Hatvannégy éve érettségiztek, de minden évben visszatérnek
Az iskolához kötődés, a gimnáziumi évek alatt kialakult barátságok ereje évtizedek múltán sem csökken. Ez derült ki az 1961-ben érettségizett két osztály találkozóján. Ugyan mindig kicsit kevesebben, de minden évben találkoznak.
Hatvannégy éve érettségiztek. Néhányan már bottal a kezükben lépték át idei találkozójukra érkezve a Líceum kapuját, lassabban, megfontoltabban igyekeztek a társak felé, de meglátva egymást, ugyanaz a csillogás ragyogott fel a szemükben, mint amikor tizenévesként együtt találták ki kamaszos csínyjeiket. Jó gyerekek voltak, igyekvők, okosak, nem voltak nagy balhéik, de azért nekik is vannak történeteik... 1957 és 1961 között hordták a licisták bordó egyensapkáját, az A osztályban 31-en, a B-ben 14-en érettségiztek. Ennél sokkal többen kezdték, de nem mindenki bírta a színvonalat. Annak pedig nem is akármilyennek kellett lennie, mert az A-sok közül 29-en diplomáztak, s van köztük két akadémikus is, a B-sek közül pedig tizen végeztek egyetemet vagy főiskolát.
Évről évre kevesebben, de mindig megtartják az osztálytalálkozót. Azt mondják, szerették a Líceumot, s ma is örömmel ülnek be gimnáziumuk padjaiba. S még mindig van mit megbeszélniük, van egymásnak mondanivalójuk, s persze van, mire emlékezniük.
- Ez a kötődés fontos üzenet a jelen licistái felé is. Önök számára fontos az iskola és fontosak a társak, jó, ha a mai diákok is látják ezt és tanulnak belőle - köszöntötte a '61-ben érettségizett licistákat Tölli Balázs igazgató. Előkerültek a régi fotók, a fekete-fehér felvételek az egykori kirándulások emlékét idézték meg. Horváth Béla, Egyházi István, Gabrieli Gábor, Király János, Orbay László, Nagy Endre, Taschner József, Wappel Kálmán és a később érkezők percek alatt megfiatalodnak az emlékektől.
- Nehéz években voltunk gimnazisták, de hihetetlen jó tanáraink voltak. Többségük már az államosítás előtt is itt tanított, de persze nem mindenki. Az igazgató, Garai József például munkásőr egyenruhában, pisztollyal a derekán jött be az iskolába minden nap. De legendák egyengették az utunkat, mint például Prőhle Jenő vagy Kozák Lajos - mesélik az öregdiákok. Egyikük elkezd egy mondatot, a másik folytatja, a harmadik befejezi. Pedig nagy vetélkedés volt egykor az A és a B osztály között. Az egyik a reál tárgyakban volt erős, a másik a humánban, de a sport is kiemelkedő szerepet kapott. Kosárlabdában kiváló volt az évfolyam - dr. Orbay László több mint százszoros válogatott -, de súlylökésben és diszkoszvetésben is dobogósok voltak.
Az egykori A és B osztály tagjai talán ma is vetélkednek egymással, de egy nemes és nehéz versenyben. Eljönnek a Líceumba minden esztendőben szembenézni egykori önmagukkal. Ha elégedetten mennek haza, győztesek.
A hatvanegyben érettségizettek találkozóján egymásra figyelő győztesek ültek.
