Legyetek erősek!

A hagyományoknak megfelelően, a Deák-kúti forrásnál tartotta ballagási ünnepségét a soproni Líceum. "Legyetek erősek!" - adott végső útravalót a kirepülő végzősöknek a gimnázium igazgatója.

2019-ben volt utoljára tavaszi ballagás a Deák-kúti forrásnál, most az időjárás is kegyes volt a végzős


osztályokhoz, családtagjaikhoz és a Líceum nagy közösségéhez. Verőfényes tavaszi napon verte fel a lővereki erdő csendjét a búcsúzók szava és éneke.


"Ez itt a Deák-kút, az ifjúság kútja, Ártatlan örömök örök, szent forrása, Üdítő vizéből emlékezés fakad, Percet értékelni tanít meg zsongása" - Traeger Ernő verse nyitotta meg a Csóka Andrea tanárnő által szervezett ünnepséget és a Takács Andrea tanárnő által összeállított ballagási műsort a fák alatt, ahol a Himnusz eléneklése után Hegedüs Csanád (9.A) szavalta Babits Mihály, Zsoltár gyermekhangra című versét. Dakhlaoui Emna (7.A) fuvolázott, majd Márkus Boróka mondta el Szabó T. Anna Útravaló című versét. Az ünnepi hangulat megteremtése után lépett a mikrofonhoz Sebestyén József Ádám (11.A), aki a tizenegyedik évfolyam nevében búcsúzott a maturandus társaktól.


- Nektek már nem kell több témazárót írnotok, sorban állnotok a szünetekben a büfé előtt... A pandémia sok közös élménytől megfosztott benneteket, de most legyetek hálásak azért, hogy a ballagásotok a hagyományoknak megfelelő lehet. Élvezzétek ki ezt a napot, rólatok szól, a tiétek! Mi most átvesszük a helyeteket, de pótolni nem tudunk titeket - mondta többek között Sebestyén József Ádám.

- A világban egyre rosszabb a helyzet, de nem kilátástalan. Legyetek ti azok, akiknek lesz bátorsága az igazságban hinni és a jót megcselekedni! - tett képletesen a ballagók tarisznyájába egy fontos kívánságot német nyelvű búcsúztató beszédében Domonkos Petra (11.C). Vargha Zita fuvolázott ezt követően, majd Grósz Vilmos Benjamin (11.A) tolmácsolta Reményik Sándor, Mi mindig búcsúzunk című versét.

"Elmegyek, elmegyek" - énekelte Vargha Kitti, mielőtt átadta a mikrofont a búcsúzó Baráth Ágnes Magdolnának (12.D).

- Gyámoltalan kismadarak voltunk, amikor a Líceumba kerültünk, de az iskola oltalmába vett bennünket, meleg fészket adott nekünk, segítette megerősödésünket, hogy most erősen, biztonságosan szárnyakat bonthassunk. Hálásan köszönjük a gyámolítást, a tudást, és a sok-sok jó pillanatot, amit itt kaptunk... A dolgozatok is a mi javunkat szolgálták, mégha ezt mi nem is így éltük meg... Most itt állunk a jövő kapujában, helyünkre majd mások kerülnek, de mi is megháláljuk majd az itt kapott sok jót - búcsúzott Baráth Ágnes Magdolna. A végzősök nevében köszönt el Kruse Fabian (12.C) is, németül mondva köszönetet tanáraiknak, Isten áldását kérve az iskolára, a helyükre álló évfolyamot pedig jó teljesítményre buzdította.


A Juventus Koncert Fúvószenekar rézfúvósainak játéka töltötte be a völgyet ezután, majd Tölli Balázs igazgató szólt a ballagókhoz:

- Önök azok, kedves ballagók, akik ismét megélhetik a matura előtti pillanatok örömét itt a Deák-kútnál, de önök azok is, akik az elmúlt nehezebb esztendőket megélve másféle hangokat is kihallhatnak itt a megtartó hagyományokról mesélő erdő csendjéből. Nehezített pályán, de hihetjük, nem a véletlen szülte akadályokkal értek el ide... Az egykor itt lobogó Deák-kúti Vármegye zászlaja köré az elmúlt évtizedekben számos végzős berzsenyis, licista gyűlt össze, akik ma sokat tesznek a közösségért... - kötötte össze a múltat a jelennel Tölli Balázs. Kitért arra is, hogy a ballagás napja egybeesik a magyar film napjával, s a végzősöket éppen egy olyan öregdiák vezeti be a diákszövetségbe, aki amellett, hogy megbecsült háziorvosa Sopronnak, filmes is, aki bekötötte városunkat a filmes vérkeringésbe is.


 - A diákhagyományok ezt a helyet a szabad, önállóan és felelősen gondolkodó fiatalok által emelték szimbólummá. Ha csupán annyit tesznek majd, hogy a közelebbi vagy a távolabbi jövőben fontos döntéseik előtt ez eszükbe jut, már eleget tettek; hiszem, hogy akkor sem a felejtés, sem a közöny nem bizonyult erősebbnek önöknél. Legyetek erősek! - kéri vagy inti Pál apostol a korintusiakat. Így teszek most én is, kérve, hogy erőt bátran merítsenek mindabból, amit a Líceum falai közt, s most itt az erdőben, a forrásnál megélhettek. Isten áldása legyen az útjukon! - búcsúzott a Líceum igazgatója.

A hagyományokhoz híven ezek után a búcsúzó licisták nevében Rad Maryam kötötte fel az iskola zászlajára a szalagot, Vasvári Sára és Pál Patrik pedig átadták Egyed Mónikának és Németh Leventének.

- Ötven éve én is itt álltam nagy izgalomban, s azóta még többször is. Csak a fák nőttek meg az elmúlt évtizedek alatt, más nem változott - kezdte beszédét az ötven éve érettségizett dr. Kárpáti György, a már emlegetett háziorvos és fimes, aki elmesélte, milyen különös kapcsolat is fűzi még a Líceumhoz.


- Apám, dr. Kárpáti László biológiatanára volt az iskolának, ő alapította a biológia-kémia szakos tagozatot. Volt szerencsém nekem is ilyen osztályba járnom, s a gimnázium színvonalát is jelzi, hogy közösségünkből mindenki diplomás lett, ketten pedig pedagógusként tértek vissza az iskolába. Ide jártak a testvéreim is, a lányom is, és remélem itt fog tanulni az unokám is - osztotta meg gondolatait dr. Kárpáti György, aki a forrás jelmondatával búcsúzott: "Itt lobogott a Deákkuti Vármegye zászlaja egykor, Szelleme mostan is int, ifjú szeresd a hazát!”

A régi szokást elevenítette fel az is, amikor az öregdiák beszéde végén Pucsek Karolina ballagó diákkal ivott a serlegből, jelképezve a líceumi nemzedékek összetartását. A tiszta forrást helyettesítő vízzel koccintottak jövőjükre a ballagók is, akik utoljára állták körbe a Deák-kutat míg szólt a Szózat és az Il Silenció. Az iskolába visszatérve már osztályuktól búcsúztak, majd családjaikkal ünnepelhették gimnáziumi éveik végét.


Hétfőtől újabb fontos eseménysorozat kezdődik az életükben.