Líceumi kisokos

Egy helyen ami tudni érdemes - és illik tudni iskolánkról.

Magyarország második legrégebbi iskolája a soproni evangélikus Líceum, az ősi alma mater olyan diákokat képzett, mint Berzsenyi Dániel, Kis János vagy az itt érettségiző Sztehlo Gábor. A mai Líceum büszke a múltjára, őrzi hagyományait, ugyanakkor a XXI. század kihívásaira is gyors és előremutató válaszokat ad. 

A középkor végi Magyarországon Sopron egyike volt annak a kilenc városnak, amely 1440 és 1514 között több mint száz fiát küldte külföldi egyetemekre. A világot járt, felvilágosult és művelt ifjak hazahozták tapasztalataikat, s ennek is köszönhető, hogy hazánk mai területének városai közül a reformáció éppen Sopront érintette meg legelsőként. Ez az iskolai oktatásban is éreztette hatását.

A plébániai iskola 1553-ban végleg kikerült a katolikus egyház gyámsága alól, s az evangélikusokból álló városi tanács vonta felügyelete alá, amely főúri patrónusok nélkül, egymaga szervezte meg az új, protestáns szellemiségű iskoláját. Több adat is bizonyítja, hogy 1557-ben Hummel Kristóf polgármester támogatásával, annak telkén, a mai belváros szélén, az egykori „kövezeten" új, latin iskola épült, megelőzve még a város evangélikus gyülekezetének megalakulását is. A soproni Líceum tehát 1557 óta tanítja, neveli a fiatalokat, olyan tapasztalatot és tudást halmozva fel, ami egyedülállóvá teszi a tágabb régióban.

Az iskola számára a fejlődés lehetősége már a kezdeti időkben is adott volt. Dr. Lackner Kristóf, Sopron nagyhírű polgármestere (1571-1631) arra törekedett, hogy akár távoli vidékek kiváló tanárait is megnyerje a Líceum számára. Ő maga is írt iskoladrámákat, sűrűn látogatta az iskolát, és Leges scholasticae (Iskolai törvények) címen rendtartást adott ki a licisták számára. Ennek is köszönhető, hogy a XVII. század első felében jelentősen megnövekedett az iskola hallgatóinak létszáma.

A XVII. század 60-as éveiben már két virágzó evangélikus gimnáziuma volt Sopronnak, a verseny pedig tovább fokozta az oktatás minőségét. A Wesselényi-féle összeesküvés felszámolása és megbosszulása után az ellenreformáció ugyan csaknem minden joguktól megfosztotta az evangélikusokat, iskoláikat is be kellett zárniuk, de a gyászévtized után a prédikátorok és tanítók visszatértek Sopronba. Az evangélikusok 1682. július 9-én újra megnyithatták az iskola kapuit, mégpedig az addigi magyar gimnázium épületében, ott, ahol a Líceum - kibővítve és korszerűsítve - ma is működik. A következő századok líceumi történetében a diákok és a tanárok között is találunk olyan neveket, akikre egyenként is rendkívül büszkék vagyunk, összességében pedig az erős várat jelentik, a Líceum megtartó falait.

1948-ban a Líceumot is államosították, de a szocializmus évtizedei alatt is hűséggel szolgálta az oktatás, a diákok kiművelésének ügyét. Iskolánk 1991-től újra a Magyarországi Evangélikus Egyház oktatási intézménye. Hivatalos neve ekkor Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) lett, működtetési joga a magyar államtól az Északi Evangélikus Egyházkerületre, illetve a Magyarországi Evangélikus Egyházra szállt át. Az egyház az ősi hagyományok jegyében s korunk új kihívásaival szembenézve vállalta és vállalja, hogy olyan iskolát teremt és tart fenn, amely tradícióira alapozottan, a régmúlthoz hasonlóan, diákjait Isten félelmében, erkölcsben erősítve, evangélikus szellemben neveli és oktatja kultúrára, tudományra, e nemzet gyarapítására. Továbbra is, mint ahogy évszázadokkal ezelőtt is, küldetésünknek tartjuk a Sopron környéki vagy még távolabbi kistelepülések evangélikus gyülekezetei által hozzánk küldött tehetséges fiatalok nevelését, oktatását, számukra és természetesen más felekezetű tanulóink számára is a legkorszerűbb ismeretek átadását és a legidőállóbb értékrend iránti belső igény kialakítását.

Mindebben példaképeink elődeink, az itt tanult vagy itt tanított tudósok, írók, költők egész sora: Berzsenyi Dániel, Kis János, Döbrentei Gábor költők, Gombocz Endre botanikus, Gombocz Zoltán nyelvtudós, Zsirai Miklós nyelvész, Thirring Gusztáv földrajztudós, Vermes Miklós fizikus. Itt érettségizett a Kossuth-díjas művészettörténész, Csatkai Endre, itt tett vizsgát Sztehlo Gábor, a gyermekmentő Gaudiopolis létrehozója és Várszegi Asztrik is, aki főapát lett Pannonhalmán a Bencés Apátságban. A Líceum tanárai és a diákok generációi mind nagyon büszkék elődeikre, akiknek ma is tisztelettel őrzik emlékét, kinek papíron vagy könyvben, kinek a lelkekben vagy éppen kőbe vésve az iskola falán. Az itt tanultak pedig visszajárnak, s mind büszkén vallják: "Én a Líceum öregdiákja vagyok!" 

De nemcsak múltja van iskolánknak, hanem színes jelene és - bízunk benne - nagy jövője is. Ehhez minden lehetőségünk megvan, hiszen nálunk csak a falak öregek, a Líceum szelleme friss és mindig keresi az új és még újabb megoldásokat.  

Az egyik terület, amiben merünk nagyok lenni a nyelvtanítás. Az 5-8. évfolyamon heti három órában tanítunk angolt vagy németet, 9. évfolyamtól kezdődően pedig már két nyelvet választhatnak diákjaink. Angolt, németet, franciát vagy oroszt választhatnak, de van finn és latin szakos pedagógusunk is, akik örömmel vállalnak diákokat. Kivételes lehetőséget ad a nemzetiségi képzés: a tanterv része a C1 szintű nyelvvizsgára való készülés. Az itt szerzett tapasztalatok és készségek birtokában a külföldi egyetemi oktatás vagy munkavállalás sem jelenthet gondot, a négy vagy nyolc osztályos gimnáziumi képzésben a tantárgyak egy részét is németül tanulják a diákok. Ráadásul az iskola falain belül szerezhetnek nyelvvizsgákat. A Líceum a német nyelvű DSD I. és DSD II. illetve az angol nyelvű Cert vizsgarendszerek hivatalos vizsgahelye. Változatos diákcsere programokat is kínálunk Franciaországba, Lengyelországba, Oroszországba. 

Nálunk érték az irodalom, a zene, a történelem, a képzőművészet, a film is. Ezek megismerésére, közvetítésére is lehetőséget adunk, hiszen hagyományaink is erre köteleznek minket. Jelenleg is működik az 1790-ben alakult Magyar Társaság, a diákok irodalmi, művészeti önképző köre, aminek számos később híressé lett művész, tudós volt tagja. 

A Líceum zenei élete korábban is híres volt, de jelenleg is járnak hozzánk zenész diákok és többen folytatják tovább tanulmányaikat ezen a területen. Iskolánk kórusa, a számos rangos díjjal kitüntetett Rauch András Kórus örömmel fogadja a közös éneklés iránt elkötelezett diákokat. A mozgóképet kedvelők számára filmklubot szervezünk és szoros kapcsolatot tartunk az Elit Mozival, ahogy a Soproni Petőfi Színházzal is. Alapítványaink támogatásának köszönhetően diákjaink számára a színházbérlet ingyenes, a színészek rendszeres vendégei a Líceumnak rendkívüli tanórákon, közönségtalálkozókon. Célunk, hogy a kortárs művészekkel, köztük egykori diákjainkkal, felvegyék és tartsák a kapcsolatot a jelenleg hozzánk járók, hiszen közülük többen immár rendszeresen megjelennek alkotásaikkal a Soproni Füzetek című kulturális, művészeti folyóiratban. 

A Líceum nemcsak egyedülálló múltjáról híres, és nemcsak jó közösségi élete miatt vonzó, hanem azok is a legjobb helyre érkeznek, akiknek életében a tanulás mellett a sport is fontos. Számtalan bajnokot adott már a Líceum a világnak! Nálunk nagyon sok diák sportol; a legnagyobb létszámú közösség a kosarasoké, de járnak ide karatésok, teniszezők, vívók, triatlonosok, kerékpározók, úszók, focisták is. Közülük többen ráadásul kiemelkedő eredményeket értek és érnek el. Iskolánk büszkeségfalán évről évre gyűlnek a fényképek. 

A Líceum olyan műhely, ahol a jövő tudományaiban is jártasságot szerezhet a diák. A matematikát emelt óraszámban is lehet választani, iskolánk részt vesz a "Repülő iskola" programban és a Budapesti Műszaki Egyetem Tehetségforrás iskolája. A fizikát is lehet emelt óraszámban tanulni, ehhez kiválóan felszerelt, modern laboratóriumunk is van. A robotika szakkör pedig valóban a jövőre készíti fel érdeklődő diákjainkat. Nálunk megtanulhatják a honlapkészítést, elsajátíthatnak különböző programozási nyelveket, virtuális tantermeinkben pedig akkor is minőségi oktatást tudunk megvalósítani, ha az élet a digitális tanrendre kényszeríti az iskolát.  

Mindezeken túl, van a Líceumnak valamije, ami senki másnak nincs a régióban: egy olyan természettudományi laborja, ahol a diákok állnak fehér köpenyben a Bunsen égők fölött, s persze értő pedagógusok irányításával maguk is dolgozhatnak a lombikok és kémcsövek között. Az Öveges program keretében kialakított Gombocz Endre Természettudományi Labor fantasztikus lehetőségekhez juttatta elsősorban a Líceum diákjait, de az egész régiót is. A látványos órák nem klasszikus tananyagokat adnak át, hanem a kémia, a fizika, a biológia és a földrajz tudományterületeiről egy-egy téma összefüggéseire vezetnek rá. De nemcsak ebben egyedülálló a Líceum természettudományos oktatása. A kisebbek igazi kertben ismerkedhetnek világunk zöld lényeivel, a szakkörösök pedig nemcsak az ásót használják, hanem azt is, amit a Föld ad.  

- Van Forrás, ahonnan az életünket a saját gyönyörűségünkön túl a világ számára is hasznossá tehetjük, sőt, mi, keresztények, még azt is valljuk és hisszük, hogy a világ folytonos teremtésében nekünk is helyünk és szerepünk van - vallja Tölli Balázs, a soproni Líceum igazgatója.  

- Az ember egyrészt „homo ardearsurus” vagyis kíváncsi lény, másrészt pedig „homo palitor”, lelki-szellemi csavargó, aki rászorul arra, hogy irányt mutassanak neki. A tanítványi útra való lépés bátorságot kíván. Elindulni egy úton, amelyben én magam nem csak „olcsó néző” hanem aktív résztvevő vagyok, mindig energiabefektetéssel jár, és azzal, hogy merem a saját határaimat feszegetni. De a tanítványi lét azt is jelenti, hogy egymást építeni, és egymásból épülni tudunk. Hogy elfogadó szeretettel és nyitottsággal tudunk fordulni egymás felé. A bennünk lévő hiányosságoknak, oktalanságoknak van felfedezője, akire bátran támaszkodhatunk, és ha még ezen felül alázattal is tudunk tekinteni saját hiányosságainkra, akkor ez az alázat segíteni fog bennünket arra, hogy fejlődni akarjunk és tudjunk. A Líceumban azért dolgozunk, hogy ennek a tanítványságnak minél jobb legyen a végkifejlete: hogy helyt tudjunk állni a világban, a felnőtt életet nem valamiféle kínos teherként fogva fel, hanem boldog, felelősségteljes, kiteljesedett életet élve, sőt ezen a földi élet szabályszerűségein felülemelkedve is tudjunk szeretni, remélni és hinni.