"Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van"
Színvonalas műsort adott a Líceum diákjainak az 1956 októberében történtek felelevenítésével, a szabadságharcosok megjelenítésével Barlai Zsófia tanárnő osztálya, a 11.D.
"- Elegem van abból, hogy orosz katonák járkálnak az utcán!
- Kívánjuk a Szovjet csapatok kivonását Magyarországról!
- Elegem van abból, hogy mindig a Szovjetunió mondja meg mit csináljunk!
- Adják vissza Magyarország függetlenségét!
- Elegem van abból, hogy Rákosit kell éltetni minden gyűlésen!
- Töröljék el a személyi kultuszt!
- Elegem van, hogy úttörőnek kell lennem.
- Ne legyen kötelező az úttörő mozgalom!
- Elegem van abból, hogy nem láthatom a szüleimet, mert két éve kitelepítették őket a Hortobágyra.
- Nekem is a nagybátyámat elhurcolták az Ávósok kihallgatni, és évekig nem láthattam!
- Követeljük a politikai foglyok szabadon bocsátását!
- Elegem van abból, hogy nem járhatok templomba és az apukámat is folyton megverik az utcán!
- Szabad vallásgyakorlást mindenkinek!
- Még Nagy Imrét is eltávolították, pedig ő egészen használható miniszterelnöknek tűnt.
- Nagy Imrét vissza a kormányba!
- Hánynom kell a Rákosi címertől!
- Kívánjuk a Kossuth címer visszaállítását!
- És ne legyen kötelező oroszt tanulni!"
A részlet a 11.D osztály ünnepi műsorából származik. Barlai Zsófia tanárnő osztályának tagjai részben forradalmárokká váltak, hogy megmutassák a licistáknak, milyen volt 1956 Magyarországa, mit akart a nemzet és mit követeltek a fiatalok, milyen volt az a szabadságharc, amit csak a szovjet tankokkal tudott eltaposni az akkori hatalom.
Többek között Illyés Gyula, Egy mondat a zsarnokságról című versét is beépítették a 11.D-sek műsorukba; "... hol zsarnokság van,/ott zsarnokság van/nemcsak az ernyedetlen/tapsoló tenyerekben,/kürtben, az operában,/épp oly hazug-harsányan/zengő szoborkövekben/színekben, képteremben,/külön minden keretben,már az ecsetben...", és Tamási Lajos Piros a vér a pesti utcán című költeményét is elszavalták:
Piros a vér a pesti utcán, /munkások, ifjak vére ez,/piros a vér a pesti utcán,/belügyminiszter, kit lövetsz?
Az október 23-án kirobbanó forradalmat a november 4-én támadó szovjet hadsereg verte le. A nemzetközi felháborodás ellenére az oroszok Magyarországra újra rákényszerítették szovjet-típusú rendszerüket. A harcok során legalább 2.500-an vesztették életüket, a sebesültek száma 20.000 főre tehető. A megtorlástól félve körülbelül 200.000 ember hagyta el az országot, elveszítve hazájukat, családjukat. Kádár János, az ország új, oroszokat kiszolgáló vezetője, véres tisztogatást végzett az otthon maradottak között. 228 személyt kivégeztek, köztük a miniszterelnököt, Nagy Imrét is, a börtönbüntetéssel sújtottak száma 18.000 körül volt. A forradalmat a "fasiszta csőcselék randalírozásának" állították be, az eseményeket elhallgatták vagy hazugságokat terjesztettek róla. Az igazságot 1956-ról sokáig csak suttogva és félve lehetett kimondani - foglalták össze a műsor végén "híradós stílusban" a megtorlás éveit, hozzátéve: nem véletlen, hogy 1989-ben, mikor Magyarország visszanyerte függetlenségét, a köztársaság ünnepélyes kihirdetésének napjául október 23-át, a forradalom kezdőnapját választották.
A képekkel, zenével, gyertyákkal, jelmezekkel átélhetővé és érthetővé, sőt, torokszorítóvá tett műsort négyszer adták elő a felkészült diákok, hogy minden osztály láthassa. A megemlékezés végén mintha másképp szólt volna a Himnusz, amikor a díszteremben lévők együtt énekelték: Megbűnhődte már e nép /A múltat s jövendőt!
