Ballagott a vén diák

Van, amit nem érdemes online megrendezni és átélni: például a soproni Líceum hagyományos, gyönyörű ballagási szertartását a Deák-kútnál. Igaz, most az őszi erdő adott ehhez hátteret, és a ballagók is "vénebbek" voltak a szokottnál.

Kellemes őszi napsütés fogadta szombat reggel a soproniakat, így minden kétség eloszlott: meg lehet tartani a hagyományos licista ballagási ceremóniát a Deák-kúton. Nem minden volt végzős tudott visszatérni az alma materbe, a túlnyomó többség azonban újra magára öltötte a licista egyenruhát. Nekik szólt a vers, a dal, nekik csobogott a forrás, őket tapsolták a családtagok és a társak - egyszóval ők is úgy ballaghattak, ahogy előttük már oly sok generáció. A szervező pedagógusok Csóka Andrea tanárnővel az élen, a műsort összeállító és levezénylő Szendrei Krisztina tanárnő és a ballagókat kísérő iskolatársak is mindent megtettek azért, hogy méltó lehessen az elköszönés.


A 11. évfolyam nevében Nyári Júlia búcsúzott a végzősöktől, miután Rácz Réka szavalatát meghallgatta, a Himnuszt pedig elénekelte az ünneplők sokasága.

 "Ebből a nézőpontból utoljára látjátok a világot. Holnaptól új helyen, új szerepben, új hatások között folytatódik az életetek. A Líceum elenged benneteket, felvértezve mindennel, amire szükségetek lehet. Menjetek, és használjátok ki a lehetőségeket!" - mondta többek között Nyári Júlia a ballagóknak. Vargha Zita fuvolamuzsikával köszönt el volt társaitól, majd a ballagó Varga Orsolya lépett a mikrofonhoz.

- Azt azért nem gondoltuk, hogy majd hónapokkal az érettségi után állunk itt, akkor, amikor már az új életünket szervezzük. De mi vagyunk az az évfolyam, akiknek a telefon volt a taneszközük, akik pizsamában jártak iskolába és az ágyból is hallgathattuk az első órát. Mégsem ez fog először az eszembe jutni, ha majd visszaemlékszem az utolsó évre, hanem az, hogy a nehézségek ellenére sem szűntünk meg jó és összetartó közösségként működni - foglalta össze megható gondolatait Varga Orsolya, aki Márti dalának soraival búcsúzott: "Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni..."



Két végzős diák, Korényi Eszter a gitárjával és Nagy Fáta a hangjával követelt figyelmet a Deák-kút körül állóktól, majd Rad Maryam németül búcsúzott a nemzetiségi tagozat nevében. Dr. Friedrich András vezényelte a Juventus Koncert Fúvószenekar rézfúvósainak előadását, azután pedig Brandt Lilla köszönt el a német nemzetiségi osztály nevében az iskolától. Tornyosy Péter Herbszt Zoltán, Levél hazai tájra című versét szavalta, majd pedig Tölli Balázs igazgató szólt a Líceum közösségéhez.

- Immár a második, rendhagyó időpontban megtartott ballagáson vagyunk itt a Deák-kútnál. Túl több járványhullámon, aggódva a következő miatt, és főként reménykedve... Abban leginkább, hogy az aggodalmakra a megnyugtató válasz, a reménységre a biztatás úgy és azáltal elérhető, hogy a régi diákhagyományt nem csupán ismerjük és tiszteljük, de életben is tartjuk. Légy sokáig forrása ártatlan örömöknek; mondták a kútról a régi diákok - és tegyünk így. Kívánom, hogy az útjukon adjon erőt a mai napnak az emléke és építsenek a mostanihoz hasonló közösségeket, barátságokat - búcsúzott Tölli Balázs igazgató, majd a Líceum díjait adta át az arra érdemeseknek.


Dr. Lampérth Gyula emlékdíjat kapott tanulmányi munkája elismeréseként Mórocz Zsófia, Bagoly Noémi, Megyeri Aliz, Simon Alexandra.

A legjobb rajzolót illető Ágoston Ernő-díj Korényi Eszteré lett.

A legjobb sportolónak járó elismerést Csátaljay Barna és Úr Boglárka érdemelte.

A Magyarországi Evangélikus Egyház jutalmazottja Scheiber Lisa-Marie, aki nemzetiségi német nyelv és irodalom OKTV-n harmadik helyezést ért el.

A Soproni Evangélikus Egyház jutalmát Holger Manke lelkész adta át Hirschler Fanninak és Brandt Lillának.

A Berzsenyi-díj III. fokozatát vehette át Radics Gréta, Bakay Vincent Adam és Scheiber Lisa-Marie.

A Berzsenyi-díj II. fokozatát Kiss Rajmond János és Nagy Fáta érdemelte.

A nemzetiségi tagozat kiemelkedő diákjának járó díj Scheiber Lisa-Marie-t illette.

Sümeghy József-emlékdíjban pedig Bartokos Lili, Élő Boglárka, Brandt Lilla, Nagy Fáta és Varga Rebeka részesült.

És folytatódott a hagyományos szertartás azzal, hogy az elköszönők felkötötték szalagjukat az iskola zászlajára, majd átadták azt a 11. évfolyam képviselőinek. Bartokos Lili és az ötven éve érettségizett öregdiák, Csukásné Bencsik Zsuzsa a generációk közötti összetartozást pecsételték meg a forrásvízzel teli serlegből kortyolva, majd minden ballagó ivott a Deák-kúti forrás vizéből. Előbb azonban Csukásné Bencsik Zsuzsa szólt a búcsúzókhoz:


- Különleges helyen vagyunk és különleges időben; 1922 óta ballagnak, 1968 óta minden évben itt a licisták, a soproni népszavazás századik évfordulójának ünnepi évében, olyan esztendőben, ami nem osztható néggyel, mégis olimpiai év. Májusban még bizonytalanul, a készülődés jegyében álltak volna itt, most már éretten, határozottabban, de ugyanúgy csillogó szemekkel - szólt az öregdiák, aki a legfontosabbat tanácsolta fiatal társainak:

- Azt csináljátok, amit szerettek!


Csukásné Bencsik Zsuzsa jelképesen fel is vette a végzősöket a Líceumi Diákszövetségbe, s ezzel véget ért a szertartás a Deák-kútnál. Felcsendülhetett az Il Silentio, a ballagók sora büszkén sétálhatott le a belvárosi iskolához, ahol még egyszer, utoljára beülhettek a gimnázium padjába és elköszönhettek osztályfőnöküktől, egymástól, az iskolától.

De nem végleg és nem búsan...