Manninger Vilmos emlékezete

145 évvel ezelőtt született a magyar és a soproni orvoslás kiemelkedő személyisége, Manninger Vilmos.

A Manninger család számos tagja a soproni líceumban végezte alapfokú tanulmányait, majd a 19-20. századi hazai orvostudomány jeles képviselőivé váltak, mint például Gusztáv Adolf szemorvos, Gusztáv Adolf entomológus, Rezső állatorvos, és mások. A Manninger fiúk közül Vilmos a sebészi pályára lépett.


Manninger Vilmos 1876. szeptember 30-án született. Édesapja a soproni szemorvos Dr. Manninger Adolf volt. A család a Várkerület 90. szám alatt lakott. Manninger Vilmos az 1885/86-os tanévtől az 1892/93-as tanévig volt diákja líceumunknak. Jeles érettségit tett, s tanulmányai során a magyar mellett a német nyelvből is kiemelkedő volt. Az 1891/92-es tanévtől kezdődően tevékenyen részt vett a Magyar Társaság és a különböző líceumi egyesületek munkájában: könyvtárosa volt a Magyar Társaságnak, főjegyzője a Zenetársaságnak, s pénztárosa a Gyorsírókörnek.


Jeles érettségit követően a budapesti egyetemen tanult, ahol 1898-ban avatták orvosdoktorrá. 1902 és 1906 között Bécsben és Berlinben gyakornokoskodott. 1908-ban kinevezték a Margit Kórház főorvosának. Magántanári címét 1907-ben szerezte meg, majd 1926-ban rendkívüli egyetemi magántanári címet kapott. 1914-től 1936-ig a János Kórház sebész főorvosa volt. Az I. világháború alatt egy 1200 fős hadikórházat működtetett. 1926-tól az újonnan alapított Eötvös Lóránd Rádium és Röntgen Intézet főorvosaként és a rákkutató bizottság főtitkáraként tevékenykedett. A szervezőmunkája eredményeként létrejött intézet különféle orvosi, fizikai osztályokkal, laboratóriumokkal, és az akkor legkorszerűbb készülékekkel rendelkezett. A 100 ágyas intézet fel volt szerelve rádiumágyúval, több száz rádiumtűvel, rádium tubussal is. Orvosait, munkatársait Berlinbe küldte továbbképzésre, hogy orvosi radiológiát, sugárvédelmet, dozimetriát tanuljanak, és szakmai gyakorlatot szerezzenek. Ő volt a Magyar Sebésztársaság megalapítója, és szerkesztette a „Magyar Sebésztársaság munkálatai” című kiadványt is. 1936-tól a belügyminisztérium kórházi előadójaként is dolgozott. 1937 november elején vonult nyugdíjba.


Manninger Vilmos a rák elleni küzdelem elindítója, első szervezője volt Magyarországon. E tárgyban írott úttörő munkája a „Rák ABC”. Fontos művei voltak még „A sebészet tankönyve”, az „Onomatologia medica”, és a „Sebészet diadalútja”.  Széles látókörű, nagy szakmai tudású, a művészetekért és a természetért rajongó, azokhoz értő, és ugyanakkor szociálisan érzékeny ember volt. Kitűnően festett. Készített szobrokat is. A zenében volt leginkább jártas. Már gimnazista korában – Altdörfer Viktor zeneszerző és karmester tanítványaként – sokszor szerepelt zenei ünnepélyeken. Medikus korában a Zeneakadémiát is látogatta, hol Szendi Árpád tanítványa volt. Gyakran játszottak négykezest Dohnányi Ernővel. Otthonában állandó volt a kamarazenélés. A húszas években ő szervezte meg Budapesten az Orvosi Kamarazenekart, amelyben a brácsa volt a hangszere, de jól játszott hegedűn és zongorán is.

Gyermekkorának nyarait a család Sopron határában, a Brennberg felé vezető út mentén lévő – akkor még – malomban töltötte. Az erdős, virágos növényekben gazdag táj szeretete személyiségének meghatározó eleme volt. Budapesti lakásának kertjében is állandóan kertészkedett. Kitenyésztett, gyönyörű virágaival kiállításokon vett részt, s azokkal 1930-ban aranyérmet is kapott. A „Virágos Budapest” és a ”Virágos Magyarország” mozgalom elindítója és egyben elnöke is volt.

Betegei szerették, ragaszkodtak hozzá. Emberszeretete, szociális elkötelezettsége a szegények iránti együttérzésben és felelősségérzetben nyilvánult meg. Honoráriumot tőlük nem fogadott el. 1917-ben, apja halála után brennbergi nyaralójukat, telekkel és gazdasági épületekkel együtt Sopron városnak adományozta azzal a céllal, hogy ott „fejletlen, a tüdőgümőkórra hajlamos 6-14 éves gyermekek számára, nevelésére erdei iskolát létesítsenek.” Az internátusban 18 fiú és 18 lány kapott elhelyezést. A „Manninger-ház Soproni Erdei Iskola” az államosítás után az Oktatási Minisztériumhoz tartozott, majd 1968-ban az Állami Gyógypedagógiai Intézet (Széchenyi tér 4.) részlege lett. Az egykori Manninger birtokon épült fel 1993-95 között a Doborjáni Ferenc iskola. Ennek közelében találjuk Manninger Vilmos édesapjának a soproni szemorvos Manninger Adolfnak a síremlékét. Manninger Vilmos emlékét ma emléktábla és utca őrzi szülővárosában, Sopronban.


A világhírű sebész Manninger Vilmos arcképét Madarász Viktor festette meg. Az alkotást özvegye, Grill Júlia (korábban Herczeg Ferenc elvált felesége) a városra hagyta. A sebészet és rákkutatás kiváló orvosa, a diákként a soproni líceumból induló Dr. Manninger Vilmos a magyar orvostörténet jelentős alakja volt a 20. századi magyar orvoslás történetében.


Szála Erzsébet