Csendesnap a művészet szabadságáról

Létezhet-e szabadság rend nélkül, vagy milyen a rend szabadság nélkül? - hangzott el a kérdés az evangélikus templomban a Csendesnapot lezáró istentiszteleten. Fontos kérdés ez, sokkal fontosabb, mint első hallásra tűnik. A válaszhoz rengeteg segítséget kaptak a licisták; az előadások, látogatások, séták, bemutatók mind közelebb vitték a közösséget a helyes válaszokhoz.

A reggeli templomi áhítat a líceumi ifjúsági zenekar szolgálatával és sok-sok énekkel már megalapozta a nap központi témáját. A művészetet különböző megközelítésben vizsgálhatták meg ezúttal a Líceum diákjai. Harsányi Eszter és dr. Tóth Károly például a szakrális teret mutatták be az evangélikus templomban, de a szentség építészetét a Szent Mihály-templomban is megvizsgálták a licisták. Prezenszki Erzsébet a Soproni Levéltárban az emberi életet, mint mesterművet hozta hallgatósága elé, Veöreös András pedig a templomépítészet világába kalauzolta a diákokat. Nem hiányozhatott a délelőtt programjából a költészet sem, Orbán György költő saját verseit hozta el, Simon Réka pedig Petőfit mutatta meg, ahogy önmagáról mesél. Zsóri-Ments Orsolya Caravaggio vallomását mutatta be, Hegedűs Attila lelkész az egyik legnagyobb kérdést tette fel előadásában: Miért éppen én?

A művészet és a hit kapcsolata volt Schnabel Annabella Stefánia filmrendező előadásának tárgya, Horváth Imre pedig a bibliai hangjegyeket mutatta be. A zenénél maradva: Fóris Rita zenepedagógus azt járta körül, hogy a művészi hit nyilvánul meg az alkotásokban vagy pedig művész saját hite. Tüzes Marcell orgonista az egyház szolgálatában tett művészetét mutatta be, Schallinger Foidl Artúr Zene az egyházban címmel tartott előadást, Bence Imre pedig a bennünk megszülető dallamról beszélt. Taschner Tamás sétára vitte a licistákat és a soproni hitélet nyomait mutatta meg épített örökségünkben. Mindeközben a kisgimnazisták kézműves foglalkozásokon maguk is gyakorolhatták az alkotás örömét.

Menedék az Isten - különösen egy művésznek - állította Érfalvy Lívia, Zászkaliczky Zsuzsa pedig az evangélikus értékeinkben megjelenő művészetet hozta közelebb. Csavar a művészetben volt Fóris Attila témája, Bősze Veronika hitoktató pedig élvezetes vetélkedőbe "csomagolta" a kérdést: az alkotó élet keresztény élet? Barlai Zsófia tanárnő a művészet és az ünnep kapcsolatát, Simon Attila iskolalelkész a művészetgyártást hozta témának, Tölli Balázs igazgató pedig a provokatív kérdést tette fel: Istent kinevetni? De kérdezhette volna azt is: ki mondja meg mi a művészet és ki fogadja azt el művészetnek?

A Líceum diákjai tehát egy rendkívül tartalmas délelőttön életkoruknak megfelelően kaptak tudást, benyomásokat és lelki útravalót, hogy majd szabadon eldönthessék mit tartanak szépnek, minőségnek, tartalmasnak - művészetnek.

A délelőtti programot lezáró istentiszteleten orgonamuzsika, az ifjúsági zenekar és az egész közösség éneke mellett a hálaadásnak volt ideje: "Köszönjük, hogy egybegyűjtesz minket és örülhetünk elhívásodnak. Köszönjük, hogy osztozhatunk Veled abban az örömben, amelyet te éreztél egykor alkotásodban, amikor ezt mondtad: Íme, minden, amit alkottam, igen jó. Köszönjük, hogy kereshetjük és megtalálhatjuk a világban a szépséget, a harmóniát! Köszönjük azt is, hogy alkotótársaiddá fogatsz, és bennünket is felruházol ezzel a csodálatos adománnyal. Adj alkotó életet!" - kérte mindnyájunk nevében Bősze Veronika lelkész, hitoktató. Simon Attila iskolalelkész pedig útravalóul még egy kis gondolkodni valót adott: Lehet-e valami érzelmes, ugyanakkor okos, szép és rendezett? Lehet-e rendes az, ami szabad? Sosem csak két dolog közül kellene választani, és ahogy a művészet nem lehet meg szabadság nélkül, úgy a szabadságban is ott van a rend harmóniája...

(További fotók a BDEG Lidisz Facebook oldalán!)