Háromszáz éve halt meg a Líceum jótevője, Telekesi Török István

A viszontagságos időkben is hitéhez rendületlenül hű nemes, Török István (Szécsény, 1666 - Vadosfa, 1722) árva gyermekként nőtt fel, miután szülei korán elhaltak, s a másfél éves Istvánt bátyjai, János és Ádám nevelték fel. Házi nevelők oktatták, mert abban az időben, az ellenreformáció idején, protestáns nyilvános iskoláink nem voltak. A soproni iskolát 1674-ben zárták be, a győri iskola jeles vezetőjét, Ács Mihályt pedig elűzték. A fiatal Török István tanítói voltak Perenyei Bálint lelkész, a kőszegi iskola korábbi vezetője, és a felsőmagyarországi Okolicsányi Menyhért.

A vallási üldöztetések miatt sokan hagyták el az evangélikus egyházat, a fiatal Török István azonban kitartott hite mellett és részt vett a Thököly Imre mellé állt csapatok harcában. Budavár visszavételét követően (1686) visszatért Vas megyei birtokára. Szolgálatot vállalt herceg Esterházy Pál nádor, Fraknó (Forchtenau) és Kismarton (Eisenstadt) urának katolikus udvarában, ám csak másfél esztendeig maradt szolgálatában. Vas vármegye főispánjának, gróf Erdődy Sándornak a házánál nevelői szolgálatot vállalt. Itt is csak rövid időt töltött, mert bátyjainak halálát követően hazaköltözött, hiszen ő lett a birtok örököse. Ettől kezdve jelentős szerepe volt Vas megyében, főleg Kemenesalján a protestáns köznemesség életében.

24 éves korában megnősült: 1690-ben feleségül vette a Győr megyei táblabíró, Komáromi István Kató nevű leányát. Felesége református vallású volt ugyan, de ez nem vert éket közéjük, mert mindketten elfogadták a másik hitgyakorlatát, családját és rokonságát. Három gyermekük született, ám a gyermekek közül csak az elsőszülött, Bálint maradt életben. A fiatal Török Bálintot a soproni országgyűlést követően (1681) újra megnyílt gimnáziumban tanították Líceumunk jeles tanárai, Fridelius János, Balogh György és Czenky Márton.

A haza és a vallás szabadságáért küzdő elkötelezett ember volt Török István, aki részt vállalt II. Rákóczi Ferenc nemzeti függetlenségért vívott harcában. Fegyvert fogott és felkelő sereget gyűjtött gróf Károlyi Sándor csapatai számára, sőt, ő maga még egy külön huszárezredet is toborzott a Rábaközből és a Szigetközből. Az ezred az ő nevét viselte, s ő volt csapatának ezredese is. Fontos szerepe volt a béketárgyalásra, a szécsényi országgyűlésre indult követek között, mert kormánytanácsosi tisztet töltött be a fejedelem mellett. A szenátusban Török István képviselte Dunántúl politikai és egyházi érdekeit.

A szabadságharc bukását követően – a szatmári békekötés értelmében - Rákóczi volt hívei életükre és javaikra amnesztiát kaptak. Így Török István és felesége ősi birtokukon élhettek tovább.

Lipót császár explanatióját (1701) követően az evangélikusok csak az artikuláris helyeken élhettek gyülekezeti életet. Elűzték a papokat, a tanítókat, elrabolták a templomokat és az iskolákat. Gyónni, prédikációt hallgatni, keresztelést tartani csak a messzi artikuláris helyeken lehetett (Vadosfa, Nemesdömölk - ma Celldömölk -, Nemescsó, Nemeskér), és Telekesi Török minden hitbuzgalmával és földesúri jogánál fogva sem biztosíthatott jobbágyainak szabad vallásgyakorlatot falvaikban ( Sobor, Egyed, Szentandrás - ma Rábaszentandrás). Saját házi kápolnájában tarthatott csak istentiszteleteket. Saját udvari papja Vázsonyi Márton, a Halleban tanult, később Győrött tanító, majd Vadosfán működő pap volt.

Telekesi Török István sok evangélikus papnak és tanárnak volt pártfogója. Támogatta Torkos András győri lelkészt, a jeles szónokot, írót, bibliafordítót, akit megbízott a majdan felette mondandó temetési beszéd megírásával is.

A tehetséges, tanulni vágyó fiatalokat is szép számmal támogatta Török István, elsősorban azokat, akik a soproni iskola diákjai lettek. Kastenholz András soproni evangélikus lelkész is támogatta a tanulni vágyó fiatalokat, és bővíteni kívánta a diákok ellátását lehetővé tévő tápintézetet. Támogatásért az evangélikus nemesség áldozatkészségéhez folyamodott. Török István volt az első, aki hat tanuló diáknak az ellátására vállalkozott. 1717-ben és 1719-ben 3000 forintot fizetett be egy alapítványba a szegény tanulók, valamint papok gyermekeinek segélyezésére. A hálás soproni diákok, ezt követően, évente hálaadó ünnepségeket rendeztek jótevőjük emlékezetére.

1721-22-ben még fontos szerepe volt Török Istvánnak a dunántúli egyházak sorsának intézésében. Tagja volt a pesti vallásügyi bizottmánynak, és a dunántúli protestánsok érdekeit ő képviselte. A katolikus és a protestáns képviselők nem tudtak megegyezésre jutni, a bizottmány határozatképtelenné vált, és Török István reményvesztetten, betegen tért haza Egyedre 1722 decemberében. Még a híres győri lelkészt és orvost, Csuzi Cseh János is hívatták ágyához, ám az ő gyógyszerei sem használtak, és 1722. december 26-án, 56 éves korában meghalt Telekesi Török István. A gyászszertartást a vadosfai artikuláris templomban tartották 1723. április 6-án. Temetésén a széles rokonság, a dunántúli nemesség jó része, és a jobbágyság is jelen volt. A nagy tömeg miatt a templom előtt szabad téren hangzottak el a gyászbeszédek, a nemesúr tetemét pedig a vadosfai artikuláris templomban, a számára külön készített sírboltban helyezték el.

A temető lelkész Torkos András győri lelkész volt, de jelen volt Tóth-Sipkovits János győri egyházmegyei alesperes, téti lelkész is.

A soproni iskolaigazgató, Hajnóczy Dániel diákjaival együtt ment el az iskola nagy jótevőjének temetésére.

Özvegye röviddel Török István után halt meg, s végrendeletében úgy a győri, mint a soproni iskola diákjainak, tanárainak és lelkészeinek is adományozott 2000 forintot.

Torkos András, a pietista lelkipásztor, a jeles prédikátor az evangélikusok nagy pártfogójának, Török Istvánnak a halálára írta a „Cédrusfának siralmas esete” című temetési beszédet, amely Lipcsében jelent meg 1723-ban.

Tóth-Stipkovits János Török felett mondott emlékbeszéde „Az Isten népének lakása az békességnek hajlékába” című pietista irat, amelyben elmondja, hogy a halotti prédikációk „nem annyira az meg holtakért, mint az élőkért tartattnak, hogy abból az élők tanuságot, intést a jóban, és vigasztalást vennének…”

Telekesi Török István temetésének 300. évfordulóján 2023. május 14-én Vadosfán emlékünnepség keretében elhangzik Szemerey János püspök igehirdetése, és dr. Harmati Béla László művészettörténeti előadása.

Dr. Szála Erzsébet