Maximumra tekerték a Helikon-élményt

A Líceum Színpad arany minősítést, Barta Naomi népdaléneklése ezüst, a Cser Barna vezette Sense is out pedig nagy tapsot kapott a keszthelyi Helikon Ünnepségeken. A nagy múltú tehetségkutató versenyen idén is többszáz diák mutatta be a szakértő zsűrik előtt tudását több művészeti kategóriában is. Iskoláikon keresztül nevezhetnek a nappali tagozatos, 9-12. évfolyamos diákok a háromnapos, fesztiválhangulatú megmérettetésre, ahol különös hangsúlyt fektetnek a szervezők a minőségre. A Helikonon színpadra állni évtizedek óta rangot jelent, ha közben sok minden változott is az idők során...

Barta Naomi (11.B) másfél éve költözött a családjával Sopronba. A sokoldalú lány veszprémi gimnazistaként már régóta álmodozott arról, hogy fellép a Helikonon, s most licistaként meg is valósította elképzeléseit. Társaival - Czékó Hannával, Czövek Minnával, Pánczél Fannival, Fehér Bernadettel és az orsolyás Pap Georginával - az anya-lánya kapcsolatok problémáiról és összetettségéről írtak egy darabot.

- Öten színjátszó körbe is járunk, és jól ismerjük egymást. Tulajdonképpen előbb volt a vágy, hogy fellépjünk a Helikonon, s csak utána minden más. Igazgató úr támogatása adta meg a lendületet. Először beneveztünk, majd nekiálltunk a darab megírásának - meséli nevetve Naomi. Mindent együtt csinált a csapat; saját tapasztalataik, valamint ismerőseik életéből ellesett és olvasmányélményeikből merített hétköznapi szituációkból szőtték a darabot. Milyen képet alkotnak az anyák lányaikról, s vajon annak mennyi köze van a valósághoz? Tudják-e a felnőttek anyagi támogatással befolyásolni gyermekük személyiségfejlődését? A túl szigorú szabályrendszer nem üt-e vissza? Ehhez hasonló kérdéseket feszegettek a lányok, s ennyiből is látszik, hogy komolyan vették a feladatot. Simon Viktória tanárnő, aki elkísérte és menedzselte a licista különítmény keszthelyi fellépéseit a különböző helyszínek között, azt mondta, érzelmekre ható, kreatív előadás volt, s szemmel láthatóan elnyerte nemcsak a nézők, hanem a zsűri tetszését is. Reméljük, a Líceumban is lesz szerencsénk megnézni az előadást.

Barta Naomi egyébként maximálisan kiélvezte a Helikon élményt, hiszen a líceumi küldöttség három produkcióval nevezett; a színdarabon kívül Naomi a népdalénekesek kategóriájában is fellépett, valamint bevállalta a Sense is out nevű zenekarban az énekes szerepét is.

- Nagyon jó élmény volt! Csak ajánlani tudom mindenkinek, aki meg akarja mutatni, mit tud, mit szeret! - üzeni Naomi, aki csak azt sajnálja, hogy nem használhatták ki még jobban a Helikon nyújtotta lehetőségeket.

- Felejthetetlen volt! - csatlakozik társához Király Regina (11.C), aki a zenekarban játszott. - Rengeteget nevettünk, zenét hallgattunk és tervezgettük a jövőt. Keszthelyen is annyi élményt tudtunk gyűjteni! Köszönjük az igazgató úrnak a lehetőséget! - mondja lelkesen Regina.

- A Sense is out eredetileg a GYIK Rendezvényház tehetségkutatójára alakult, és nagy szükségünk volt egy próbateremre. Igazgató út megengedte, hogy az iskolában próbáljunk, aztán be is nevezett bennünket a Helikonra - ezt már egy másik kulcsszereplő, Cser Barna (10.A) mondja. Az együttesnek Barna nemcsak kiváló és fáradhatatlan zongoristája, hanem szerzője is, a Helikonra is az ő dalával, a This is the happiest day of my life (Ez az élet legszebb napja) című nótával neveztek.

- Azért is választottuk ezt a dalt, mert be lehet vonni a közönséget, és ez sikerült is. Mikó Ábel játszott szólógitáron, ő beugrott korábbi tagunk helyett, de most már marad is köztünk. Király Regina, Cser Virág, Haris Lőrinc alkotják még a zenekart, és persze én. Barta Naomi vállalta az énekesnő szerepét. Úgy érzem, jól szerepeltünk, bár voltak nehézségeink, ebben a felállásban például ez volt az első nyilvános szereplésünk és csak egyszer tudtunk teljes létszámban próbálni. Azt mindenképpen a javunkra kell írni, hogy tudomásom szerint a közel száz benevezett zenekar közül egyedül mi mentünk saját szerzeménnyel - mondta el Barna. Megígérte, ha lesz rá lehetőség, bemutatkoznak az iskolában is.

- A Helikoni Ünnepek mögött több évtizedes hagyomány áll. Van kollégám, akit még diákként az akkori líceumi zenekar dobosként hoztam-vittem a Helikonra, mint fiatal tanár több mint 25 éve. Nem csupán egy diákok számára szervezett művészeti fesztiválról van szó, hanem a dunántúli nagyobb gimnáziumok legjobb diákjainak a találkozójáról is. Tulajdonképpen az iskoláik, de a városaik küldöttei is itt a résztvevő fiatalok. Az iskoláikért, de a városaikért is versenyeznek - mondta el Tölli Balázs, iskolánk igazgatója.

 "A keszthelyi szervezők hatalmas munkát tesznek bele abba, hogy a kategóriák, helyszínek, szállások, étkezések gond nélkül megszerveződjenek, ugyanakkor mára – felteszem a komolyabb központi támogatások híján – egy nagyobb iskolai küldöttség keszthelyi megjelenése kórussal, tánccsoporttal, az összes kategóriában nevezett résztvevővel szinte finanszírozhatatlan. Egy diák nevezési díja közel harmincezer forint, ebben a szállás, ellátás és a programok költsége benne van, de az utazásé nincs, így egy nagy gimnáziumtól elvárható ötven fős küldöttség költsége hamar kiszámolható. Ez sokszorosa annak, mint volt 10-15-20 éve.

Az idei részvételünk legnagyobb értéke – természetesen a kiváló eredmények mellett – a diákok öntevékeny és lelkes munkájára építő munkája a szervezésben, előkészítésben. Annak ellenére is így volt ez, hogy miután sikerült a szervezőknek minden licista csapatot, produkciót egy napra tenni, és így a teljes részvételi díj helyett csak a jóval szerényebb, csak a kategóriára szóló nevezési díjat fizettük, és így a diákjaink a háromnapos fesztiválból kimaradtak" – tette hozzá Tölli Balázs.