Értékteremtés: megnyílt a Líceumi Tárlat

Két héten át a soproni Festőteremben látogatható a Líceumi Tárlat, a gimnázium régi és jelenlegi művésztanárainak, valamint diákjainak munkáiból nyílt kiállítás.

Értékteremtés és értékmentés a Líceumi Tárlat, ahol a Festőterem falain egymást egészíti ki és erősíti az elismert, érett művész és a szárnyait bontogató diák alkotása. Ahány kiállító, annyiféle, de mindnyájan kötődnek a Líceumhoz; itt tanultak vagy itt tanítottak, illetve ma is tanárai vagy diákjai az intézménynek.


- Tehetséges tanulóinknak szerettem volna egy bemutatkozási lehetőséget, igazgató úr ötlete volt, hogy nyissunk szélesebbre, és hívjunk meg művésztanárokat és öregdiákokat is. Neves alkotókat sikerült megnyerünk, örömmel csatlakoztak a kollégák és az iskola volt diákjai is - mondta el Schmidel Bernadett, a Líceum rajztanára, a kiállítás szervezője.

A szerdai ünnepi megnyitón a bemutatkozás miatt izgatott diákok, a rájuk kíváncsi társak és a művészetbarát érdeklődők megtöltötték a Festőtermet. Kosztolányi Mostan színes tintákról álmodom című versét Grósz Vilmos Benjamin (11.A) szavalta, Kis Lizett (11.A) és Woditsch Tamás (11.B) az alkotókat mutatta be, Dakhlaoui Emna (7.A) fuvola-, Sztahovszky Dániel (6.A) pedig zongorajátékával érzékenyítette a közönséget.


- A Festőterem kultikus hely, a Líceum közössége érkezett most ide. Kollégáimmal próbálunk segíteni abban, hogy a licisták és a tárlatlátogatók értsék: a művészet olyan érték , ami közösségeket tart meg - kezdte nyitóbeszédét Tölli Balázs, a gimnázium igazgatója.


- A Líceum befogadó, közösségének fontos a kérdezés lehetősége és mindig is kerestük a legmegfelelőbb válaszokat. Az értékteremtés összetett, megnyilvánulhat az irodalom, a zene, a képzőművészet által is. A művészet is kérdez: kik vagyunk, hova tartunk, fontosak vagyunk-e egymásnak, mit jelent a fény, hol van az oltár, a szeretet, az összetartozás? Fontos, hogy az értékteremtő és az értéktartó közösség forduljon egymás felé, tegyék fel a jó kérdéseket a jó válaszok reményében - fogalmazott az igazgató.

A kiállítás - bár képet ad a Líceum művészeti érzékenységéről - nem öncélú. Az iskola azt szeretné, ha minél több érdeklődő - osztályok, szakkörök, csoportok, családok - tekintenék meg; rádöbbennének a kérdések fontosságára, és a jó válaszok értékére.

Meiser Aglája (11.C) Sopron témájú rajza is látható a kiállításon:


Lehotai Lilien (11.A) pirográfiáján egy madárka:


Németh Adél (6.B) különböző technikákkal örökítette meg a juharfa termését: