Karácsony imája a szeretetért

"Ahogyan Krisztus testet ölt és közösséget hív magához, úgy a mi személyes hitünk is a közösségünkben kell, hogy testet öltsön. Nem lehet személyes, kiforrott hite annak, aki közömbös a másik iránt, vagy megveti, gyűlöli, bármilyen sérelem is érte. Nem felnőtt a hite annak, aki előítéletekkel vagy gyűlölettel van tele más emberek iránt. Nem felnőtt a hite annak, aki a másikban ellenséget keres és talál! A felnőtt hit hívja a másikat Krisztushoz, neki is helyet kínál a saját életében. A felnőtt hit értékeli, hogy nincs egyedül és keresi a másik embert... - mondta többek között beszédében a karácsonyi istentiszteleten dr. Simon Attila iskolalelkész. Rajta kívül sokan szolgáltak az év utolsó templomi, líceumi alkalmán: Bősze Veronika lelkész az oltár előtt, Farkas Péter az orgonánál, a Líceum Akusztik és Haris-Biczó Lilla a hangszerek mögött, valamint a 12.D, akik a karácsony lényegét jelmezes jelenetekkel is megmutatták.

Barlai Zsófia tanárnő osztálya az időutazás első élőképében azt a karácsonyt mutatta meg, amelyikben az emberek türelmetlenek, és vásárolni rohannak. De van köztük, aki figyelmeztet: az igazi ünnep a szeretetről, az összetartozásról, a békességről szól. És még ennél is többről...

"A hit Istenben nem csupán azt jelenti, hogy elhisszük vagy elfogadjuk Isten létezését, hanem sokkal inkább egy mély, személyes kapcsolatot, amely bizalmon alapul. Ez a bizalom nem pusztán egy elméleti godolat, hanem egy olyan tapasztalati élmény, ami akkor jön létre, amikor az ember valóban megnyílik Isten előtt, s megtapasztalja az Ő jelenlétét..." - hangzott el a jelenetben.

A második élőkép is sokatmondó volt: háború elől menekülő család karácsonyát adták elő a szereplők. Az ünnep egyszerű és szegényes, de az arcokon ott a remény. "Az ünnep nem a körülményektől függ, hanem attól, hogy az emberek miként tartják életben a reményt - foglalta össze az üzenetet a narrátor.

A harmadik jelenet a reformáció korát idézte meg, Luther állt az oltár előtt. Az időutazó pedig társainak magyarázza: "Luther szavai olyan erővel hatnak , hogy nemcsak vallási mozgalomról van szó, hanem egy új világ teremtéséről. A hit nemcsak a templomok falai között él, hanem az emberek szívében, és minden élethelyzetben megjelenhet. Főleg karácsonykor..."

A következő élőképben középkori apácák ünnepeltek egyszerűen, csendesen. A karácsony számukra nem a fények és a külső pompa ideje, hanem a mély, csendes öröm pillanata. Az utolsó, ötödik jelenetben pedig a betlehemi jászolt állták körül a szereplők. "Mert Isten úgy szerette a világot, hogy elküldte egyetlen fiát, nem ítélni, hanem megenteni minket, a mi üdvösségünkért, a bűneink bocsánatára. Ez a szeretet legtisztább kifejezése. A karácsony nem az ajándékokról szól, hanem a szeretetről, arról, hogy Isten született értünk emberként, és meghalt értünk emberként. Szóljon ez az ünnep a reményről amit nekünk adott, a hitről, amit Istenbe vethetünk, a békességről, amit ránk hagyott és a szeretetről, amit megmutatott nekünk... - olvasta a jelenethez a narrátor.

A 12.D színvonalas műsora közben az adventi koszorún is felgyulladtak a lángok, majd a kezek is imádságra kulcsolódtak. A közös fohász és ének után néhány órára még mindenki visszatért az iskolába, ahol a kapu alatt meglepetés is várta a licistákat. Büki Bernadett tanárnő és csapata - tanárok és diákok egyaránt - karácsonyi dalokkal fogadta a belépőket. Külön öröm volt, hogy öregdiákok is visszatértek az alkalomra. A délelőtt gyorsan eltelt, az utolsó csengetésnél pedig kitört a téli szünet. A folyosókon, a kapu alatt ma több százszor hangzott fel: Áldott karácsonyt!