Három nap Berzsenyiről

Három napon át a Líceum névadójáról, a magyar irodalom egyik legjelentősebb lírikusáról, a „magyar Horatius"-ról szólt minden a Líceumban.

A hétvége nyitányaként pénteken kora délután az iskola és a Diákszövetség, Kiss Dávid alelnök vezetésével, városi sétára invitálta a meghívott vendégeket és közreműködőket, amelynek során felkeresték Berzsenyi Sopronjának fontosabb színhelyeit. Az idei Berzsenyi vármegyei szavalóverseny II. és III. helyezettjei versmondással működtek közre: a költő egykori Pócsi utcai szállásánál Élő Krisztina szavalta el A reggel című Berzsenyi-verset, Dukai Takács Judit várkerületi otthonánál Berzsenyi hozzá írt költeménye hangzott el, Kis János Templom utcai emléktáblájánál pedig Csente Máté tolmácsolta A múzsához című szöveget. A résztvevők mindhárom helyszínen elhelyezték az emlékezés koszorúit is.

A sétát követően került sor a központi megemlékezésre. Az ünneplők megkoszorúzták Berzsenyi Dániel, és a Soproni Nemes Magyar Társaságot alapító Kis János, a gimnázium homlokzatát díszítő emléktábláját, egyaránt fejet hajtva a két licista öregdiák, a 250 éve született költő és irodalmi felfedezője, a későbbi evangélikus szuperintendens előtt. Berzsenyi Magányosság című versét Földesi Bendegúz János szavalta el. Koszorút helyezett el a Líceum részéről Tölli Balázs igazgató, a Diákszövetség képviseletében Krisch András elnök, Kiss Dávid alelnök és Honti Szilvia titkár, a Soproni Evangélikus Egyházmegye vezetője, Varga Tamás esperes, valamint Kis szülőfaluja, Rábaszentandrás gyülekezetének nevében Balázs László.

Kortárs költők és irodalomtudósok, egykori és jelenlegi licisták találkozása

A díszteremben dr. Simon Attila líceumi iskolalelkész áhítatával vette kezdetét a gálaünnepély. „Hogyan lehet az ember szabad, ha állandóan a szabadság illúziójának rabja?" – tette fel a kérdést, majd Berzsenyi Fohászkodás című versét idézve bizonyította, hogy a költő posztumusz jelest érdemel hittanból: „Isten! kit a bölcs lángesze fel nem ér,/ Csak titkon érző lelke ohajtva sejt”.

Farkas Péter líceumi diák Claude Debussy Arabesque no.1. című zongoradarabját adta elő, rendezvénysorozat házigazdái és szervezői köszöntötték a résztvevőket.

Tölli Balázs, a Líceum igazgatója elmondta, két irodalmár öregdiák, Pataky Adrienn és Kiss Dávid az egyik LíceumFestre visszatérve találkozott, ekkor körvonalazódott először a közelgő Berzsenyi-évforduló közös megünneplésének koncepciója. Hamar egyértelművé vált: a kortárs költészet és az irodalomelmélet, a Berzsenyi-kutatás találkozását is jelentheti ez a jubileum. Az iskolával való közös tervezés során fontos szempont volt az is, hogy a nagyszabású programsorozatban szerepet kapjanak a legfiatalabbak, azaz a jelenlegi tanulók. A Líceum diákjai szavaltak és zenéltek is. Ahogy Tölli Balázs fogalmazott: „a gála és a másnapi konferencia résztvevői Berzsenyiben tudtak találkozni".

Krisch András történész, a Soproni Líceumi Diákszövetség elnöke, a Soproni Evangélikus Gyűjtemények vezetője köszöntőjében feltette a kérdést: vajon mit látna Berzsenyi, ha ma, 2026-ban belépne a terembe? A választ is megadta: „Elcsodálkozna azon, hogy mindannyiunk zsebében ott lapul egy mobiltelefon. Talán azon is meglepődne, hogy róla beszélgetünk egy olyan iskolában, amelynek egykor maga is diákja volt, és amely ma az ő nevét viseli. Azon viszont valószínűleg nem lepődne meg, hogy a mai diákok is ugyanúgy küzdenek a tantárgyakkal, ahogyan egykor ő, csak éppen most néhányan talán éppen egy Berzsenyi-vers értelmezésével birkóznak. Fontos, hogy 2026-ban ne csupán arra a Berzsenyire emlékezzünk, akit egy szobor vagy egy emléktábla idéz meg. Gondoljunk arra a fiatalemberre, arra a diáktársunkra, aki itt tanult és formálódott. Arra a sokszor nehezen kezelhető, olykor csintalan diákra, aki sokat kapott iskolájától és Sopron városától, s aki innen indulva vált a magyar irodalom egyik legnagyobb költőjévé”.

Egyházi Anna, a Líceumi Ifjúsági Diákszövetség, azaz a diákönkormányzat elnöke a mai diákok nevében szólt: „Számunkra különösen fontos a Líceum öröksége és Berzsenyi szellemisége, mert ez emlékeztet bennünket arra, hogy az iskola nemcsak tudást ad, hanem formál is bennünket. Arra tanít, hogy gondolkodjunk, kérdezzünk, legyen véleményünk, és közben figyeljünk egymásra is. Egy olyan világban, ahol minden nagyon gyorsan változik, különösen értékes, hogy vannak hagyományok és közösségek, amelyekhez kapcsolódhatunk. Amikor ilyen alkalmakon találkozunk az öregdiákokkal, érezhetővé válik, hogy ennek az iskolának lelke van".

Kiss Dávid, a jubileumi programsorozat koordinátora, politológus, költő, a Soproni Líceumi Diákszövetség alelnöke, az Oktatási Hivatal Elnöki Kabinetének főosztályvezetője ugyancsak kiemelte: „A hagyományok, értékek mindig is biztos alapot adtak számunkra a Líceumban, de az igazi iskola kritikus szemléletre is tanít. Arra, hogy érdemes megkérdőjelezni a legnagyobb igazságokat, megvizsgálni más, új szempontokat is. A Líceum nem csak, hogy engedett kérdéseket feltenni, de el is várta ezt tőlünk".

A szombati tanácskozás a legjobb szakemberek segítségével igyekezett friss szempontokkal gazdagítani a magyar irodalom meghatározó szerzőjének értelmezését, feltárva költészetének történeti beágyazottságát, valamint rámutatva az életmű hatástörténeti aspektusaira és jelenkori olvashatóságára - hangsúlyozta dr. Pataky Adrienn, az Irodalmi Magazin főszerkesztője. Külön megköszönte a rendezvényt koordináló Kiss Dávidnak az együttműködést; Tölli Balázs igazgatónak a helyszínt és a szívélyes fogadtatást, továbbá a bizalmat, hogy „szabad kezet” kaptak a szakmai szervezés tekintetében. Gratulált ahhoz is, hogy a Líceum számos jelenlegi diákját bevonta a rendezvénybe. A közösség ereje, a hagyományőrzés, a régi és az új közötti kontinuitás ebben is megmutatkozott - emelte ki dr. Pataky Adrienn.

A köszöntők után újra a muzsika kapott szerepet; Georg Goltermann La Foi című művét Farkas Péter zongorán és Folcz Lili csellón adta elő.

Csaknem kétszáz költemény érkezett a verspályázatra

Berzsenyi Dániel születésének 250. évfordulója alkalmából nyílt, jeligés verspályázatot hirdetett a nagy költő egykori alma matere, a soproni Líceum és az öregdiák-szövetség. A téma szabadon választható volt, de kapcsolódnia kellett a természeti líra, kiemelten a tájköltészet hagyományaihoz, illetve az egyre aktuálisabb ökológiai, társadalomkritikai diskurzushoz.

A beérkezett 142 felnőtt és 50 középiskolás pályaművet a szervezők által felkért zsűri bírálta el, amelynek tagjai Lanczkor Gábor József Attila- és Füst Milán-díjas költő, az 1749.hu világirodalmi portál főszerkesztője, Górász Péter irodalmár, a Fiatal Írók Szövetségének társelnöke, Vincze Bence költő, a szombathelyi Életünk folyóirat főszerkesztője, valamint Kiss Dávid Makói Medáliák-díjas költő voltak.

A középiskolások kategóriájában harmadik helyezést ért el Karai Attila Kacagó Hiéna című verse, amit a gálán Földesi Bendegúz János licista szavalt el. A második helyezett Pastrovics Luca Lantos csolnakok című verse lett, amit Rogács Simon tolmácsolt az ünnepségen. A zsűri Borbély Petra Álmomban című versét értékelte a legjobbnak, a győztes költeményt Nagy Anna mondta el. A középiskolás kategória díjazottjait a zsűri részéről Górász Péter méltatta.

Mielőtt kiderült volna, hogy a felnőtt költők kategóriájában kik bizonyultak a legjobbaknak, Alan Manken, Colors of the Wind című szerzeményét a licista Varga Gabriella adta elő fuvolán.

A Berzsenyi Dániel születésének 250. évfordulójára kiírt verspályázat megmozgatta költőket, ez nemcsak a pályázatok számán látszott, hanem a minőségen is. És meg kell jegyezni, nemcsak a versírók voltak emelkedettek, a szavalók is. A felnőtt kategória harmadik helyezettje Mechiat Zina lett, Mélykék című versével, amit Hegedüs Levente adott elő. Második helyezést ért el Halmai Tamás „Perszephoné evangéliuma” című verse, amit Magyar Júlia tolmácsolt. A zsűri döntésének értelmében az első helyezettnek járó díjat Endrey-Nagy Ágoston kapta A szótlanok hármasoltára című verséért. A díjátadón Kocsis Adél szavalta el a művet. A zsűri kiemelt két további pályaművet is: negyedik helyezést ért el Szókovács Péter Daimón-zacskó című verse, ötödik helyezettként pedig Lágy Kornél Cash Out című alkotását hirdették ki. A felnőtt kategória legjobbjait Lanczkor Gábor zsűritag laudálta.

A díjátadó után végül fellépett a Children of Hermit líceumi zenekar, akik Berzsenyi újszerűen, rock köntösben megzenésített verseivel bizonyították, hogy a 250 éve született költő üzenetei ma is aktuálisak, sőt, jól „bírják” a XXI. századi zenei irányzatokat is.

A péntek este állófogadással ért véget az iskolaudvaron; a Café Berzsenyi lehetőséget adott a kötetlen beszélgetésre, a találkozás és a siker örömének közös megélésére is.

„A szent poézis néma hattyú"

Az Irodalmi Magazin, a Líceum és a Diákszövetség jubileumi konferenciája szombaton reggel kilenc órakor vette kezdetét a díszteremben.

Tölli Balázs igazgató kifejtette, milyen nem várt következményekkel járt, hogy az államosításkor Berzsenyi nevét vette fel az iskola. A negyvenes évek végén a kommunista hatalom talán nem is sejtette: az evangélikus egyházhoz erősen kötődő, fiatalon lázadó, mindig nyitott és szabadságszerető, tudománytisztelő Berzsenyi egész személyisége és munkássága üzenetértéket hordoz. Mégha ezt az üzenetet nem is értette mindenki.

Krisch András emberi oldalról közelítette meg a történelmet. Berzsenyi Dániel felfedezőjének, Kis Jánosnak igaz történetét idézte fel 1809-ből, a napóleoni háborúk idejéből: Kis János három éves kisfia belopózott a lelkészlakásban elszállásolt katonák szobájába. Mikor Kis bement érte, látta, hogy a fiú a tiszt ölében ül, az pedig a gyermek fejét simogatva ezt mondta az apának: „Ez ám az igazán jó keresztyén, nem az urak. A keresztyén vallás azt parancsolja, hogy ellenségeinket is szeressük, s ez, mint látjuk, szereti az ellenségeit is".

A tudományos tanácskozás résztvevői hasonló nyitottsággal fordultak egymás gondolatai felé. Fórizs Gergely, Tölli Balázs, Vaderna Gábor, Völgyesi Orsolya Pataky Adrienn moderálása mellett először is tisztázták, hogyan kapcsolódnak a Berzsenyi-kutatáshoz, az életmű népszerűsítéséhez, illetve a korszakkal kapcsolatos vizsgálatokhoz. Majd Berzsenyi Dániel életútjának, életművének áttekintésével és annak mai megítélésével folytatták a beszélgetést. Miért választotta a soproni Líceumot fia taníttatására a Berzsenyi család, és hogyan emlékszik vissza élete ezen időszakára maga a költő? Miként reagált az irodalmi élet és a pályatársak Berzsenyi verseire? Milyen szellemi áramlatok hatottak a nézeteire? Mit jelentett számára az antik hagyomány? Hogyan gyakorolt hatást Berzsenyi az őt követő írónemzedékre? Meg tudja-e szólítani, s mely művekkel Berzsenyi ma a fiatalokat? Számtalan kérdést beszéltek át és újakat is feltettek a kerekasztal-beszélgetés résztvevői. A szekciókban sokféle nézőpontból tekintették át a költő életútját, többek között a taníthatóság, az irodalomtörténet, a kéziratok kezelése szempontjából.

A Molnár Krisztina-vezette „Kapcsolatok és ars poetica” szekció előadásait Csekő Ernő, a Líceumi Műemlékkönyvtár munkatársa nyitotta meg, aki a gyűjteményben kutatható Berzsenyi-iratokról adott tájékoztatást, és bemutatta Berzsenyi kapcsolódásait is egykori alma materéhez. Z. Kovács Zoltán Berzsenyi Dániel alkotói önértelmezéseit ismertette, Fülöp Dorottya a költő és Dukai Takács Judit kapcsolatát tárta fel, előadásában választ keresve arra is, hogy Berzsenyi támogatása mennyiben járult hozzá Dukai Takács Judit irodalmi láthatóságához. Friss kutatási adatok és pedagógiai újdonságok ugyanúgy elhangzottak, mint helytörténeti kuriózumok. Az egyértelműen kiderült még a laikus hallgatóknak is: Berzsenyi a kánon része, művei, mondanivalója két évszázad elteltével is frissek, tartalmasak.

A délutáni előadások is sokat adtak hozzá a Berzsenyi-képhez. László Laura szekcióelnöklete mellett Onder Csaba picturáin keresztül mutatta be a költőt, Tóth Orsolya pedig a szerelem és a barátság jeleit kereste Berzsenyi költészetében. Deák Márton az idealizált antikvitás témájáról, Radnai Dániel a tájleíró metódusokról beszélt.

Az utolsó szekciót Aczél Gábor vezette, ennek keretében Szentpály Miklós három 20. századi Berzsenyi-olvasatról, Kamrás Orsolya pedig arról beszélt, hogyan lehet a mesterséges intelligenciát a Berzsenyi-tanítás szolgálatába állítani. Utolsóként a versek irodalomterápiás alkalmazását Molnár Krisztina mutatta be. Rengeteg új megközelítés, új információ hangzott el Füst Milán példaképéről, a költőről, akit Szerb Antal a legjobbnak tartott, s akinek példaképe Horatius volt, az alkotóról, akiről Németh László könyvet írt, s az emberről, aki fiait a Líceumba hozta taníttatni. A konferenciát Kiss Dávid összegző gondolatai zárták.

A konferencia visszanézhető ezeken a linkeken:

https://www.youtube.com/watch?v=OrXWedBg0bg

https://mail.google.com/mail/u/0/#inbox/FMfcgzQgMCgLBjcZbDqNxVtjFKqzcPMQ?projector=1

Összeültek az öregdiákok is

A konferencia végeztével a Soproni Líceumi Diákszövetség tartotta zártkörű közgyűlését, ahol az iskoláért és az öregdiákok összetartásért végzett több évtizedes, elkötelezett és áldozatos munkája elismeréskeént idén Horváth Edit, az iskola nyugalmazott tanára, könyvtárosa vehette át a szervezet Hűségérmét. A díj a három éve elhunyt Kutas László szobrászművész, öregdiák alkotása.

A közgyűlésen tisztújításra, az új Elnökség és a Felügyelőbizottság megválasztására is sor került: a szervezet élén Krisch Andrást Kiss Dávid eddigi alelnök váltja július 1-jével. A tanácskozás végeztével a résztvevők közösen megkoszorúzták a Líceum elhunyt tanárai és dr. Lampérth Gyula korábbi igazgató emléktábláját.

Berzsenyi lépteinek nyomában

Vasárnap is folytatódott a közös megemlékezés. Az evangélikus templomban ünnepi istentiszteleten vettek részt a Líceum közösségének tagjai. Somogyvári Flóra lelkész mellett Simon Attila iskolalelkész szolgált, Tölli Balázs és Kiss Dávid verssel, Krisch András igehirdetéssel vállalt szolgálatot. A zenei közreműködést a Children of Hermit líceumi zenekar biztosította, akik Berzsenyi megzenésített sorai által a templomban is szólni tudtak a költő ma emberéhez.

De megidézték Berzsenyit a jubileumi hétvége záróprogramján, a vasárnap délutáni sétán is, amit Krisch András vezetett, a szélesebb közönséget is végigkalauzolva Sopron utcáin, megmutatva azokat az épületeket, helyszíneket, amelyek a költő életéhez, soproni éveihez kötődnek.

A Líceum öregdiákjainak, diákjainak és munkatársainak rengeteg munkája volt a háromnapos programsorozatban. Az iskola részéről Tölli Balázs igazgató, a Diákszövetség részéről Kiss Dávid és Honti Szilvia öregdiákok különösen sokat tettek a rendezvény sikeréért. Köszönet jár Mastalír Márta és Krisch András, valamint minden segítő munkájáért. A díszítés Schmidel Bernadett tanárnőt és tanítványait dicséri, a versmondókat pedig Horváthné Barthi Anikó készítette fel.

Fotók: Varga Gabriella és Czimbal Gyula.