Karácsonyi fohász: nem a díszlet a lényeg
A kapualjban kórus várta a szünet előtti utolsó tanítási napon a licistákat, a tornateremben pedig istentiszteleten imádkozhattak a diákok és tanáraik azért, hogy a karácsony igazi üzenetét megéljük: Isten belépett az életünkbe, dolgunk van Vele.
- A karácsony lehet szép, meghitt családi ünnep - és remélem, hogy ilyen lesz. Lehet örömteli ajándékozás - kívánom, hogy az legyen. Lehet pihenés - bízzunk abban, hogy az lesz. De ennél sokkal több is lehet: ha megérzed, mit jelent, hogy mi már nem csak a díszleteket látjuk, hanem azt, hogy az ünnepnek mi magunk vagyunk a szereplői - mondta karácsonyi istentiszteleten Simon Attila iskolalelkész.
Az evangélikus templom felújítása miatt, rendhagyó módon a tornateremben tartotta meg a Líceum közössége a karácsonyi istentiszteletet, előbb az alsóbb, később a felsőbb évesek számára. A szünet előtti utolsó tanítási nap különleges volt, ezt már kora reggel érezni lehett, hiszen Büki Bernadett tanárnő és a 11.B katolikus hittanosai idén is felkészültek karácsonyi dalokból, és énekszóval várták a belépőket. Lehetett csatlakozni is. A zenei megerősítés a tornateremben is folytatódott, hiszen az istentiszteleteken zenei szolgálatot vállalt a Líceum Acoustic és a Líceum Ifjúsági Zenekara is.
Az énekek mellett az imáké volt a főszerep az istentiszteleten.
- Sokszor úton vagyunk, céllal, tervekkel, elképzelésekkel, és közben nem vesszük észre, hogy Te már ott állsz előttünk az úton. Bocsásd meg, amikor nem látunk, amikor akadálynak hisszük a Te irgalmadat. Kérünk, nyisd meg a szemünket! Nem arra, hogy mindent értsünk, hanem arra, hogy észrevegyük: dolgunk van Veled. Köszönjük, hogy nem maradtál kívül, hogy nem csak jeleket küldtél, hanem beléptél az életünkbe. Testté lettél, közel jöttél. Ezzel eldöntötted, hogy az életünk nem marad érintetlen. Köszönjük, hogy karácsony estéjén sem a díszlet a lényeg, hanem a helyünk a történetben. Hiszen nem nézőknek hívtál meg bennünket, hanem résztvevőknek - mondta fohászában az iskolalelkész.
