Elsősegélynyújtásból már profik

Lelkes segítőkre lelt Gesztesi Barbara iskolai védőnő azokban a licistákban, akik már olyan szinten elsajátították az elsősegélynyújtás alapjait, hogy "bevethetők" az iskolai ünnepeken is. Legutóbb a ballagáson "vállaltak ügyeletet" és szükség is volt a segítségükre, hiszen többen is rosszul lettek a nagy melegben. Drüszler Ágota, Horváth Rebeka, Bujtás Ármin és Lakihegyi Detre - mindnyájan a 10.D diákjai - az osztálynak biológiát tanító Baráth Mónika igazgatóhelyettes kérésére váltak iskolai elsősegélynyújtókká. A magyarázat egyszerű: nagyon jók biológiából és azt tervezik, egészségügyi pályára lépnek.

"Hasznos tudás, ha az ember tisztában van azzal, mit kell tennie, ha krízishelyzettel, rosszulléttel, bajba jutott emberrel találkozik. És ez a tudás magabiztosabbá is tesz bennünket, ráadásul nagyon jó érzés segíteni" - mondják az elsősegélynyújtók, akiket az iskolai védőnő is felkészített a lehetséges feladatokra.

Drüszler Ágotára (10.D), Bujtás Árminra (10.D), Drüszler Ádámra (10.A), Lakihegyi Detrére (10.B) és Kalmár Bencére (10.A) pláne nyugodtan rábízhatjuk magukat! A csapat harmadik helyezést ért el az Országos Vöröskeresztes Elsősegélynyújtó Verseny vármegyei fordulóján az ifjúsági kategóriában. A koordinációban, szervezésben Gesztesi Barbara segítette őket, a a szakmai felkészítésüket pedig Ármin édesapja, Bujtás József mentőtiszt és bajtársa, Csillag Zoltán mentőápoló vállalta. Funtek Valter tanár úr diákkorából eredő tapasztalataival és vöröskeresztes információkkal látta el a versenyzőket.

Az ifjú életmentőknek Ikrényben rendezték meg a vármegyei fordulót, ahol még a kísérő felnőtteket is meglepte a szervezettség és a profizmus. Képzeljük el a szituációt: a felkért statiszták egy autóbaleset sérültjeiként jajgatva, vérezve, kifacsarodott végtagokkal várják, hogy fontossági sorrendben megmentsék őket, ellássák sérüléseiket, enyhítsék fájdalmaikat és megnyugtassák őket. Ehhez csapatmunka, felkészültség, tudás és higgadt gyorsaság is kell.

- Amióta az eszemet tudom a mentők közelében vagyok. Ahogy édesapámról írta egy újságíró: engem is megcsapott a sziréna hangja. Eltökélt szándékom, hogy mentőorvos leszek, ebből nyilvánvaló, hogy érdekel az elsősegélynyújtás, szívesen tanulom és mindent megteszek azért, hogy egyre jobb legyek - mondja a csapat "motorja", Bujtás Ármin.

- Bárkivel, bármikor megtörténhet a baj, és ha a közelben vagyok, kötelességem segíteni. Viszont csak akkor lehetek hatékony, ha tudom is, mit kell tennem. Ezért is csatlakoztam a csapathoz, amit egy pillanatra sem bántam meg. Nagyon érdekes volt a felkészítés a mentőállomáson és az iskolai rendelőben is, és a versenyt is élveztem - teszi hozzá Drüszler Ágota, aki szintén segítő szakmában gondolkodik.

- Ármin toborzására szívesen mondtam igent, mert fontosnak tartom a témát és valószínűleg én is segítő szakmát fogok választani. Rengeteg tudást és tapasztalatot szereztem, s ezek meg is erősítettek abban, hogy alkalmas leszek például egy orvosi pályára. Árminnal felvátva voltunk irányítók a feladatok kiosztásánál, számított a gyors helyzetfelismerés, a reagálás, a kommunikáció, a munka összehangolása. Komplex tudást és magabiztosságot igényeltek főleg a szituációs feladatok, amiknek megoldása közben önmagunkról is sokat tanultunk - fogalmazza meg tapasztalatait Drüszler Ádám.

Kalmár Bence édesanyja is az egészségügyben dolgozik, így a licistához közel áll az elsősegélynyújtás témája, örömmel csatlakozott a csapathoz. "Jó tapasztalat volt, sokat tanultam és magabiztosabb lettem" - mondja. Lakihegyi Detre egyetért vele: "Segíteni fontos, de jól csak akkor tud segíteni az ember, ha tudja mit kell tennie. Mi már tudjuk" - teszi hozzá. Mindnyájan egyetértenek abban, hogy jövőre újra beneveznek a versenyre, s tanulva az apró hibákból, most már az első helyet akarják megszerezni.

Az ikrényi verseny részleteiről egymás szavába vágva, lelkesen mesél a csapat. Kiderül, hogy a tíz állomásból álló megmérettetésen gyakorlati, elméleti és kreatív feladatokat is meg kellett oldani. Az egyik "káreset" egy késelés volt három sérülttel, fontos volt, hogy a legsúlyosabb sebesült kapja meg a leggyorsabb ellátást. Családi veszekedés kellős közepébe is belecsöppent a csapat: a csecsemő megfulladt, újra kellett éleszteni, az anya megsérült, s miközben "életet mentettek" a versenyzők, megjelent az agresszív apa. Annyira élethűen játszotta a statiszta a felbőszült családfőt, hogy egy pillanatra tényleg ijesztő volt az ordító, csapkodó férfi. A "mentőkre" várt az ő megnyugtatásra is. Ugyancsak életszerű volt a közúti baleset szimulációja, ahol az egyik "súlyos sérült" annyira kiabált, hogy még a licistákat kísérő védőnőt is csaknem megtévesztette. "Már azt hittük, tényleg valami baja lett..." - nevetnek az emléken a licisták, és tudják fokozni. A lépcsőről leesett sérült körül berendezett helyszínen még hányás is volt, mint fontos tünet a lehetséges diagnózishoz.

"Finomfőzelék lehetett, de valamit csinálhattak vele, mert borzasztó szaga volt. Mondhatnánk azt is, hogy élethűen hozta a jellemzőket" - mesélik élményeiket.

Gesztesi Barbara mosolyogva hallgatja a beszámolót és közben házi süteménnyel kínálja a diákokat. - Megérdemlik - mondja -, rengeteget készültek és komolyan vették a feladatokat. Jó látni, hogy érdekli őket az elsősegélynyújtás, bátran és felkészülten várják az újabb feladatokat.