Licisták nyerték a rendőrség pályázatát

Baráth Ágnes Magdolna irodalmi alkotásával, Kalmár István Nimród pedig rajzával lett kategóriagyőztes a Soproni Rendőrkapitányság pályázatán.


- Azokat a pályaműveket díjaztuk elsősorban, amik rávilágítottak arra: az állatok nemcsak cukik és kedvesek, hanem gondozásra szoruló élőlények, akikért gazdiként felelősséggel tartozunk - fogalmazott a díjátadón Rátz Roland, a Soproni Rendőrkapitányság bűnügyi osztályának vezetője. Nyolcvankét alkotás érkezett az állatok világnapjára kiírt pályázatra a Soproni Rendőrkapitányság postaládájába. Rajzok, versek, esszék, mesék, amiknek szerzői szüleik és testvéreik kíséretében büszkén fogtak kezet a díjakat átadó alezredessel és Babelláné Lukács Katalin rendőr őrnaggyal, aki levezényelte a különleges rendőrségi akciót.


Az irodalmi kategória győztesei fel is olvasták alkotásaikat, amikből sugárzott az állatok szeretete. A rajzok is ezt a gondoskodó ragaszkodást tükrözték. A pályázat elérte célját - nyugtázhatták a rendőrségen -, a kapitányság dísztermében ülők egészen biztosan felelős gazdik lesznek egész életükben.
Igaz ez Baráth Ágnes Magdolnára (12.d), aki a haszonállatok felelősség- és szeretetteljes tartásáról írt esszét, és Kalmár István Nimródra is, aki plakátszerű rajzával nyerte el a középiskolások kategóriájában az első helyezést.


Baráth Ágnes Magdolnától elkértük pályaművét is, íme:


Felelős állattartás
Ha szóba kerül a felelős állattartás, általában az emberek nagy része csak a
kiskedvencek tartására asszociál, pedig nem csak feléjük szükséges felelősséget vállalnunk,
hanem a haszonállataink felé is.
Róluk nem sokszor esik szó ilyen téren, mert a laikusok azt gondolhatják, hogy a
haszonállatokat úgyis csak levágni, táplálék gyanánt tartják. Én ezt a feltételezést
határozottan cáfolnám. A nagy telepeken valóban nem nagyon számítanak az állatok,
mint egyének. Az egyetlen fontos dolog, hogy életkörülményeik elfogadhatóak legyenek.
Azonban közel sem hasonló a helyzet a falusi haszonállattartásnál. Ebben az írásomban
ezt szeretném taglalni.
Sokan mondtak már kegyetlennek, mert levágjuk állatainkat húsukért, azonban ők
nem láthattak bele a mindennapokba. Nem látták, hogy nyáron naponta 3-4-szer voltam
kint friss vizet és gazt adni nekik. Nem látták, hogy amikor betegek voltak,
gondoskodtam róluk. Nem hallották, ahogy „beszélgettem” velük. Nem látták, amikor
magamhoz öleltem Őket és súgtam nekik: „annyira szeretlek!”. Kívülálló, laikus mindezt
nem tudhatja.
A haszonállattartással kapcsolatban az egy óriási tévhit, hogy az állat, csak azért,
mert haszonállat, máris nem érdemel annyi törődést, mint a többi.
A felelős állattartásba nem csak az tartozik bele, hogy a megfelelő
életkörülményeket biztosítjuk az állatoknak, hanem szeretnünk is KELL Őket. Bármilyen
állatot is tartunk. Meg kell tanulni úgy szeretni egy állatot, hogy utána el tudd engedni és
ne érezz lelkiismeretfurdalást a levágása miatt, hiszen remek életet biztosítottál neki.
Ezt sokan morbidnak tartják, de nem jobb az állatnak is, ha rövidke élete során is
szeretve van és érzi a törődést, még akkor is, ha születésétől kezdve a prédai szerepre van
szánva!? 


Ez itt pedig Kalmár István Nimród rajza: