LíceumFest: a művészet ünnepe

Egyetlen baj volt a LíceumFesttel: hogy az ember nem lehetett ott mindenütt. A felsőbb éveseknek szóló első napon választani kellett a zene, a festészet, a költészet között. Jász Attila - művésznevén Csendes Toll - egy igazi indián rezzenéstelen arcával érkezett, de mosolyogva távozott. Kardos-Horváth János tényleg elhozta a gitárját és hála Istennek használta is. Sárdy Barbara a próbababát is megtanítaná énekelni, a licisták nem okoztak neki nehézségeket. Szénási Ferenc, alias Széna, a soproni karikaturista, nyilvánvalóan rajzaival nevettetett. Gáspárdy Tibor festőművész pedig elbűvölte hallgatóságát, nemcsak képeivel, hanem ahogy a színekről és az alkotásain szereplő városról mesélni tud.

Három költő - Kiss Dávid, Szabados Attila, Nagy Benedek Máté - ült szemben két osztálynyi diákkal - ez is ritka, áldott állapot. Egyikük szinte egyidős a hallgatósággal, de a másik kettő is alig idősebb. Meséltek, szavaltak, s aki nem süket, az rájöhetett: a vers örök. Legyőzi a Facebookot, a közömböst, a valótlant. Költők mindig voltak, vannak és lesznek. A Líceumban biztosan.

Komáromi Sándor két napon át varázsolt színházat a semmiből, de a dráma születése ezúttal több mosollyal járt. Dr. Barta Zsolt utazásra vitte hallgatóságát, olyan történetekkel érkezve, amiről tán még az útikönyvek sem írnak. Varga Vencel nem csak beszélt a slam poetry műfajáról, meg is mutatta milyen a költészet, ha csakis szóban és élőben hatásos. Józsa Dávid pedig a műemlékvédelemről, az építészet művészetéről tartott előadást és válaszolt a felkészült diákok kérdéseire.

A kémia és a képzőművészet házasságából batikolt köpenyek és vásznak készültek, Győre Henriette és Schmidel Bernadett tanárnők nemcsak a színek világába kalauzolták a festékes edények fölött a licistákat, a kémiai hatásokról sem feledkeztek meg. És volt film is! A forró (hangulatú) D2-es teremben Richly András tanár úr választotta a Good Will Hunting című alkotást, Robin Williams-al a főszerepben.

Talán vele kellett volna kezdeni a tudósítást, de a végére került a csattanó. Mert azért az mégsem hétköznapi, ha Kossuth-díjas író-költő ül be a Líceum osztálytermébe, s fesztelenül mesél a diákoknak életéről, gyermekkora Sopronáról, a versek születéséről, miközben időnként fel-felnéz a falon lógó tablóra, ahonnan 18 éves fia mosolyog le rá. Rakovszky Zsuzsa szerint a vers attól jó, ha a szavak, sorok ki tudják fejezni a költő személyiségét, a gyerekkor pedig azért is fontos, mert ennek a fokozott befogadásra képes kornak a benyomásait egy életen át hordozzuk kitörölhetetlenül. Megnyugtatta a magyar tanárokat is, szerinte ugyanis vannak bár emberek, akiknek az olvasás létszükséglet - inkább a hajszárító műszaki leírása, mint olvasnivaló nélkül maradni - de nem vagyunk egyformák. Nem a könyv az egyetlen út, de aki ezt választja, sosem bánja meg...

A LíceumFest második napja az alsóbb évfolyamoknak szólt. Sajnos Varró Dániel megbetegedett, de a beugró csapat - a soproni színitanodás Széplaki Márk, Hegedüs Levente, Bóna Sára, Laborczy Sára, Kovács Dorka, Papp Georgina és Takács Kevin - nem hagytak hiányérzetet a nézőkben. Sárdy Barbara és Komáromi Sándor fáradhatatlanul folytatták művészetpedagógiai küldetésüket, a Pendelyes ifjú táncosai - Élő-Tama Bíborka, Farkas Hanna, Tímár Balázs, Tóth Géza - pedig olyan hangulatot teremtettek az emeleti tornateremben, hogy rezegtek a falak. Mindenki táncolt.

"Most még nem tűnik nagy dolognak, de majd ha visszanézzük a képeket és lesz időnk belegondolni abba, hogy mi is történt, szerintem egyértelműen büszkék leszünk egymásra. Az biztos, hogy mi is rengeteg mindent tanultunk, rendkívül hálásak vagyunk mindenkinek - tanároknak, igazgatóhelyetteseknek, osztálytársaknak, diákoknak, akik segítettek nekünk! És persze külön köszönet Igazgató Úrnak a támogatásért, szervezésért, ötletekért!" - összegzett Juhász Berta, a LíceumFest egyik motorja, ötletgazdája és szervezője. Társa, Barta Naomi is azt sajnálja, hogy nem tudott minden programom teljesen részt venni.

"Körbejárván, akárhová benéztünk, mindegyik program érdekes és színes volt. Aktivizálták magukat a diákok is több helyen, amit nagyon jó volt látni. Remélem, nem ez volt az utolsó LíceumFest, és lesz még lehetőségünk részt venni és pótolni a kimaradt programokat" - mondta Naomi.

Mindenki más is ebben reménykedik: lesz még fesztivál a Líceumban!

(Fotók még a BDEG Lidisz FB-oldalán!)