BERZSENYI DÁNIEL HALÁLÁNAK 190. ÉVFORDULÓJÁRA

Idén február 24-én emlékezünk meg iskolánk névadója, Berzsenyi Dániel elhalálozásának 190. évfordulójáról. A következőkben a líceumi nagykönyvtárban őrzött egykorú könyvek, folyóiratok felhasználásával idézzük meg a költő életének szomorúbb eseményeit, betegségét, halálát, illetve az arról született korabeli híradásokat, emlékező sorokat. Meg kell jegyeznünk, hogy a hivatkozott könyvek és egyéb kiadványok – már koruknál fogva is – kivétel nélkül muzeális értéket képviselnek.

BERZSENYI HALÁLÁRÓL - A KÖNYVTÁRUNKBAN ŐRZÖTT 1836. ÉVI KIADVÁNYOKBAN

Itt van rögtön az írásunk hívóképéül szolgáló arckép, illetve az amellett olvasható Berzsenyiről emlékező vers. Jeles költőnk képét a Magyar Tudományos Akadémia – ekkor még Magyar Tudós Társaságnak nevezték – jelentette meg 1834-1836. évi évkönyvében, így is megemlékezve tudós tagjáról. A vers pedig a Társalkodó 1836. október 22-ei számában látott napvilágot Berzsenyi elhunytára címmel, egy bizonyos iharosberényi Takács Lajos tollából. E vers szerzője ismeretlen a magyar irodalomból, ellenben valószínűsíthetjük, hogy Berzsenyi lakóhelyéhez (Nikla) viszonylag közel fekvő Iharosberényben élő szerző nem csupán hódolója volt Berzsenyinek és költészetének, hanem személyesen is ismerhette. A vélhetően iharosberényi közbirtokosságban tag Takács Lajos egyúttal példáját adva a korabeli nemesség literátori érzékenységének, egy nem is sikertelen verssel emlékezett meg a jeles költőről:

„(…) Égnek emelt fővel milly sirhant’ szobra borong ott

Egy rezegő fűznek néma homályi alatt?

A' deli istennőt látom mellette, szemében

Köny remeg, és epedő arczal az égre tekint.

Fény-környezete arany-lant csügg fenn diszkoszorúval

'S BERZSENYI név látszik róla sugárzani-szét.

Tünj-le egünkről hát, ah tünj-le sokára dicső Nap!

Arczod' sűrű homály' fátyola lengje-körül!

Sírj Magyar, és panaszod’ búsan nyögdelje az Echo,

'S vond-be sötét gyásszal Hunnia! árva fejed!

Messze kitündöklő fénycsillag szállt-le egedről,

Melly a' borús éjben mennyei lámpa vala. (…)”

Takács Lajos Berzsenyi elhunytára c. verse a Társalkodó 1836. évi számában (Műemlékkönyvtár, MT M 358.)

Berzsenyi Dániel arcképe A Magyar Tudós Társaság 1834-1836. évkönyvében (Műemlékkönyvtár,MT M 425.)

Az Akadémia 1836. szeptember 11-ei ülésén több részben is megemlékezett Berzsenyi Dánielről. (Egyébiránt irodalmi, esztétikai tárgyú dolgozataira, írásaira tekintettel 1830-ban nyert felvételt a tudós társaságba.) Előbb híres mezőgazdasági témájú dolgozatát olvasta fel a jóbarát Döbröntei Gábor, majd Kölcsey Ferenc Berzsenyi felett tartott emlékbeszéde hangzott el. Az István főherceg, későbbi nádor jelenlétében lezajlott ülésről beszámoló Rajzolatok pár héttel korábbi száma az elhunyt költőről rövid ismertetést adva, a korban ritkaság számba menően arcképét is leközölte. 

A Rajzolatok 1836. szeptember 14-ei és december 14.-ei lapszámai Berzsenyi-ről, elhunytáról és az akadémia róla történő megemlékezéséről (Műemlékkönyvtár, MT M 366.)

BERZSENYI ÉS SOPRON

Amint iskolánk falán elhelyezett emléktábla hirdeti, Berzsenyi Dániel 1788 és 1795 között járt a soproni líceumba. Bár sokáig, sok-sok évtizedig bizonytalanság övezte a pontos évszámot, végül is irodalomtörténészek fáradságos kutatásokkal ezt a dátumot állapították meg. Kevésbé ismert, hogy az evangélikus líceumban töltött iskolás éveket követően a költő időzött még hosszabb időt városunkban, méghozzá jó negyedszázaddal később, 1819 és 1821 között. Ekkor részben megromlott egészségi állapotát, másrészt kedélyét jött ápolni-gondozni az egykori alma matere városába. Egyúttal egykori iskolatársa, Kis János evangélikus lelkész, püspök, költő, illetve három, a líceumban tanuló fia (Farkas, Antal, László) közelébe. A soproni diákévek még egy baráttal ajándékozták meg, Döbrentei Gábor íróval, költővel, aki életének búskomorabb, utolsó két évtizedében vált fontos támaszává.

Berzsenyi egyik lakhelye 1819 és 1821 közti soproni tartózkodásakor. A Csatkai Endre által beazonosított Pócsi utcai ház egykor (Domonkos Ottó felvétele), illetve az emléktábla

1816-1817: VERSEINEK ÚJABB KIADÁSA ÉS KÖLCSEY BÍRÁLATA

Irodalomtörténészek, Berzsenyi életrajzának kutatói egyaránt egyetértenek abban, hogy a költő életében e két év döntő változást hozott, mégpedig verseinek második, 1816-ban történt kiadása, illetve az arra Kölcseytől érkezező kritika miatt. Az összes híressé váló versét (Magyarokhoz I-II., A közelítő tél, Barátnémhoz, Levéltöredék barátimhoz, Első szerelem, stb.) tartalmazó verseskötettel szemben Kölcsey a klasszicista szépségeszmény érvényesülésének fogyatékosságait, illetve nyelvújításbéli, a versek nyelvezetével kapcsolatos kifogásait hangsúlyozta. Berzsenyit annyiban is mélyen érintette a kritikai hang, hogy bár az 1813. évi első kötetéhez hasonlóan ezt is Helmeczi Mihály adta közre, ez utóbbi kiadásban intenzívebben működött közre.

Berzsenyi Dániel 1816. évi verseskötetének belső címoldala arcképével – az egyik legkorábbi Berzsenyi-ábrázolás! –, és tartalomjegyzéke (Műemlékkönyvtár, Törzsállomány, Cc 185.)

Berzsenyi Melancholia című verse az 1816. évi verseskötetből (Műemlékkönyv-tár, Törzsállomány, Cc.185a.)

KÖLCSEY KRITIKÁJÁNAK HOSSZÚTÁVÚ HATÁSAI

Az amúgy is befelé fordulásra hajlamos költőt – talán nem véletlen, hogy már a 1816. évi kiadásánál is az ajánlást követő, sorban szinte legelső vers a Melancholia volt – nagyon mélyen érintették a Himnusz szerzőjének bíráló szavai. Megbántódott, neheztelését Kölcsey mellett korábbi pártfogójára, Kazinczy Ferencre is kiterjesztette. Kölcsey kritikus szavai eredményeként az egyébként sem sokat író Berzsenyi elfordult a verseléstől, szabadideje jelentős részét Kölcsey bírálatának megválaszolására, és ahhoz szükséges irodalmi, esztétikai tanulmányaira, ezirányú képzésére fordította. Kölcsey eredeti, a Tudományos Gyűjteményben 1817-ben (VII. kötet 96-105. old.) megjelent bírálatára nyolc évvel később (!), 1825-ben ugyancsak a Tudományos Gyűjteményben (XII. kötet 98-130.old.) válaszolt Megtzáfolások és Igazítások. Észrevételek Kölcsey recensiójára címmel.

Aláírás: Kölcsey bírálata az 1817.évi Tudományos Gyűjteményben, és annak címoldala (Műemlékkönyvtár, Glosius teremben lévő példánysorozat)

Berzsenyi Dániel válasza Kölcsey bírálatára, Tudományos Gyűjtemény 1825. évfolyamában (Műemlékkönyvtár, Glosius teremben lévő példánysorozat)

Mindamellett Berzsenyi a korábbiaknál is zárkózottabb lett, alig hagyta el niklai (Somogy vm.) birtokát, rendre betegségekkel küszködött. Szabadidejében esztétikai tanulmányok mellett mezőgazdasággal kapcsolatos tanulmányokat írt. Ezek közül a leghíresebbet a Magyarországi mezei szorgalom némelly akadályairól címűt 1833-ban írta. Ennek felolvasására került részben sor halálát követően az Akadémián 1836. szeptember 11-én.

A Döbrentei Gábor által 1842-ben kiadott „Berzsenyi Dániel összes művei. Költelem ’s folyóbeszéd” (nagyalakú változat) belső címlapja (Műemlékkönyvtár, MT F.III.11.)

Berzsenyi másik arca. Az egyik legkorábbi ismert verse: Lilihez (Műemlék-könyvtár, MT F.III.11.)

BERZSENYI BETEGESKEDÉSE, HALÁLA

Az életének utolsó 15 évében vissza-visszatérően betegeskedő költő – Döbrentei szerint – a halálát megelőző éveiben niklai birtoka fiainak történő átadását, esetlegesen Budára való felköltözését tervezte. Közben gyűjtötte az anyagot Kölcsey híres, 1826-ban megjelent Anti-recensiójára. Utolsó időkben már sokat szenvedett gyomorgörcsöktől, illetve álmatlanságban. Szélütés következtében nyolc napi szenvedést követően hunyt el 1826. február 24-én. A család által emelt sírboltba temették el Niklán, Horvát József vései evangélikus lelkész gyászbeszéde kíséretében. A költő Niklán ma is látható síremlékének és az azt díszítő obeliszk felavatására 1860-ban került sor. A Berzsenyi-sír további hányatatott sorsa kapcsán érdemes elolvasni a Kiss Norbert lentebb ajánlott írását.   

Kölcsey bírálatára Berzsenyi sok évvel később visszaemlékezve, a „hochdeutsch”-t és a „hochmagyar”(!) -t párhuzamba állítva, bizonyos tekintetben a nyelvújítási törekvések áldozatának érezte magát. Döbrentei-féle 1842. évi kiadás (Műemlékkönyvtár, Törzsállomány, Cc 186/1.)

Részlet Döbrentei által szerkesztett 1842. évi Berzsenyi-kötetből: halála, temetése (Műemlékkönyvtár, Törzsállomány, Cc 186/1.)

Berzsenyi Dániel niklai sírja, egy 1945 előtt készült fotón

POSTUMUS KIENGESZTELŐDÉS: KÖLCSEY EMLÉKBESZÉDE

Feltétlenül Berzsenyi Dániel halálához kapcsolódik, már a korábban leírtak okán is, a Tudományos Akadémián – akkor Tudós Társaság – tartott személye feletti emlékbeszéd, hiszen azt Kölcsey Ferenc tartotta. Az akadémián elhangzó Kölcsey-beszédet nem a nemzet nagy költője maga, hanem Berzsenyi verseit 1813-ban és 1816-ban kiadó Helmeczi Mihály olvasta fel.

Emlékbeszédében Kölcsey korábbi, Berzsenyinek címzett, a költészetét illető bírálatait (1817, 1826) – csak részben – módosította. Viszont a személyes viszonyukra visszatekintve annál megengedőbb, mi több megkövető volt. Ez annyiban is fontos, mivel életükben erre, bár Döbrentei többször is próbálkozott Kölcsey és Berzsenyi közötti békítéssel, nem került sor. Kölcsey zárógondolatai viszont a megbékélés jegyében születtek: „Árnyéka az elköltözöttnek, sírod felett zeng az engesztelő szózat! Nem sokára követlek tégedet , ’s a maradék irói harczaikat nem fogja ismerni; ’s neveinket békés gondolattal nevezendi egymás mellet, ha korunk’ énekeseire visszaemlékezik.” 

Kölcsey Ferenc Berzsenyi Dániel feletti emlékbeszéde az Akadémián 1836-ban. Az első és utolsó oldala, valamint az Évkönyv címlapja. (Műemlékkönyvtár, MT M 425.)

Három Berzsenyi-kiadás a Könyvtár Prőhle-termében: az 1816. évi Helmeczi-féle, az 1842. évi Döbrentei-féle, illetve az 1864. évi Toldy Ferenc-féle. (Műemlékkönyvtár, törzsállomány, Cc 185., Cc 186/1., Cc 186b(1).)

Felhasznált és ajánlott irodalom:

Kelényi Ferenc: Berzsenyi és Sopron. In: Soproni Szemle 1961/4. 289-307. (online: https://epa.oszk.hu/01900/01977/00054/pdf/EPA01977_Soproni_Szemle_1961-xv-4.pdf )

Kiss Norbert Péter: „Csontjaimat kezeid takarják” Berzsenyi Dániel nyughelyének viharos története. In: Evangélikus Élet 2024/3. 27-29. (online: https://www.evangelikus.hu/hireink/itthon/csontjaimat-kezeid-takarjak )

Merényi Oszkár: Berzsenyi Dániel (1776-1836) betegségei és halála: In: Orvostörténeti Közlemények 1979. 243-247.(online: https://www.ponticulus.hu/rovatok/limes/merenyi_berzsenyi.html#gsc.tab=0

Merényi Oszkár: Újabb adalékok Berzsenyi Dániel iskoláztatásához. In: Soproni Szemle 1982/3. 238-242- (online: https://epa.oszk.hu/01900/01977/00137/pdf/EPA01977_Soproni_Szemle_1982-xxxvi-3.pdf )

Z. Kovács Zoltán: Berzsenyi és Kölcsey. Egy kapcsolat rövid története. In: Kortárs 2013/10. 55-65. (online: https://epa.oszk.hu/00300/00381/00185/EPA00381_kortars_2013_10_19117.htm )