Akit a zene hanyatt lökött

Szeptember 30-án, szombaton tizenharmadszor csapnak a húrok közé Sopron és a környék fiatal zenészei a Sopr-Rock Tehetségkutató Fesztiválon a Hangár Music Gardenben. A zsűri tagjai között két volt licistát is találunk Madarász Gábor és Rozsonits Tamás személyében. Utóbbi ráadásul már a kezdetektől zsűrielnökként vesz részt a tehetségkutatón.

- A fertőszentmiklósi pedagógus szülők gyermekeként miért éppen a Berzsenyit választottad, emlékszel még erre?

- Hogyne! Orvos akartam lenni, nagyon érdekelt a biológia. Még megyei versenyekre is eljutottam, tehát jó is voltam benne. A Berzsenyi pedig híres volt biológia tagozatáról, ahová ráadásul nagyon sokan jelentkeztek, még felvételizni is kellett. Ha jól emlékszem, nekem a megyei versenyek belépőt jelentettek a tagozatra, de azt biztosan tudom, hogy óriási rangot jelentett, ha valakinek sikerült bejutnia. Heti öt órában tanultuk a biológiát, nagyon komoly volt.

- Mégsem lettél orvos...

- Közbejött a rockzene és hanyatt lökött. Azért megmaradt az érdeklődésem, de néhány tárgyból kicsit elvesztettem a fonalat. Persze később én is lediplomáztam, még később oktattam is főiskolán, de azokban az években a rockzene mindent felülírt.

- Milyen emlékeid vannak a gimis éveidről?

- Határozottan tudom mondani, hogy szerettem a Berzsenyibe járni. 1977 és 1981 között voltam itt diák, a legendás Kozák Lajos volt az igazgató, rendkívüli szigorú, de igazságos ember. Fontos évek voltak ezek az életemben, talán a legszebbek. Elsősorban a barátságok miatt, amik ma is élő, szoros kapcsolatok, de egyébként is jól éreztem magam. A suliban rend volt, mi ugyan feszegettük a határokat, de ilyenek a gimnazisták. Engem hagytak zenélni, akkor otthon már zenekarom volt, a T. Boy, nekem akkor ez volt akkor a legfontosabb.

- Biztosan nagyon népszerű srác voltál.

- Azt hiszem, igen, de nem egyedül én voltam ilyen az évfolyamban. Megnövesztettük a hajunkat, ha jött Kozák direktor úr - aki nem tűrte az ilyesmit -, gyorsan begyűrtük az akkor még kötelező kék köpeny gallérja alá. A Berzsenyiben szerintem már akkor is liberálisabb, diákközpontú volt a légkör. A zenét akkor is fontosnak tartották. Hallottam, hogy most is van iskolai zenekar, szerintem ez nagyon jó! Remélem a diákok is tudják, mekkora lehetőséget kapnak ezzel. Én például annyi mindent kaptam a zenétől, hogy egy életen át törlesztem...

- Ezért vállaltad a zsűrielnöki feladatokat is?

- Részben. Még a soproni városházán dolgoztam, amikor az első fesztivált megrendezték a Hangárban és felkértek erre a feladatra. Azóta is jövök szívesen minden alkalommal. Egyrészt fontosnak tartom a tehetséggondozást, másrészt Sopron egy rockváros. Nagy zenekarok és nagy zenészek indultak innen, és biztosan így lesz ez a jövőben is. Néhány éve a Sop-Rock is a Hangfoglaló Program által támogatott Öröm a Zene tehetségkutató sorozat része is, így rendkívül értékes nyeremények és nagy lehetőségek várnak a mai ifjú zenészekre. Remélem, lesznek köztük licisták is.

NÉVJEGY:

Rozsonits Tamás zenei szakújságíró és szociálpolitikus. A Moby Dick együttesnek tíz éven át volt a dobosa. Dolgozott rádiókban és tévékben, zenei kiadóknál, óraadó volt a Nyugat-Magyarországi Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Főiskolán. Média-és marketingreferensként segítette a soproni önkormányzatot, néhány éven át vezette a Gyermek- és Ifjúsági Központ Kht-t is. Jelenleg szellemi szabadfoglalkozású. Számtalan, elsősorban zenei témájú könyv és műsor szerzője, illetve szerkesztője.

Fotó: Juhász Balázs