Kezdők és profik adtak vért a Líceumban
Több mint húsz első véradó, tanárok, szülők és a segítésnek ezt a konkrét formáját fontosnak tartó soproniak adták vérüket a Líceumban, a Soproni Területi Vérellátó kihelyezett véradásán.
Az első alkalomra valószínűleg jól emlékszik minden véradó: a tűtől és az ismeretlentől való velünk született félelemre, a sok biztonsági kérdésre és a fehér köpenyesek kedves, bátorító mosolyára. Az idei líceumi véradáson a karjukat először nyújtó, 18. életévüket betöltött licisták mellett többszörös véradó felnőttek és rekordernek számító soproni is részt vett. Az emléklap az első véradóknak járt, a köszönet mindenkinek.
Jósvai Jázmin (12.D) első véradása előtt nem titkolta, rettenetesen izgul, ahogy mondani szokták, nem bírja a vért...
- Hacsak meglátom, elájulok. Mégis itt vagyok, mert fontosnak tartom a társadalmi felelősségvállalást, és Radasics Csaba tanár úr is ösztönzött. Velem jött az osztályból még négy diák, ők már tavaly átestek a tűzkeresztségen. Ez megnyugtat, bízom benne, én is túl fogom élni - mondta Jázmin, amíg a sorára várt. Spoiler: túlélte. Legyőzte a vértől való viszolygását, ösztönös félelmét és vért adott egy ismeretlennek, akinek szüksége van rá. Sőt, miután ájulás nélkül elhagyta az erre a délutánra véradó állomásként funkcionáló tornatermet megígérte: eljön jövőre is.
Szabó Rebekának (12.B) nem voltak kétségei afelől, hogy az iskolájában szervezett véradáson ott a helye.
- A nagypapám több mint ötvenszeres véradó. Most az ő példája áll előttem. Csak kicsit izgulok, de megbirkózom ezzel, nem lesz gond - mosolygott Rebeka, önmagát is bátorítva. (Persze, hogy nem volt gond!)
Andrik Artúr (11.C) is az először vért adó licisták táborát erősítette. "Szeretnék segíteni másokon. Édesanyám is rendszeres véradó, szeretnék én is az lenni. A tűszúrástól nem félek, szerintem nincs mitől tartanom" - osztotta meg érzéseit az iratok kitöltése közben Andor. Férfiasan állta a sarat, pontosabban adta a vérét, egészen biztosan jó véradó válik belőle.
Jó példák is álltak a licisták előtt. Kőhidi Péter, ha lehet ilyet írni, profi véradó: száznegyvenkilencedik alkalommal nyújtotta a karját.
- Nyugállományú baleseti helyszínelő vagyok, sok mindent láttam. Azt is, mennyire fontos a segítség. A vér életeket ment, sokszor fiatal életeket. Nekem van belőle, hát megosztom - foglalta össze a lényeget a sokszoros véradó.
