Licisták lettek a mujkók

Hat osztály, megszámlálhatatlan ötlet, még több móka és kacagás, a végén pedig a legfontosabb, az eskü: "ünnepélyesen fogadom, hogy mindig hűséges licista leszek". Fergeteges mujkóavatót tartott a Líceumi Diákszövetség.

Az ofővel táncolni? Fekvőtámasz-pózban krémest enni? Énekelni és papírból ételeket kreálni? Igen! A mujkók és osztályfőnökeik előtt idén is ott tornyosultak a megoldásra váró feladatok. Nem volt könnyű, mégis mindenki jól szórakozott közben. A mujkóavatónak ráadásul nyertese is van, de kezdjük az elején!


A Líceum új diákjai a mujkók, akik akkor válnak az iskola teljes jogú polgáraivá, ha a mujkóavatón állják a sarat és leteszik az esküt. Ez történt csütörtökön délután, amikor a Lidisz szervezésében a tornaterem hol színház-, hol hangversenyteremmé változott, de volt táncterem és étterem is. A résztvevő osztályok korábban egy sorsoláson vettek részt, ahol kaptak egy Disney-filmcímet és egy országnevet. A kettőt kellett egy műsorban összehozniuk és bemutatniuk, ez volt az első feladat.


Az 5. A Micimackót és a francia konyhát jelenítette meg, amikor mindenkit meghívtak a pocakos medve születésnapjára. Az osztály tagjai ajándékot is vittek a torkos macinak, mindnyájan francia finomságokat, de ő csakis a méznek örült. Minden más a zsűri asztalán kötött ki. Locsmándi Dániel igazgatóhelyettes, Radasics Csaba tanár úr, Balogh András öregdiák, Rácz Réka Lidisz alelnök és Tornyossy Péter végzős licista voltak az ítészek, akiknek a pontozás komoly feladatot jelentett, de legalább éhesek nem maradtak. Az 5.A példáját mások is követték, így a finom falatok csak gyűltek a zsűri asztalán...


Az 5.B-sek Miki egérrel jártak Ausztriában, ezt tánccal és ételbemutatóval is elmesélték. Az angol nulladikosok olasz módra jelenítették meg a Jégvarázst , még havazott is közben és a pizza is megérkezett. A németes nulladikosok a Verdák című filmet magyar falatokkal és tánccal párosították, a 9. B pedig komplett színdarabot adott elő Aladdin Amerikájáról. (Közben a zsűri falatozott.) A 9.D-seknek Herkules és India jutott, az utolsó tál humusz felett Hadész és Herkules hívei csaptak össze.


A fergeteges bemutatók után újabb fordulók következtek: a kihagyhatatlan franciakrémes például, amit fekvőtámaszok kinyomása közben kellett az osztályt képviselő erős fiúknak gyorsan felfalniuk. Aki nem bírta, annak a zsűri is besegített. Papírból, barkácsalapanyagokból a kapott ország jelelmző ételeit is el kellet készíteni, és idén sem maradt el a tanár-diák tánc. Az osztályfőnököt kellett egy vállalkozó szellemű jelentkezőnek megtáncoltatnia, úgy, hogy félpercenként váltott a zene, mondjuk tangóról rap-re.


Új elem volt a smink-párbaj, amikor három fiú festette ki egy lány osztálytársuk arcát és készített frizurát. Kifutóra illő megoldások születtek. Lufikban elrejtett cetlik tartalmazták az utolsó feladatot: egy-egy népdal címe került elő a kipukkasztott léggömbökből, ezeket kellett eldalolni. És tudták! És szépen el is énekelték. (Közben a zsűri leküzdötte az utolsó falatokat.)

A jó hangulatú délután legizgalmasabb percei, azaz az eredményhirdetés előtt a mujkók letették az esküt:

"Ünnepélyesen fogadom, hogy mindig hűséges licista leszek; nem fogok órán enni és beszélgetni, nem fogok puskázni és a telefonom se kerül elő óra közben a pad alatt. A házi feladatot mindig időben lemásolom az osztálytársamról.

Fogadom, hogy önmagamhoz képest a legjobbat nyújtom iskolám hírnevéért!

Ígérem, hogy a végzős diákokat mindig előre engedem a mosdóban, a menzán és a büfében. Néha meg is hívom őket valamire.

Fogadom, hogy a Líceumnak mindig oszlopos diákja leszek!"


A résztvevők immár teljes jogú licistákként figyeltek Kiss Igorra, a Lidisz elnökére, a délután műsorvezetőjére, s várták, kihez kerül ebben a tanévben a trófea, a dicsőséget jelentő Mujkó maci. A 9.B örülhetett az első helyezésnek, második a 9.D, harmadik pedig az angol nulladik lett. De ez csak a hab volt a tortán (amit a zsűri megevett), mert a lényeg az együtt töltött idő volt, az osztályokat összekovácsoló feladatok, az egymásnak drukkolás és a sok-sok nevetés. Mindez együtt jelentette azt, hogy a Líceum közössége még nagyobb, még jobb lett.


(Sok-sok fotót találtok még a Lidisz Facebook-oldalán!)