Két nap Schindler listájának nyomában
Krakkóba és Auschwitzba utazott két busznyi licista az iskola történelem szakos tanárainak kíséretében. Több volt ez egyszerű utazásnál.
Auschwitzba nem azért kell elutazni, hogy az ember fia s lánya kiszörnyűlködje magát, hanem hogy megértse és bevésse: semmi nem menti fel a gyilkosokat. Az egykori haláltábort sem azért tartják fenn ma is - egyes részeit közel eredeti állapotban -, hogy az idelátogatók borzonghassanak, hanem hogy tanuljanak belőle, s hogy ne menjen feledésbe a nácizmus borzalma. Kilencven licista diák tanulta két napon át ezt a leckét és látszott: értik, átérzik a láger üzenetét.
Vódli Zsolt, a Centropa Alapítvány Szakmai Bizottsági tagja, Locsmándi Dániel igazgatóhelyettes és történelem szakos tanárkollégái segítették az utazókat abban, hogy összekapcsolják a látottakat a tanultakkal. Nemcsak az Auschwitz I. és Auschwitz II. Birkenau nevű haláltáborokban jártak - ahol cinikusan az Arbeit macht frei (A munka felszabadít) felirat olvasható ma is a kapu felett -, hanem a gyönyörű Krakkóban is. A történelmi város nemcsak hangulatos, történeteket is mesél. Akinek volt füle és szeme, annak megelevenedhettek a zsidó negyedben, a Kazimierz-ben tett sétán - a Schindler Listája című film egyes jeleneteit is forgatták itt -, az egykor itt élt emberek élete. Segített ebben a Galíciai Zsidó Múzeumban tett látogatás is.
Két nap a hétköznapokban gyorsan elrepül, de utazás közben, az új benyomások, élmények lelassítják az időt. Pláne, ha közösségben van az ember. Így történhetett, hogy a sok tervezett program mellé még séták, szabadprogramok, plázázás, fagyizás is fért. Aki ott volt, valószínűleg nem felejti azt a két napot.