MÁRCIUS IDUSA – 1848-1849-AS FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC ÜNNEPE

A SZABADSÁG ÉS A TAVASZ ÜNNEPE

„Oh szabadság, hadd nézzünk szemedbe! Oly sokáig vártunk rád epedve" - kezdődik Petőfi Sándor 1848 márciusában írt Szabadsághoz című verse. Az 1848-as forradalom ünnepe, március 15-ike sokak szerint az egyik legszebb, legszeretettebb nemzeti ünnepünk. Igaz ez napjainkra, amint korábbi korokra, időszakokra szintén.

Március 15-ike a szabadság ünnepe. Úgy a nemzeti szabadságé, amint a polgári szabadságé is. Azaz a polgári jogokkal felruházott egyes ember szabadságának is ünnepe. Erről szól, az ezzel kapcsolatos követeléséket tartalmazza a Tizenkét pont.

1848. évi falinaptár, illetve a Márciusi ifjak vezetői (Gracza György: Az 1848-49-iki szabadságharcz története 1 kötet, Budapest, 1894. (Műemlékkönyvtár, Magyar Társaság Könyvtára H.I. 81/1.)

Petőfi, Jókai és Vasvári arcképe a Vasárnapi Újság 1898. március 13-ai számában (Műemlékkönyvtár, Törzsállomány A28/46.)

1848 március idusának hősei, Petőfi, Jókai, Vasvári, Irányi és társaik révén egyúttal a magyar ifjúság ünnepe is, számos azonosulást lehetővé téve – és nem csupán a fiatalok számára – a forradalmi, de szerencsésen vértelen eseményekkel. És tegyük hozzá: a nap végére a győzelem eredményével. Kissé túlozva, mondhatjuk, hogy amit legjobb politikusaink, Kossuth és társaik, a Haza és Haladás programjaként hosszú évek kitartó munkájával készítettek elő, azt Petőfiék - a szerencsés csillagállásnak is köszönhetően - egy nap alatt ha nem is érték el teljesen, de a kézzel fogható megvalósulás előszobájába mozdították.

Baráth Ferenc fejtegetése a Vasárnapi Újság 50 éves jubileumi számában március 15-ének ünnepi jelentőségéről (Műemlékkönyvtár, Törzsállomány A28/46)

Március 15-ike egyúttal a tavasz, a megújuló természet ünnepe. Az újrakezdést, valamint a frissesség fuvallatát szimbolizálva, a magyar történeti tudatban szinte kivétel nélkül mindig pozitív helyet foglalva el. Nem véletlen, hogy a „március” hónapnév megfelelő jelentéstartalmakkal felruházva történelmünk későbbi szakaszaiban egyfajta hívószóként is működött. Úgy 1956-ban, a forradalom leverését követően született szlogen "Márciusban újra kezdjük!", amiként a szinte már a 2. világháború előestéjén szerveződő antifasiszta és háborúellenes reformmozgalom, a Márciusi Front elnevezésének esetében szintén. 

Mindamellett Március 15-ike 1848-1849 más ünnep- és emléknapjaiból kiemelkedve, a 20. század második felére, végére a forradalom- és szabadságharc egész emlékezetét felölelő ünneppé is vált. 

A Toborzó Kodály János Háry János című daljátékából (ide kattintva: https://youtu.be/Bvr3arq36y8?si=jkFUeC_m4ZaL-Wjm

„MÁRCIUSI NAPOK”, „MÁRCIUSI TÖRTÉNÉSEK”, ÉS A „MÁRCIUSI IFJAK”

1848. évi magyar forradalomnak a március hónapnévvel való szoros összefonódása azonban nem újabb keletű dolog, hanem jóval korábbi. Bár a szabadságharc leverését követően a Bach rendszer idején, illetve az 1860-as évek első részében a forradalomról megemlékezni nem volt ajánlatos, és nyilvánosan nem is lehetett, az 1867. évi kiegyezés megkötését követő években ez a helyzet megváltozott. Az emlékezés, megemlékezés lehetségessé vált, hazánk és Ausztria, azaz a bécsi udvar közti kiegyezés folyományaként azonban széles körben megfigyelhető a forradalom szó kerülése. Annyira, hogy az egykorú, azaz a 19. század utolsó harmadára eső történeti munkákban "márciusi napok", "márciusi történések", "márciusi események, vagy épp az "ébredés napjai" elnevezés alatt írtak leginkább a forradalomról.

Részletek 19. század végi történeti munkákból: Marczali Henrik: A legújabb kor története 1825-1880. Budapest, 1892., Gracza György 1848-49-iki szabadságharcz története 1.kötet (Műemlékkönyvtár, Magyar Társaság Könyvtára, MT. H.I.181, illetve MT H.I. 81/1.)

Petőfiékhez és társaikhoz, akiket a pesti ifjak, vagy épp a Fiatal Magyarország néven is gyakran említettek, ezzel egyidőben pedig a márciusi ifjúság elnevezés állandósult. Annyira, hogy az 1848. évi forradalom kapcsán leggyakrabban azóta is ezen elnevezéssel emlegetjük őket. Jókai Mórnak, Petőfinek és társaiknak nem csupán 1848. március 15-ének eseményeiben volt kiemelkedő szerepe, hanem a pesti forradalom későbbi emlékezetének ápolásában is. Március 15-e jelentősége igazából csak a század végére, az 1890-es évtizedre alakult ki. Az időbeli távolódás mellett ehhez kellett az eseményekben kulcsszerepet játszó „márciusi ifjak” egyre szaporodó visszaemlékezései, és erősödő szándékuk az emlékőrzésre. És mivel a március 15-e történéseiben élenjáró ifjúság és vezetőik döntő része író és költőember volt, ráadásul híres, magának később is nevet szerző, ebben igen sikeresek voltak! Ezen emlékőrzés egyik relatíve korai , formájában is reprezentatív, nagyszámú olvasóhoz eljutó példája volt az – egyébként a márciusi ifjakhoz tartozó Degré Alajos szerkesztette – Ország-Világ c. képes hetilap 1884. évi évfordulóra megjelent terjedelmes ünnepi száma.

A Pilvax kávéház képe Gracza György könyvében (Műemlékkönyvtár, Magyar Társaság Könyvtára, MT H.I. 81/1.)

Irányi Dániel visszaemlékezése az 1884. március 13-ai Ország-Világban 

EGY NAP TÖRTÉNÉSEI

A fentebb említett 1884-es Ország-Világ számban a márciusi ifjak közül Irányi Dániel, Pálffy Albert és Degré Alajos visszaemlékezéseit olvashatjuk. Így Irányinak a március 15-e napjának eseményeiről, azon belül is saját szerepéről: a Landerer nyomdánál a német nemzetiségű járókelőknek németül tartott beszédéről, illetve a pesti városházán tanúsított impulzív fellépéséről (a tárgyalóasztalon lépdelve közelítette meg a polgármestert követelésükkel). Pálffy Albert javarészt az új forradalmi lap, Márczius Tizenötödike, amelynek felelős szerkesztője is lett, megalapítására emlékezett.

Nemzeti dal kéziratának másolata (Műemlékkönyvtár, Magyar Társaság Könyvtára, MT H.I. 81/1.)

A március 15-ike a pesti történéseire való visszaemlékezések – amint például Irányinál is – általában az előző nap estéjének, az Ellenzéki Körben tartott megbeszélések felidézésével szoktak kezdődni. Ekkor már szinte végleges formában megvolt a javarészt Irinyi József által fogalmazott 12 pont, amikor a Bécsben kitört forradalomnak híre érkezett. Petőfi és társai másnapra gyűlést határoztak el. 15-én reggel Petőfi, Irinyi, Vasvári és Bulyovszky Gyula a Pilvaxban találkozva, a 12 pontot öntötték végső formába. Innét, miután a többieket bevárták, előbb az egyetemre mentek, majd ezt követően a Landerer nyomdájába vonultak a Tizenkét pont szövegét és a Nemzeti dalt kinyomtatni. Amint ismert, itt megtörtént a nyomda lefoglalása, egyet jelentve a cenzúra meghaladásával. A folyamatosan gyarapodó menet innen a pesti városházára ment, ahol Rottenbiller polgármesternek és a városatyáknak fogalmazták meg követeléseiket. 

Március 15-ike eseményeinek rajza (Heckenast nyomdánál, illetve a Nemzeti Múzeumnál) a Vasárnapi újság 1898. évi jubileumi számában (Műemlékkönyvtár, Törzsállomány A28/46.)

Jókai Mór Az én kortársaim c. visszaemlékezésének részlete (Jókai Mór: Az életemből. Budapest, 1875 (Műemlékkönyvtár, Magyar Társaság Könyvtára, MT C.I.4.)

Délutánra a Nemzeti Múzeum elé hívtak össze népgyűlést, ahol az egyetemisták és a nagy számban összegyűlt pestiek mellett az aznapi vásárra felutazott vidékiek közül is sokan megjelentek. Az itt is elhangzott gyújtó hangú beszédeket követően a felhevült, sokezres tömeg Budára a helytartótanácshoz, majd az államfogházhoz vonult, ahol az ott fogságban lévő Táncsics Mihályt kiszabadítására is sor került. Ezzel a délelőtt kinyomtatott Tizenkét pont közül kettő megvalósult: a cenzúra semmibevételével az első, míg Táncsics kiszabadításával a tizenegyedik pont.

Petőfi Sándor Emich Gusztáv által 1848-ban kiadott híres verseskötetének, illetve a naplórészleteit is tartalmazó 1895. évi Összes művei kiadás II. kötetének címoldala (Műemlékkönyvtár, Magyar Társaság Könyvtára, MT F.III. 81/4., illetve MT D.I. 130.) ) 

Ha Petőfi Sándor, vagy Jókai Mór egyik visszaemlékezését felidézzük, szintén e helyszíneken haladnak végig, egy személyesebb momentumot mindketten megemlítve. Ez pedig a következő: amikor Vasvári, Bulyovszky és Petőfi reggelt követően a Pilvaxból visszamentek Jókaiért, akkor egy ijesztő, ugyanakkor általuk pozitív előjelként értelmezett intermezzora került sor. „Bulyovszky és Jókai proclamatiót szerkesztettek, Vasvári és én föl s alá jártunk a szobában. Vasvári az én botommal hadonászott, nem tudva, hogy szurony van benne; egyszerre kiröpült a szurony egyenesen Bécs felé, a nélkül, hogy valamelyikünket megsértett volna.” – jegyezte fel Petőfi a naplójába.

Részlet Petőfi Sándor 1848. márciusi naplóbejegyzése a március 15-ei eseményekről (Műemlékkönyvtár, Magyar Társaság Könyvtára, MT MT D.I. 130.)

SZABADSÁG, SZERELEM

„Szabadság, szerelem, e kettő kell nekem” - ismertek Petőfi híres sorai. És ez úgy Petőfi, mint Jókai életére igaz volt ezekben a napokban. Életrajzírója szerint Petőfi ekkor élte életének legboldogabb időszakát: ifjú feleségével házasságuk első heteiben, hónapjaiban, sorsfordító történelmi időben. Március 15-ike pedig Jókai magánéletében hozott romantikus fordulatot. A nap a Nemzeti Színházban fejeződött be, rögtönzött díszelőadással Katona Bánk bánját tűzve műsorra, ünnepelvén meg a nap eseményeit. A kissé kaotikus este során történt, hogy a színpadon szónokló Jókai Mór mellére a színház ünnepelt színésznője, Laborfalvi Róza tűzött kokárdát. A megismerkedést szinte azonnal szerelem követte, az év augusztusában pedig össze is házasodtak.

Szendrey Júlia könyve, Andersen fordítása műemlékkönyvtárunkban (Műemlékkönyvtár, Magyar Társaság Könyvtára, MT F.III. 144.)