"Az áldás Te vagy"
Az áldás állt a felekezeti csendesnap középpontjában, az előadók különböző megközelítésből jutottak el ugyanoda: te is lehetsz áldás.
Koncerttel indult, istentisztelettel zárult az evangélikus diákok csendesnapi programja. A templomban reggel a Közöttetek zenekar adott koncertet. Az evangélikus diákokból álló együttes - két licista taggal; Király Reginával és Cser Barnával - országos turnéjuk második állomásaként léptek fel a líceumi Csendesnapon. A hét tagú zenekar keresztény dalokat ad elő, a szerzeményeket a kőszegi Stefanich Gréta jegyzi, de minden tag ad hozzá zenei tudásából.
A koncert után rengeteg előadó, több megközelítés segítette az evangélikus diákokat az áldás témájának megértésében. A díszteremben például Simon Attila iskolalelkész volt tanítványával, Riczingerné Garai Szilvia teológussal beszélgetett. Mi az áldás? Lehetek-e én az áldás vagy tehetek-e én áldottá valakit? Mély és rendkívül érdekes beszélgetés volt, amibe be tudták vonni a diákokat is. Áldásösvényt is "bejárhattak" a licisták, mindenki a maga tempójában, a termekben kitett igék és segédeszközök révén. Remélhetőleg mindenki megtalálta a maga helyes útját. Érdekes volt a fizikateremben a Péterné Mestery Rita irányításával készült padlókép: érzések tárgyiasultak és váltak a padlón fává, virággá, ajándékká.
Nem kevésbé volt érdekes és lelkileg "tápláló" a katolikusok programja. Az alsóbb évfolyamosok közösségépítő játékokon vettek részt a 11.A diákjainak segítségével. Örömzene is volt, lehetett kérni dalokat, majd az osztályonként kitöltött bibliai kvíz hozott kihívást és izgalmakat. A felsőbb évesekhez előadókat hívtak: Nagy Zsolt nem először jött a Líceumba Budapestről, de most is nagy lendülettel, odaadással és hatalmas átéléssel beszélt szolgálatáról és tanúságtételéről. Dr. Bacsa Dávid, a keszthelyi Kis Szent Teréz Plébánia káplánja viszont először jött, de valószínűleg nem utoljára.
Vendégünk volt többek között az ökumenikus szeretetszolgálat, szó volt a szenvedélybetegségekről, tévhitekről, a Soproni Levéltárban Schlachta Etelka életét, naplóját dolgozták fel a résztvevők, a humorral beszélt fontos témákról Utschalott János hitoktató, Bejczy Tibor atya pedig családterapeutaként tartott előadásokat.
A reformátusok a templomuk melletti gyülekezeti házban zenével, előadással, istentisztelettel, barátsággal, sőt, közös tízóraival táplálták lelküket, testüket, kapcsolataikat a Földön és az Égben.
"Isten éltető ereje áldás. Áldás, amely nemcsak most van, hanem ami áradt és árad ránk, és erővel tölt meg" - mondta a Csendesnapot záró istentiszteleten Simon Attila iskolalelkész. "Bizonyosságunk lehet afelől is, hogy áradni fog, hogy ez hatni, erősödni fog. Valahogy úgy, mint amikor az ember kilélegez, azután máris új levegő után kap. Bizonyosság nélkül is reménykedhetünk a következő lélegzetvételben. Valahogy így reménykedhet a keresztény ember abban, hogy a végső kifulladása nem az utolsó. Hogy Isten akkor is, amikor azt érzed, hogy nincs tovább, mégis ad töltekezést. Hogy jön egy újabb levegővétel. Néha nehéz ebben hinni, reménykedni. Néha nagyon nehéz tovább cipelni a tehetetlenséget, az erőtlenséget, a kétségbeesést. Éppen ezért adja az Úr a lélegzet ajándékát. A fizikai élet jele, hogy lélegzel. A lelki élet jele, hogy tudod, most nehéz, nehéz felkelni, nehéz élni, hogy áldatlanok az állapotok körülöttünk, de tudhatod, hogy Isten hamarosan kiárad benned, hogy új erőt ad. Ámen."