Az evangélikus diákok hallatják hangjukat
Az ország minden evangélikus iskolájából érkeztek diákok, akiknek ezen a találkozón a közösségépítés, a véleménynyilvánítás volt a legfontosabb feladata. Ebben pedig nagy hagyományaink vannak.
Sopronban tartják a hétvégén az evangélikus diákönkormányzati találkozót, aminek házigazdája az Eötvös-gimnázium, de szombaton a Líceum adott otthont a rendezvénynek. A minden év szeptemberében megszervezett találkozó célja elsősorban az, hogy a diákok egymás között is gyakorolják az érdekképviseletet, de ezt közvetítsék a felnőttek felé is. Bujdosó Erikától, az Evangélikus Pedagógiai Intézet szakértőjétől megtudtuk, a soproni találkozó hívószava a „hűség”, ami értelmezhető a város vonatkozásában is, de most főleg a diákok nézőpontjából járják körül, mint fő térmát: hűség egymáshoz, a közösséghez, az érdekképviselethez.
Utóbbinak az evangélikus egyházban nagy hagyománya van. Az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium „Gyermekek és diákok hangja” elnevezéssel idén indított országos programot, amelynek célja, hogy a diákok közvetlenül elmondhassák véleményüket az iskolai életről, a tanulásról és a jövőjükről. A Magyarországi Evangélikus Egyházban viszont ez már működik: 2025-ben megalakult az Evangélikus Diák Tanácsadó Testület, melynek legfőbb feladata, hogy hidat képezzen a diákok és az egyházi vezetés között, közvetítve a fiatalok szempontjait az oktatásirányítás felé. Az öt fős diáktestület három új tagját a soproni hétvégén választják meg.
De a diákok érdekérvényesítése ennél sokkal messzebb időkre nyúlik vissza és ennek felelevenítésére tökéletes helyszín volt a Líceum. Az evangélikus iskolákban működő diákönkormányzatok képviselőit és az őket segítő pedagógusokat Tölli Balázs, a Líceum igazgatója köszöntötte szombaton a díszteremben, és fel is idézte a líceumi diákhagyományokat. Már 1927-ben megalakult az ország első önszervező diákönkormányzata, a Deákkúti Vármegye. A debreceniek ezt talán máshogy gondolják, mert nekik még régebbi a diákkörük, de azt felülről kezdeményezték, míg a líceumi minden tekintetben önszerveződő volt.
A diákok hangja a Berzsenyi-gimnáziumban azóta is hallatszik, erre volt tökéletes példa a Berzsenyi Színkör előadása, ami a délelőtt legizgalmasabb programja volt. Hegedüs Levente líceumi diák Deviszont című darabja újra csendet parancsolt a díszteremben.
Az előadás a legjobb példa arra, hogy a diákok meg tudják fogalmazni véleményüket, akár különböző művészeti formában is. A felnőttek részéről a nyitottság ehhez az alap; hagyjuk, hogy megtalálják a kifejezési formákat, hallassák a hangjukat és halljuk is meg, mint mondanak.
A szombati munkához a közös ima is megadta a lendületet. Simon Attila líceumi iskolalelkész János evangéliumát idézte: Én vagyok az út, az igazság és az élet. „Többféle igazság létezik, amik szinte versenyeznek egymással a különböző csatornákon. De kinek van igaza? Könnyű elveszíteni a fonalat. De Jézus jó pásztor, ha őt követjük, világítótoronyként mutatja az utat előttünk” – mondta Simon Attila. Ő vállalta színdarab megtekintése után a moderátor nem könnyű szerepét is. A megrázó kortárs történet kinyitotta a csatornákat és a diákönkormányzati képviselők éltek is lehetőséggel: sok személyes történettel kapcsolódtak a Deviszont által bemutatott problémákhoz és üzenetekhez.
