Csoportterápiára vitte tanárait a 12. "Dénes"

Terápiás csoportfoglalkozásba ágyazták a 12.D-sek a tanárparódiát szalagavatójukon, a nagy gonddal összeállított jelenetekben színészi képességeit is megcsillogtatták az osztály diákjai. Mindenki magára és társára ismert, a kuncogások egyértelműsítették, hogy a meghívott pedagógusok értették a viccet. Kiderültek az elvárások, a szokások, az, hogy Barta-Barát Éva tanárnő szerint a statisztika olyan mint a bikini: a lényeget eltakarja ugyan, de mindent megmutat, vagy, hogy Módos Anikó tanárnőnek Varró Dániel a kedvenc költője, Tarnai Katalin osztályfőnöknek pedig túlméretezett a laptopja. A műsor része volt a vicces teszt, amit a vendégeknek kellett kitölteniük, a fotó- és videóösszeállítás a közös évek élményeiből. A díszterem is magán is viselte az osztály gondosságát és igényességét; szinte minden felületet kihasználva tették ünnepélyessé a teret (is).

A vidám műsor után Horváth Rozina az osztály nevében már komolyra fordította a szót:

- A mai este számunkra jelentős és meghatározó. Összefoglalása a Berzsenyiben eltöltött éveinknek, amik kis mujkókból felnőtt végzős diákokat neveltek. Középiskolás pályafutásunk elején, még a hagyományokról és a közös programokról semmit sem tudva bolyongtunk az iskola folyosóin, remélve az idősebbek útbaigazítását. Az első közös pillanat, amely úgy vélem minden osztálytársamban ugyanilyen élénken él, mint bennem, az a 9. osztályos mujkóavató megszervezése volt. Ez volt a kezdete egy közösség megalakulásának, amit ma a 12. "Dénes" néven ismer a Líceum - kezdett beszédébe a végzős.

- Nem is kaphattunk volna jobb osztályfőnököt Tarnai Katalin tanárnőnél - folytatta -, aki mindig türelemmel és szeretettel fordult felénk, és százszor elmondta a jeligénkké vált mondatot: „Mucikák vigyázzatok, el ne üssön a villamos”.

Horváth Rozina felsorolta emlékezetes élményeiket, a szuper osztálykirándulásokat, a kerti partikat a tanárnő tómalmi rezidenciáján, a koszorúcskát. "A tanulás vadregényes erdejében a tanárok útmutatása nélkül elvesztünk volna, éppen ezért óriási köszönettel tartozunk önöknek. A hamarosan feltűzendő szalagok jelképezik a Líceumban eltöltött éveinket, ahol a keresztény hit tanításait valljuk és őrizzük" - fogalmazott, és a Példabeszédek Könyvéből idézett: „Az embernél vannak az elme gondolatjai, de az Úrtól van a nyelv felelete. Minden útjai tiszták az embernek a maga szemei előtt, de aki a lelkeket vizsgálja az Úr az. Bízzad az Úrra a te dolgaidat és a te gondolataid véghez mennek”.

Tarnai Katalin osztályfőnök - mielőtt feltűzte volna a szalagokat - rendhagyó módon fordult diákjaihoz. Folytatva a csoportterápiás felütést, képzeletbeli naplójából idézett:

- Ma egy stresszoldó csoportfoglalkozáson vettem részt. Nos, mit mondjak… Muszáj leülnöm, és kiírnom magamból, hogy el tudjam dönteni, elmenjek-e a következő alkalmakra is - kezdődött a naplórészlet.

- Az osztályom tele volt sok szép, szőke, világosbarna, barna hajú lánnyal. Hogy ez miért stresszfaktor? Ki nem kever össze ennyi szép, hosszú hajú lányt? De nem elég, hogy szépek, és több kollégám szerint első ránézésre hasonlítanak is egymásra, milyen sportokat űznek! Ott van például Glória, aki díjlovagló, Dóri karatézik, Adél vitorlázik. De nem ám a 80 centi mély Fertő tavon! Nem. Tengeren! Ehhez képest hálát kellett adnom, hogy Julcsi, Rozina, és Míra röplabdáznak. És amikor már lelki szemeim előtt láttam, mennyi sportsérülés miatti hiányzásra készülhetek majd a tanévek során, Kata közli: ő légtáncol. De vannak képzőművész lányaim is: Eszti, Emma, Rozina, Gabi, Elzi. Hogy ők mivel okoznak nekem stresszt? Velük az a „baj”, hogy azon túl, hogy szépek és okosak, túlságosan szerények… Vagy ott van Csenge és Regi, akikre tizenkettedikig kellett várnom, hogy halljam, milyen szépen gitároznak, illetve zongoráznak - sorolta az osztályfőnök. Voltak más "nehézségei" is...

- Ott vannak például a kereszt- és vezetéknevek… Tudod, kedves naplóm, az én osztályomban nem csak egy Glória van ám! És ha már a nevek duplázásánál tartunk: van két Julcsim, két Szabóm, két Tóthom és három Vargám - jegyezte meg Tarnai Katalin, akinek minden diákjához volt egy-két mondata. Matyi például azzal okozott aggódást számára, hogy éjszakai vagy hajnali sötétségben fut félmaratont, vagy a jeges Kistómalomban mártózik meg. Szóba került Farkas késése, Beni nyugodtsága, Zsombor energiaitala, Máté titokzatossága, Balázs igazolásai, Berci Mikulása.

- Voltak szívet melengető történések is: tele vagyunk szép, mosolygós lányokkal, filmek vágásában profi fiúkkal, akikkel egy szuper reklámfilmet lehetett készíteni a nyelvi előkészítő évfolyamról. Kilencedikben a Költészet napi rádiós műsorban közreműködtek, a Mujkó macit is egy éven át ölelgethették, diáknapon bebizonyították, hogy egy ember hordhat 14 zoknit, 8 nadrágot, 22 pulcsit és ki tudja, mennyi kabátot és sapkát egyszerre. Határozottan jó érzés visszagondolni többek között a Mikulás ünnepség magas színvonalú műsorára, a tematikus ballagási teremdíszítésre, a társasozós, sütizős, teázós osztálykarácsonyokra, az általuk írt versekre, a különféle alkotásaikra, a nyelvvizsgákra, versenyeredményekre, a kacagásokra és mosolyokra, és a nehéz helyzetben irántam tanúsított empátiájukra - elevenítette fel éveiket az osztályfőnök, kijelentve: "szeretek velük és közöttük lenni, mindegyikükre emlékezni fogok valamiért. Na, nem a nevükre, hanem a gesztusaikra, a reakcióikra, a poénjaikra, a lényükre".

- A mai világban egyre nehezebb az, amiről a francia filozófus, Camus írt, miszerint "Senkinek sem kötelessége, hogy nagy ember legyen. Már az is nagyon szép, ha valaki ember tud lenni" - mondta végül Tarnai Katalin, aki - mivel angoltanára is az osztálynak -, stílszerűen angolul zárta: Things, people, they always go away, sooner or later. You can’t hold them any more than you can hold moonlight. But if they’ve touched you, if they’re inside you, then they’re still yours. The only things you ever really have are the ones you hold inside your heart. And I DO hold you inside my heart. Always. And forever. (Semmi, amit szeretsz, nem vész el. A dolgok, az emberek, előbb-utóbb elmennek. Nem tudod őket jobban megtartani, mint a holdfényt. De ha megérintettek, ha benned vannak, akkor örökre veled maradnak. Az egyetlen dolog, ami valaha igazán a tiéd az az, amit a szívedben hordasz. És én a szívemben tartalak Benneteket. Mindig, és örökké.)

A megható beszédek után a helyükre kerültek a szalagok, jelezve a Líceumhoz és az egymáshoz tartozást. Megkapta az osztály szalagját Tölli Balázs igazgató is, aki gratulált a kiváló humorú műsorhoz, amiből a szeretet áradt a vendégek felé.

- Bár nem választották, hanem kapták társaikat, közösséget építettek, olyat ami meghatározó, amire jó lesz visszagondolni - mondta többek között, sok erőt kívánva a végzősöknek a következő hónapokra. Útravalóul az év igéjét is idézte: "Íme újjáteremtek mindent".

A hagyományos pezsgős koccintásra is rendhagyóan alakult, Varga Bernát ugyanis az általuk költött verssel köszöntötte az osztály vendégeit:

Az Alpok tövében megbújó

Picinke, de bátor Sopron

Iskolát rejt magában

Mi számunkra az otthon.

Megannyi élmény, sok-sok kaland

E dicső falak között,

Néhány hős elesett (khm Levi),

De ez csak jobban összekötött

A közelgő búcsú gondolata

keserédes ízt hoz számra.

Mossuk hát le pezsgővel,

S élvezzük mi maradt hátra.

A Líceumot elhagyván

emeljük poharunk magasra,

koccintsunk tanárainkra

és végső soron magunkra.