Hangszerré válik a támogatás Csanádnál

Már tavaly is gondolkodott Hegedüs Csanád (11.A) a pályázaton, de lekéste a határidőt, úgyhogy ezúttal időben nekifogott az ajánlások beszerzésének.

- Zeneiskolai tanárom, Szehágel Balázs is támogatott, az ösztöndíj feltételeinek pedig szerencsére megfeleltem. Régóta tanulok már harsonázni, nyolc-kilenc éve is lehet már, és nagyon megszerettem a hangszerem. Úgy is fogalmazhatok, hogy újra megszerettem most, miután egy versenyen ezüst minősítést kaptam. Ez nagyon motivál - mondja Csanád, aki örömmel mesélt arról, miért éppen ezt a nehéz hangszert választotta és, hogy is kell megszólaltatni egy harsonát.

- A két bátyám már a Juventus Fúvószenekarban játszott; Kende klarinétozik és szaxofonozni is tud, Botond pedig fagottos, s én gyakran figyeltem őket. Volt az együttesben egy lány, aki furcsa, hosszú és fényes hangszert fújt. Akkor láttam harsonát először, rögtön mondtam is anyukámnak, én olyat szeretnék - kezd mosolyogva hangszerével közös történetébe a Hegedüs család harmadik fia. Van egy öccse is, Levente, aki trombitálni tanul, így össze is jön náluk a rézfúvós négyes. Szerencsére szépen muzsikálnak...

- Igen, elég nehéz tisztán megszólaltatni a harsonát - térünk rá a hangszer ismertetésére -, mivel nincsenek sem gombok, sem billentyűk, minden hangot az ajkak rezegtetésével és a csúszka hosszának szabályozásával képezünk. Hatalmas hangterjedelme van és szerintem igen szépen szóló, izgalmas hangszer. Úgyhogy jól választottam - hangsúlyozza Hegedüs Csanád.

Régi vágya, hogy legyen saját hangszere, csakhogy az ilyen rézcsodák nagyon sokba kerülnek. A legolcsóbb harsona is félmillió forint. Szerencsére Csanád a Schedius-​ösztöndíj maximumát, 400 ezer forint támogatást kapta meg a Magyar Evangélikus Egyháztól, így már nem is kell olyan sok pénzt összegyűjtenie és teljesülhet az álma; a harsona, ami csak az övé.