás próféta igéje pedig a lelki táplálékot adta az adventi gyertyagyújtás résztvevőinek. "Mert vizet árasztok a szomjas földre, patakokat a szárazra. Lelkemet árasztom utódaidra, áldásomat sarjadékaidra".
A fülünknek és szívünknek is jó volt hallgatni a népdalt, az pedig a meglepetés örömével hatott, hogy Horváth Ádám a saját adventi versét szavalta el. "Hirdessük együtt Isten nagy dolgait!" - szólt az ima, miközben zongoraszó tette ünnepélyessé a szünet perceit.
Örömmel énekelt a zsúfolásig megtelt díszterem alkalmi kórusa Győre Henriette tanárnő osztályával és Fodor Ákos versének üzenete is értő fülekre talált: "Kit igazán vársz: életedben él – rég itt van, mire megjön."