Időutazás a felszalagozott 12.B-vel

A fizikai Nobel-díj átadására, a jövőbe és a múltba is elrepítette a 12.B szalagavatója vendégeit. Megható pillanatok és nagy kacagások helye volt péntek este a díszterem.

2052-ben kezdődött a 12.B szalagavatójának műsora: a Nobel-díj átadásán találkozik az egykori diák volt osztályfőnökével. A történet középpontjában az időgép áll, aminek működéséhez már csak egyetlen összetevő hiányzik. Ezt kell megkeresni térben és időben, s ezt tette a látványosan és hatásosan összeállított műsorában a 12.B osztály. A szalagavatójuk műsora igazi időutazás volt, a különböző korokat bemutató jelenetek pedig egyben líceumi tanárparódiák. Minden érintett magára ismert, a poénok ültek, s a taps sem maradt el. Végül az időgép hiányzó alkatrésze is előkerült, miután minden vendég kibontotta a széke alá helyezett külön ajándékot, egy kis csokoládét...


"Egy pillanatra megállunk az utolsó év rohanásában, visszatekintünk az eddig megtett útra, és elgondolkodunk azon, kik segítettek minket ezen az úton. Közben egy kicsit előre is nézhetünk: milyen kihívások várnak ránk a következő hónapokban, és kikre számíthatunk majd. Ez az este egy rövid megálló, egy lélegzetvételnyi idő, hogy észrevegyük és értékeljük a sikereinket, valamint hálásak legyünk a kapott támogatásért. Számunkra ezt jelenti a mai ünneplés" - mondta az osztály nevében Rácz Réka. Beszédében felelevenítette az érzést, milyen volt elképzelni ötödikben, hogy nyolc évet kell eltölteni a Líceum falai közt, s azt is megállapította, milyen gyorsan elszálltak ezek az évek.


"Ahogy közeledik a május, egyre jobban kikristályosodik, hogy sohasem volt rossz dolgunk itt, a Líceum falai között" - állapította meg Rácz Réka és osztálya nevében hangsúlyozta: "Önök jelentették és jelentik az értéket, az önök tartása és kitartása vezet minket".

"Köszönetet mondunk a több éves kitartó munkájukért. Néha talán még Önök sem gondolták, mennyire formálták gondolkodásunkat, és a világról alkotott képünket. De ami még ennél is fontosabb, hogy kritikus gondolkodásra neveltek, arra, hogy ne azért higgyünk el valamit, mert önök azt mondták vagy mert az újság azt írta, hanem azért, mert saját, tényeken alapuló tudásunk és tapasztalatunk alapján győződjünk meg a valóságról. Köszönjük eddigi munkájukat és szeretettel kérjük, hogy álljanak mellettünk gimnáziumi utunk utolsó hónapjaiban is! Reméljük, tudunk még mosolyt csalni arcukra az elkövetkezendő időszakban is" - zárta beszédét Rácz Réka.

A köszönet szavai után a közös éneklés alatt már előkerült néhány zsebkendő, de az osztályfőnök, Győre Henriette szavait már diák és tanár is csillogó szemmel hallgatta.


"Minden, mi él, az egyenlő soká él, / A százados fa s egynapos rovar. / Eszmél, örűl, szeret és elbukik, / Midőn napszámát s vágyait betölté. / Nem az idő halad: mi változunk, / Egy század, egy nap szinte egyre megy. / Ne félj, betöltöd célodat te is, / Csak azt ne hidd, hogy e sártestbe van / Szorítva az ember egyénisége" - idézte Madách sorait Az ember tragédiájából Győre Henriette, aki napra pontosan emlékezett: 2023. március 23-án, a 7. órában kérdezte meg az osztály, lenne-e az osztályfőnökük. (Korábbi osztályfőnökük Völker Anita tanárnő volt, akit ugyanúgy virágcsokorral köszöntöttek, mint Győre Henriettet.)

"Most megállunk egy kis időre és visszatekintünk. Egy utazás résztvevői vagyunk. Hogy milyen ez az utazás? Változatos – bár biztos, hogy nem én vagyok az idegenvezető, mert akkor nem kaptam volna azt a pólót tavaly a születésnapomon tőletek, aminek a hátán az a kérés van, hogy „Rosszalkodjatok már!” Gondolkodtam, hogy az osztály – vagyis ti – és az én viszonyom milyen is egymással. A „becsúszott gyerekekkel”, akik „káoszt és zűrzavart” hoztak magukkal. Ezek a ti szavaitok tavaly májusból. Ha mindenkinek ilyenek lesznek a becsúszott gyerekek, akkor senki ne féljen semmitől! Káosz és zűrzavar? Hol, mikor? Amikor mégis rosszalkodtatok? Amibe csak igazolatlan késések fértek bele? És vasárnap reggel beugrott, hogy milyenek vagyunk: olyanok, mint az édes és a savanyú… Külön-külön is jó, de együtt sokkal jobb!" - utalt egymásra találásukra az osztályfőnök.

Jellemző történetet is mesélt: "Budapesten megdicsért benneteket a villamoson egy úr. Odajött hozzám – tudjátok, ez nekem nem jó jel – , megkérdezte, én vagyok-e az osztályfőnök. Igenlő válaszom után tudakolta honnan jöttünk, majd elmondta, hogy ilyen osztállyal, akik úgy utaznak, ahogy illik, még nem találkozott. Ez a dicséret szól a szüleiteknek, nektek, és a Líceumnak is".

"A szemem előtt nőttetek fel, hiszen 13-15 évesen ismertelek meg titetek, most meg itt álltok – közel – nagykorúként" – folytatta Győr Henriette. "Az osztály fele 7. évfolyamos korában került a kezeim közé. Az első két év mindjárt olyan volt, mint senki másé ebben az életkorban: digitális oktatás három hónapon át, majd a következő évben hat hónapon át saját tanterem. A 27-es volt a ti birodalmatok. A maszk miatt jó ideig nem tudtam, kit hogy hívnak. Tudtam, hogy tanulnak, hogy érteni akarják a kémiát… Bízom abban, hogy a legjobbat hoztuk ki abból az időszakból. Aztán 2021-ben megalakult az osztály. Heti négy órát töltöttünk együtt, még mit sem sejtve a közös jövőről. Repültek a napok, hetek… Ti vagytok az egyetlen osztály az életemben, ahonnan nem csak egy országos versenyre kísértem diákokat. Budapest, Pécs, Debrecen… Köszönöm nektek!"

"Már csak pár hónapig tart a közös kalandunk. Összefonódott sorsunk, majd elkanyarodnak egymástól utaink. Ez az élet rendje. Mi a közös célunk? Az eredményes érettségi, aminek kapuján lassan bekopoghattok azzal, hogy „Készen állunk a megmérettetésre.” Mától maturandusok vagytok; avatandók, vizsgát tenni készülők, végzős diákok. Itt álltok egy osztályként, aminek tagjaiban van valami közös, ami most már szemmel láthatóvá is válik. Hogy mi ez? A bordó szalag, amelyen a második szám 2025. Vagyis egyszerre fejezitek be gimnáziumi tanulmányaitokat itt, a soproni Líceumban. Viseljétek büszkén a szalagot! A szalagot, ami elválaszt, leválaszt és mégis összeköt" - mondta többek között az osztályfőnök, aki még jó tanácsokkal látta el diákjait az utolsó hónapokra, majd a Legyőzhetetlen című filmben elhangzott mondatokat tette a képzeletbeli tarisznyákba:


„Néhányan talán úgy érezhettétek, hogy ez a nap sose fog eljönni. Néhányotoknak pedig lehet, hogy túl korán jött el. Talán most is azon tanakodtok, készen álltok-e arra, ami rátok vár. A válasz: igen. Ha rátok nézek, reményt látok a szemetekben. Egy új, ragyogó világot, melyben kivétel nélkül mindnyájatok számára van hely.”

- A közösség erejét mutatták meg - gratulált az osztálynak a műsorhoz Tölli Balázs igazgató, miután mindenki megkapta a líceumi éveit igazoló szalagját. - Találjanak majd maguknak ehhez hasonló közösséget. Persze nem fognak, de legalább próbálják meg! Közben képviseljék és adják tovább mindazt az értéket, amit itt megéltek - kérte végül Tölli Balázs.

A líceumi szalagavatók meghitt és vidám hagyományait folytatva a 12.B is pezsgős koccintásra hívta tanárait, majd finom falatok mellett tárgyalták ki tanárok, diákok közösen a szalagavató, a líceumi évek, s az élet nagy dolgait.