Együtt kerestük Petőfit
Színvonalas műsorral ünnepelte a Líceum az 1848-as forradalom és szabadság évfordulóját. A színdarabban Júlia kereste az ő Sándorát, mi pedig velük kerestük egy független haza Petőfijét.
A kort megidéző ruhákban, szavalatokkal, zenével, színpadi élményt nyújtott az idei márciusi 15-ei műsor a Líceum dísztermében. Horváthné Barthi Anikó és Bella Erika tanárnők a 10.D osztállyal, Bor Eszterrel (11.D), Tornyossy Péterrel (11.C), Ábrahám Gergővel (12.D), Márkus Borókával (12.D), Járóka Attilával (12.D) és Cser Barna (9.A) állították színpadra a forradalom emléke előtt tisztelgő darabot.
A történetben a harc már véget ért. Világosnál letettük a fegyvert, Magyarország siratta szabadságát és hős fiait... A törékeny költőfeleség, Szendrey Júlia viszont még reménykedik abban, hogy viszontláthatja szerelmét; keresi Petőfi Sándort országszerte, menne még Isztambulba is, de ahhoz Haynautól kellene útlevelet kérnie. Miközben férje után kutat, megidézi alakját, a néző pedig az emlékező Júliával és Petőfi naplójának részleteivel átélheti a szabadságharc boldog napjait; megjelenik a Nemzeti dalt szavaló költő, a nyomda elé induló, majd a 12 pontot szétosztó lelkes márciusi ifjak alakja...
A műsort adó diákok hetek óta próbáltak, kedden négyszer adták elő a darabot, tanáraikkal együtt nagyon megérdemelték a tapsot. A dísztermet négyszer megtöltő, ünneplő ruhába öltözött, kokárdás diákok a nap végén velük együtt gondolhatták: a 48-as hősök harca nem volt, nem lehetett hiábavaló...
