"Emlékükből fakadjon áldás"
Winkler Barnabás szeretett volna templomot tervezni. A sors úgy akarta, hogy nem templom, hanem emlékmű viseli építészi látásmódját, szíve és keze nyomát. A líceumi öregdiák egy kötetben folytatta azt, amit építészként elkezdett: üzen az utókornak.
Balfnál embertelen borzalmak történtek 1944 telén. Munkaszolgálatosok ezreit dolgoztatták halálra, a legyengült, megbetegedett rabokat pedig agyonverték vagy tarkón lőtték. Az áldozatokra és a túlélőkre emlékezik és emlékeztet a balfi temetődombon a Winkler Barnabás Ybl-díjas építész által tervezett emlékmű. De nemcsak kővel és vonalzóval dolgozik az egykor a Líceumban érettégizett építész: betűkből, gondolatokból, igazságokból, képekből is font egy képzeletbeli koszorút a balfi áldozatok köré. Ez a Balf Nemzeti Emlékhely cím kötet, aminek bemutatóját a Líceum dísztermében tartották. Jó hír, hogy sokan voltak, még jobb hír, hogy fiatalok is ültek a teremben.
Turbuly Éva történész volt Winkler Barnabás beszélgetőtársa a bemutatón. Sok minden kiderült. Például, hogy 2008-ban néhány hónap alatt elkészült az emlékmű. Szita Szabolcs történész, a Balfi Nemzeti Emlékhely egyik alapítója először Kutas László szobrászművészt kereste meg egy mementó elkészítésének feladatával, Kutas pedig Winkler Barnabást hívta, érezve, hogy itt nem szoborra, hanem valami összetettebb "emlékező helyre" van szükség.
Negyvenöt sírkő, negyvenöt emberi alakot formázó kőlap jelenti az emlékmű alapját, de az egésznek része a táj, a növényzet, a temető fala, a korábban épült részletek, a Szent Farkas vártemplom, de még a fények és árnyak is. A bemutatón aktívan részt vett Sulyok Gabriella Munkácsy-díjas grafikus szerint még zeneisége is van az emlékhelynek. Nem zsidó emlékmű és nem "csak" Szerb Antal és írótársai emlékműve. Történelmi kutatások igazolták például, hogy fiatalok is voltak a táborban és az áldozatok között is. Őket a vörös színű kőlapok jelenítik meg. Az egyenesen záródó kövek pedig a nem zsidó munkaszolgálatosokra utalnak.
Komoly földmunka, precíz tervezés és kivitelezés kellett az emlékmű létrehozásához. A végeredmény pedig egy olyan spirituális "hely" lett, ami egy másik dimenzióba emelte az itt történt szörnyűségeket. Emlékeztet a kegyetlen valóságra, de fel is emel.
- Nem az volt a cél, hogy mindenki zokogni kezdjen az emlékművet nézve, hanem az, hogy megértse aki erre jár: nem történhet többé ilyen borzalom - hangsúlyozta a bemutatón Winkler Barnabás, aki ezt az üzenetet most könyvben is megerősítette.
Tíz éven át gyűjtötte, szervezte az anyagokat a kötethez. Olyan szerzők csatlakoztak, mint Závada Pál író, Bíró Kriszta színész, Bächer Iván publicista, Sárközi Mátyás műfordító, akinek édesapja a balfi táborban vesztette életét, Varga Mihály és Vidor Ferenc építészek, Nyári Krisztián irodalomtörténész, de szerepel a kötetben - először magyarul - Szerb Antal özvegyének levele is, ami az áldozatok megrázó kihantolásáról szól. A kötet szerkesztésében Gáspár Zsuzsa volt Winkler Barnabás segítségére, a magyar és angol szövegeket kísérő gazdag fotóanyag pedig Polgár Attilának és Hübner Teodórának köszönhető.
"Emlékükből fakadjon áldás" - olvasható a borítón. Ez a könyv legfőbb üzenete, s ahogy az emlékmű, úgy a kötet is - a bemutató beszélgetőinek megfogalmazásában - az emberiségbe vetett hitet adja vissza. "Nem elsősorban elemző tudományossággal, hanem húsba és bőrbe vágó igazságokkal".
A tartalmas beszélgetés végén levetítették Sulyok Gabriella rövidfilmjét is a balfi emlékhelyről, ami a fényekkel és árnyakkal, énekkel és színekkel mondta el, miért rendkívüli ez a hely, és ez az emlékmű. A hallgatóság megérthette, miért nincs már Winkler Barnabásban a vágy a templomtervezésre... Mert már megépített egy sajátos, egyedülálló templomot.
