Kalandvágyó cserediák
Magyarországot választotta Amara Grace Willneff a YFU cserediákprogramban, a befogadó családja miatt pedig Sopronba, azon belül a Líceumba került. A 16 éves német-kanadai állampolgárságú lány igazi licistává vált, még az épületben sem téved el.
Nagy bátorságra és kalandvágyra vall, ha valaki tizenhat évesen tíz hónapra egy olyan országot választ átmeneti otthonául, ahol korábban soha nem járt, nincs ott sem rokona, sem ismerőse. Amara Grace Willneff amikor szüleivel elolvasta a YFU (Youth For Understanding) nemzetközi diákcsere-hálózat tájékoztató levelét, úgy döntött, mivel úgyis végez németországi iskolájában és másikba menne, ad magának egy évet, hogy új tapasztalatokat szerezzen. A program olyan országokat kínált fel, ahol hasonló tantárgyakat oktatnak, mint hazájában, s amikor utánanézett a részleteknek, Magyarország mellett döntött.
- Azt írták a magyar iskolákról, hogy nagy hangsúlyt fektetnek az egyéni fejlesztésekre. Ez nekem nagyon megtetszett. Azt már a YFU intézte, hogy megfelelő befogadó családot találjanak nekem. A Sopronbánfalván élő Bausz családnak köszönhetem, hogy végül Sopronba és a Líceumba kerültem - meséli a mindig mosolygó Amara. Augusztusban egy felkészítő tábor után érkezett a városba, úgy, hogy egy szót sem tudott magyarul. Most már többet felismer, szorgalmasan jegyzetel még magyar irodalom órán is.
- A 11.C osztály nagyon barátságosan fogadott, támogatóak és úgy érzem, sokan kifejezetten törekednek arra, hogy jól érezzem magam köztük. Ezt nagyra értékelem, és igazán jól is érzem magam a közösségben - hangsúlyozza a cserediák. Bár Amara talpraesett, ügyes lány, amiben segítségre szorul, abban a befogadó családja mellett számíthat Pete-Pikóné Horváth Gyöngyi osztályfőnökre is.
- Nagyon jó helyre kerültem! A befogadó családomnál kaptam egy kisöcsit, Bendegúz most nyolc éves, sokat még nem tud németül, én meg magyarul nem beszélek egyelőre, de ez egyrészt nem okoz problémát, másrészt ez majd megváltozik. A szülei engem is bevonnak az életükbe, a programjaikba, otthon érezhetem magam náluk. Suliba busszal jövök vagy biciklivel, és nagyon tetszik az iskolaépület is. Bár az elején nehezen tájékozódtam a folyosókon - árulja el Amara, de ezzel senkit nem lep meg.
Ami viszont őt meglepte, az az, hogy a fiúk kinyitják előtte az ajtót, udvariasak és segítőkészek, no és hogy milyen gyakran esznek a magyarok húst. De ez csupa pozitívum!
Amara számára ez a tanév életreszóló kaland, amiben saját magáról is sok mindent megtudhat. A program szabályai alapján a családjával nem találkozhat tíz hónapon át, csak levélben és telefonon tarthatják a kapcsolatot. Ugyanez igaz a barátaira is, de erről azt mondja, az igaz kapcsolatoknak ki kell bírniuk ennél többet is.
Amara Grace Willneff a németországi Weilheimből, egy bajor kisvárosból érkezett. Édesanyja kanadai, édesapja német állampolgár, van egy 13 éves öccse és egy Lubi névre hallgató cicája. Weilheimi iskolájában aktív diákéletet élt, volt diákelnök, osztálytitkár és a Vöröskereszt ifjúsági önkéntese is. Most a Líceumban figyel meg alaposan mindent, hogy tapasztalataival gazdagítsa önmagát.