Berzsenyi születésnapján

Berzsenyi születésnapján a Sopronban lévő mindkét emléktáblán láthatók már a Líceum végzőseinek a névadó költő emléke előtt tisztelgő koszorúi.

Kerek születésnapja előtt egy évvel szól ma a régi időkből (nagyjából 210 évvel ezelőttről) mai olvasóihoz:

VANDAL BÖLCSESÉG

A vandaloknak ferde bölcsesége
 Ismét divatba jő s csudáltatik;
 Ezek, hogy a nagy Rómát dőlni látták,
 Vesztének abban lelték fő okát:
 Hogy ottan ími és olvasni szoktak;
 S ez okra nézve ők a könyveket
 Elégeték mint ördögségeket:
 S hogy most kiforrta Párizs régi mérgét,
 Mi szülte azt más, mint könyvek s tudósok?
 Égetni kell hát minden könyveket,
 Égetni mindazt, aki gondol és lát!

     Oh, vandaloknak sanda bölcsesége!
 Méltó, királyi fülbe zengeni.
 Tenéked a nagy Róma csüggedése
 S Párizsnak ádáz harca egy eset?
 Tenéked alma s makk egy fán terem? -
 Hát vandalok közt nincs-e pártütés?
 S nem félt-e Caesar a vad Galliától?
 Hát a szeraillok öldöklései
 És Ázsiának végtelen zavarja,
 A Dózsa, Hóra gyilkos pórhada
 Mind a tudósok s könyvek mívei?
 Hát Prussziának s Bécsnek trónusát
 Csak a vak észnek fékje tartja fent?
 S azért nem omlik ott királyi vér?
 S tán Angliának népe balgatag,
 Azért parancsol a föld tengelyének?

     Így van! ha szél fúj s fergeteg leend,
 Ha a búzában konkoly és vadóc van,
 Ha nyájainkat métely szállja meg,
 S a szürke kanca vemhét elveti
 Azt mind tudósok s könyvek mívelik.
 Bölcsen! Dicsően! Ínach és Numa,
 Ninus, Zoroaster így okoskodának,
 Tehát mi is! - Oh, de nagy hézag ez!
 A makkos ember és mi, nagy különbség!
 A makkal elmult a szilaj szabadság,
 Az ember önként hordja most nyügét,
 A békes élet bájit ismeri,
 S a marhafékre nincs szüksége többé.
 Lám Títus, Aurél s Fridrik nem valának
 Sem istenek, sem a Nap öccsei:
 Imádtatának mégis a világtól;
 De a tyrannok, bár istenfiaknak
 Neveztetének, bárd alá jutának.