Gombocz Zoltánra emlékeztek a Líceum előtt az Eötvös Collégium barátai
Az Eötvös Collegium Baráti Körének tagjai tartottak megemlékezést és koszorúzást a Líceum utcai homlokzatán lévő Gombocz Zoltán-emléktáblánál. Az egykori licista előbb növendéke, később igazgatója is volt a híres kollégiumnak.
A legendás Eötvös József Collegium az ELTE bölcsészettudományi, informatikai, társadalomtudományi és természettudományi karainak szakkollégiuma. Az Eötvös Collégium Baráti Körének tagjai pedig mind kötődnek az egyetemhez, a kollégiumhoz, s egymáshoz is, hiszen 1985 óta a társaság rendszeresen szervez találkozókat, megemlékezéseket, utazásokat. Ezúttal Sopronnal és környékével ismerkedtek, s a számtalan program mellett lerótták tiszteletüket Gombócz Zoltán emléktáblájánál is.
A nyelvtudós Gombocz Zoltán Sopronban született 1877. június 17-én. Édesapja a Líceum igazgatója volt, testvére, Endre pedig a híres botanikus. 1887–1895 között tanult a Líceumban, végig a legkiválóbb növendékek közé tartozott. A gimnázium felső osztályaiban még a jogi pályára készült, de az érettségi után magyar – francia szakra jelentkezett. 1895-től a Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult, az Eötvös Collegium hallgatója volt. 1899-ben magyar-francia szakos diplomát szerzett, 1900-ban avatták bölcsészdoktorrá. Érdeklődése egyre inkább a nyelvészet felé fordult. A nyelvtudomány szinte minden területén kiemelkedőt alkotott. 1927-től az Eötvös Kollégium igazgatója. 1905-ben az MTA levelező, 1922-ben rendes tagjává választották. 1935. május 1-jén hunyt el Budapesten. Emléktábláját a soproni Líceum falán az iskola 425. évfordulóján avatták, az emléktábla Kutas László öregdiák alkotása. Az avatóbeszédet a Magyar Tudományos Akadémia elnökének, Szentágothai János professzornak a jelenlétében Lőrincze Lajos nyelvész tartotta.
Tudós fők sora hajolt már meg Gombocz Zoltán emléktáblája előtt, ez a szám most gyarapodott. Az Eötvös Collegium Baráti Körének tagjai érdeklődéssel hallgatták dr. Gereben Ferenc művelődésszociológus szavait, aki könyvéből Cziráki Géza egykori Eötvös-kollégista visszaemlékezését olvasta fel. Gombocz Zoltán haláláról, a maga mögött hagyott hatalmas űrről szóltak mondatai. "Apánkat vesztettük el benne" - írta az egykori kollégista az igazgatóról. "Ez a május elseje lett a legszomorúbb napunk az ott töltött évek alatt Kóvályogtunk a folyosókon, a könyvtárak előtt. A díszterem előtt is többször elmentem. Itt szokta tartani szimpozionjait. Ez abból állt, hogy meghívta az ifjúságot a díszterembe, Richard Wagner lemezeket játszott a gramofonon, és tálcákat, süteményeket, cukorkát, csokoládét hordoztak körül, jól belakmároztunk testileg-szellemileg... 1935. május elsején egy ifjúságot megértő és szerető szívű embert veszítettünk el, és egy nagy magyar nyelvtudóst, akinél nagyobbal azóta sem találkoztam" - szólt a visszaemlékezés.
A baráti kör tagjai a hideg és a Széchenyi téri huzat ellenére megindultan hallgatták, milyen volt a legendás kollégium legendás igazgatója. Friss koszorút is kapott az emléktábla és elkészült az emlékfotó is. A Líceum öreg falai pedig láthatatlanul is kihúzták magukat a büszkeségtől, hiszen Gombocz Zoltán is itt kóstolt bele először a tudományokba.
