Berzsenyi Dánielre emlékeztünk
Az iskola egykori diákjára, névadójára, Berzsenyi Dánielre emlékeztek a Líceum előtt halálának évfordulóján.
A magyar klasszicizmus és kora romantika legnagyobb lírikusának emléktáblája friss koszorút kapott és méltó megemlékezést: Berzsenyi Dániel ezen a napon, február 24-én hunyta le szemét 1836-ban. A Líceum homlokzatának egyik legrégebbi, 1936-ban avatott emléktáblája előtt diákok, tanárok, öregdiákok és járókelők is gyülekeztek, miközben Tölli Balázs igazgató nemcsak a költőre, hanem arra az összefogásra is felhívta a figyelmet, ami tábla létrejöttét jellemezte.
- Itt látszik a kő sarkában a Mechle név, tehát tudjuk, hogy a Mechle kőfaragó műhelyben készült Berzsenyi és a Kis János emléktéblája is, lévén a kettőt együtt avatták. Sok olyan köztéri alkotás áll ma is Sopronban, amiken felfedezhetjük ezt a nevet, ahogy őrzi az egykori műhely emlékét a Kőfaragó téri lakótelep is. Berzsenyi halálának századik évfordulóján igazi összefogás előzte meg az emléktáblák avatását: a reliefeket a Líceum akkori rajztanára, Merész Károly készítette, a kõfaragó munkát Mechle Béla, a galvanizálást Renner Gyula és Renner Kálmán végezték - mondta el az emlékezőknek az igazgató, aki a Harangszó nevű egykori újság 1936. június 7-iki számából is idézett. A korabeli hírlapíró lelkesen invitálta a közönséget Berzsenyi Dániel és Kis János emléktáblájának avatójára:
"Ez az ünnep nem közönséges, megszokott emlétábla-leleplezési ünnepeknek készül csupán. Jelentősége túlnő az alkalmi ünnep keretein: lélek találkozó lesz; a magyar evangélikusok seregszemléje az ősi líceum messze lobogó szövétnekének lángjainál. Ez az ünnep arról beszél, hogy az evangélikus egyháznak milyen szeretett kincse a soproni líceum: fiatal lelkek drága veteményes kertje. Századok óta áll őshelyén, világít és forró gyermekszíveken át készíti elő az evangélium diadalát, a reformációban fogant művelődés mélységesen magyar győzelmét Nyugat kapujában... Ebben az ünnepben Kis János neve jelenti az örök igét... Berzsenyi Dániel neve az önmagára eszmélt magyarság fájdalmas és döbbenetes erejű első megnyilatkozását jelenti ezen az ünnepen. Ő a bátor, forróvérű, keleti magyar Nyugat felé szálló hangja: örök magyar".
A koszorúzás ünnepélyességéhez a Líceum öregdiákja, Király János is hozzájárult, aki néhány csatlakozóval elénekelte Berzsenyi Magyarokhoz című versének Kodály Zoltán által megzenésített változatát.
