Igen, itt szabad nevetni az igazgató viccein
A kilencedikesek mujkódélutánján kiderült, mi minden történt már, s minden történhet még a Líceumban. A sok információ lefárasztotta az új diákokat, de aki figyelt, hamar hasznát vehette a tudásának.
A diákéletről, a hitéletről, arról mi választható és mi kötelező, a gazdag múltról, az izgalmas jelenről és az általuk is alakítandó jövőről is képet kaptak a kilencedik évfolyam új diákjai. Tölli Balázs igazgató őket is körbevezette az épületben és az udvaron. A humort sem nélkülöző előadásán az is kiderült, igen, a Líceumban lehet, szabad, néha kell is nevetni az igazgató úr viccein. Bár napokat is ki lehetne tölteni az iskolához fűződő történetekkel és adatokkal, itt most csak egy villanásnyit kaptak mindebből a mujkók - bár a délutáni melegben néhányuknak még ez is soknak tűnhetett.
A múlttal és az értékekkel való ismerkedés után tapasztalt licisták meséltek az évfolyam osztályainak. Kiderült, melyik tanár mit kér számon, kinél mire kell különösen figyelni, ki kéri a vázlatot nagyon pontosan és ki az, aki nem ismer pardont, ha témazáróról van szó. "Tanuljatok, és ne féljetek kérdezni!" Mi is szívesen segítünk" - ez a mondat mindegyik osztályban elhangzott különféle variációkban.
A délután másik felében már sokkal oldottabb hangulatban azokat a teszteket is kitöltötték a mujkók, amikből kiderült, mennyire figyeltek az igazgató előadására. Voltak, akik tudtak...
(Fotókat találtok még a mujkódélutánokról a LIDISZ Facebook-oldalán is.)