Balássy Fanni: Ha a könyvek felé akarjuk terelni a gyerekeket, akkor tegyük ezt könyvvel a kezünkben

Kilenc éve érettségizett, olasz nyelv, irodalom és kultúra alapszakon diplomázott az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, majd elvégezte a filmtudomány mesterszakot, most pedig az ELTE Filozófiatudományi Doktori Iskolájában doktorandusz. Szülővárosában, Gyulán él pedagógus-író férjével, egy könyvkiadónál szerkesztő, legtöbben viszont íróként ismerjük. Versei, novellái és tárcái a legnevesebb irodalmi lapokban jelennek meg. 2020-ban került a könyvesboltokba első önálló kötete, a Hol is kezdjem című ifjúsági regény, majd három év múlva már novelláskötettel jelentkezett, ez a Bocs, hogy élek, ezen kívül szerepelt számos antológiában is.

- Önmagad fekete öves szabadkozónak és szorongónak tituláltad néhány éve egy bemutatkozásban, ennek itt szerencsére nyomát sem láttuk...

- Pedig ebben nem sokat változtam, alkatilag szorongó vagyok és valószínűleg az is maradok. Megtanultam kezelni ezt. Az írók azt hiszem egyébként is hajlamosak a tudathasadásos lélekállapotra: van bennük félelem és szorongás, műveikben mégis kiteszik a lelküket az asztalra.

- Ebből semmi sem látszott, miközben a licistákkal beszélgettél. Remélhetőleg sokuk könyvek után nyúl most. Szerinted miért pörgetik aránytalanul többet a telefont, mint a könyvek lapjait?

- Az ifjúsági könyvkiadók, tapasztalatuk szerint, tizennégy-tizenöt éves korban veszítik el az olvasóik zömét. Nincs pontos válasz a miértre. A fiúkat talán elviszi a számítógép, vagy a többség egyszerűen cikinek találja az ifjúsági könyveket. Ilyenkor vannak, akik komolyabb olvasmányok, szépirodalmi művek után nyúlnak, de nem biztos, hogy érettek rá, így elveszítik az érdeklődésüket. Kamaszkor után a lányok olvasnak inkább, talán mert nyitottabbak, türelmesebbek. Azt is vegyük figyelembe, hogy a miért nem olvas a gyerek? kérdést okostelefonnal a kezében teszi fel sok felnőtt. A gyerekek előtt a szülők, a felnőttek példája általában meghatározó. Ha a könyvek felé akarjuk terelni őket, akkor tegyük ezt könyvvel a kezünkben.

- Elég lesz ennyi?

- Kellenek még jó tanárok is, és egy olyan oktatási rendszer, ami megengedi a pedagógusoknak a szabad választást. Ha egy tanár ismeri a diákjait, azt is tudja, mely irodalmi művekben találhatja meg a fiatal önmagát vagy legalább azokat a kapcsolódásokat, amik előre viszik.

- Úgy sejtem, te sokat olvastál. Talán már azt is korán elhatároztad, hogy író leszel?

- Sok könyvünk volt otthon és mindenki olvasott, a nagyszüleim is. Azt már gyerekként tudtam, hogy szövegekkel akarok majd foglalkozni. Volt egy romantikus elképzelésem az írói létről, a valóság persze attól messze áll.

- Mennyire messze? Végül is szövegekkel foglalkozol és író vagy...

- A magyar könyvpiac kicsi, nagyon kevés azoknak a szerzőknek a száma, akik meg tudnak élni csak az írásból. Én egy kiadónál vagyok szerkesztő, napi nyolc órában mások szövegeit olvasom, javítom vagy éppen fordítom. Ezek általában szórakoztató könyvek vagy krimik, ezért, ha kikapcsolódásképp olvasok, még tudatosabban választok szépirodalmi műveket, velük pihenek és tartom karban magam. A férjem sokat segít ebben, kölcsönösen támogatjuk egymást. Egymás első olvasói és kritikusai vagyunk.

- Valószínűleg érdekli a még pályaválasztás előtt álló diákokat: szerinted mi kell ahhoz, hogy valaki íróvá váljon?

- A hiteles szöveghez szerintem alap a jó ön- és emberismeret. És empátia is, mindenképpen.

- Van kedvenc műfajod?

- A novella áll hozzám a legközelebb, de most például nagyon élvezem a tárcákat is, amiket ebben az évben rendszeresen közöl az Élet és Irodalom. És már írom az új könyvemet is, egy családregényt...