Hat éven át volt a szülői választmány elnöke, most elköszönt

Makk László 1990-ben érettségizett a Líceumban, majd háromgyermekes apukaként tért vissza iskolájába, hogy a szülői választmány elnökeként segítse alma materét. Hat év után most elköszön, de a szíve egy darabja itt marad.

- Mindig is szerettem a Líceumot. Közösségi ember voltam, és itt mindig jó volt a hangulat. Mondjuk tettem is róla... - nevet az emlékeken Makk László, aki 1986 és 1990 között koptatta a Berzsenyi padjait. Nagy szervező volt, úgy emlékszik, akkor is volt fordított nap, ő is volt diákelnök, és rendszeresen szerveztek diszkókat.
- Szívesen gondolok vissza a tanáraimra is, pedig volt köztük néhány kifejezetten szigorú ember. Akkor még nem tudtam, de később rájöttem, nekem tettek jót az időnkénti keménységükkel.
Makk László évekkel később a legidősebb, majd pedig a középső lányát is a Líceumba kísérte és örömmel vállalta a SZM-szülő, majd pedig a szülői választmány elnökének szerepét. Utóbbit hat éven át látta el, rengeteg időt és energiát fordítva arra, hogy a Líceum diákokkal, tanárokkal és szülőkkel alkosson egy kerek egészet.
- Alapvetően az volt a feladatom, hogy a szülők és az igazgató tanács közötti kommunikációt és kapcsolatot segítsem, de úgy érzem sok mindenben tudtam ezen kívül is támogatni az iskolát. A Berzsenyi működése rendkívül demokratikus, azt kell mondjam, nekem is örömet okozott, hogy részt vehettem egykori iskolám irányításában. Pedig ebben a hat évben voltak kemény helyzetek, hogy mást ne mondjak, például a pandémia, amikor egy teljesen váratlan és ismeretlen helyzetben kellett megoldani a problémákat, egy időben a tantermen kívüli oktatást is. Több mint hétszáz gyerek esetében azért ez nem olyan egyszerű ám, de a Líceum egy hétvége alatt zökkenőmentesen átállt - mondja lelkesen a leköszönő választmányi elnök. Érződik rajta, hogy kicsit fáj is a változás...



- Elballagott a lányom, már nem jár gyermekem a Líceumba és egyébként is kell a frissítés. Igen, most egy szál megint elszakad, de nem baj, mert van másik millió. Én a Líceumba mindig hazajövök, és ez ezután is így lesz - búcsúzik a volt elnök, aki utódjának és szülőtársainak is üzen:
- Szervezni kellene egy jó bált, mert az elmúlt években sajnos nem lehetett, márpedig jó az, ha a szülők és a tanárok ismerik egymást. Az emberi kapcsolatok nagyon fontosak, és ezekből építkezik az iskola is. A szülőknek pedig üzenem, hogy támogassák a tanárokat, mert a pedagógus olyan, mint az úri szabó: hozott anyagból dolgozik. A diákoknak legfőbb érdeke, hogy körülötte a felnőttek partnerei legyenek egymásnak is. De szerintem a Líceumban a legjobb helyen vannak a gyerekeik, mert ez az iskola nemcsak oktat, nevel is, és olyan szociális alapokat és kultúrát ad, ami egy életen át véd és felemel. Én csak tudom...